Annie egy átlagos napon, átlagos nyílt napot tart. Ingatlanügynökként dolgozik, és épp szeretné lefújni az eseménytelen napot mikor egy férfi érkezik, majd a lánnyal távozik...
" Fel kellett készülnöm a legrosszabbra, de azt sem tudtam, mi lehet a legrosszabb."
Annie egy évig rabja a férfinak, egy erdei kunyhóban, valahol a hegyekben. A vele történteket az orvosának meséli el, miközben a jelen eseményeit is nyomon követhetjük, arról is tudomást szerzünk, mit kellett a lánynak átélni, nap mint nap.
Ami tetszett a könyvben, hogy a pszichológus néma marad, néha Annie utalásai alapján tudhatunk meg a nőről pár dolgot, hogy milyen frizurát visel, vagy, hogy hogy néz ki a rendelője.
Annie nekem nagyon szimpatikus volt, életszerű volt a pánikbetegsége, a rettegése. Családja ugyan próbál neki segíteni, de értelemszerűen fogalmuk sem lehet egy ilyen trauma lelki hatásáról, így segíteni sem nagyon tudnak, ahogy barátja Luke sem, aki kitartóan kereste Annie-t az alatt az egy év alatt.
A könyv erőssége szerintem abban rejlik, hogy sokkal hangsúlyosabb az utána , mint az előtte. A könyv felétől már túl vagyunk az elrabláson, a szabaduláson, és igazából csak ekkor jön a java.
Annie próbál rájönni, hogy miért pont őt választotta a férfi, honnan tudhatott róla annyi mindent az elrablója...
Egy rendőr- Gary az aki szabadulása után is segít a lánynak, nem hagyja abba a nyomozást.
Úgy gondolom, hogy Gary karakterébe több is fért volna, jó lett volna ha kicsit jobban teret kap, nagyobb szerepet osztanak rá.
Ritkán olvasok thrillert, de ebben a műfajban szerintem ez egy remek könyv, számomra a fogyasztható szinten van.
Egyáltalán nincs ponyva jellege, nagyon is gördülékeny, izgalmas, és remek stílusa van a szerzőnek. Tetszett, hogy Annie dühös volt az egész világra, két énje viaskodott folyamatosan a könyvben, hol a rettegésben tartott áldozat volt, hol a dühös, nő aki véget akart vetni a szenvedéseinek, félelmeinek.
Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése