2016. január 13., szerda

Horace McCoy: A lolvakat lelövik, ugye?

 
Néha kezembe akad egy-egy ilyen régi kötet, amit nagyon nem bánok. 
A sok új és szép kiadás mellett jó néha olyat is olvasni ami már akkor megjelent amikor én még meg sem születtem.
A példány amit kölcsönkaptam mindössze 98 forintba került- hihetetlen, ugye? Ma mit kapunk ennyi pénzért?? Könyvet biztosan nem.

Amit sajnálok a könyvvel kapcsolatban az az, hogy rövid, a másik dolog pedig, hogy nincs új kiadása- és ezt azért sajnálom, mert így sokkal több emberhez jutna el ez a remek történet, amiben nincs se boldogság, se vidámság, de a sok szomorúság mellett, van benne valami életszagú, valami nyers, ami miatt kíváncsiak vagyunk rá.

1935-ben halálra ítélnek egy fiatal férfit, Robertnek azért kell meghalnia amiért segített meghalni valaki másnak, egy lánynak Gloriának.

Hogy, hogyan zajlott a gyors, tőmondatokban ábrázolt bírósági ügy, és, hogy mi zajlott a gyilkosság előtt, ezt foglalja össze a vékonyka kötet.

Robert és Gloria véletlenül ismerkednek meg, mindkét fiatalnak nagyra törő vágyai vannak, Gloria színésznőnek, Robert filmrendezőnek készül, semmijük sincs csak az álmaik. A napi többszöri étkezés, ingyen ruha, és fődíj miatt beneveznek egy maratoni táncversenyre.
A verseny nemcsak lötyögést jelent a színpadon, a szervezők hihetetlen dolgokat találnak ki, hogy minél népszerűbb legyen az esemény. Majd' két óra táncolás után, csupán tíz perc pihenő jut, ezen kívül esténként versenyfutást is rendeznek, ahol az utolsó pár kiesik a versenyből.. de van itt esküvő is, sőt minden páros örül ha patronáló áll mellé, így juthatnak ruhához, de akár ingyen sörhöz is.

"Az a baj, hogy pont olyan ez az egész, mint egy körhinta. Amikor kiszállunk belőle, pontosan ott vagyunk, ahonnét elindultunk."


Szinte süt a lapokról a szomorúság, ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, szerintem sokkal nehezebb elérni ezt a hangulatot, mint a boldogságot, örömködést átadni.
Gloria és Robert karaktere remek lett, akárcsak a Santa Monicai táncverseny érzékeltetése is. (Vajon, tényleg rendeztek akkoriban ilyen maratoni táncversenyeket??)
A pici könyvben megannyi dráma , és sors rajzolódik ki, és fonódik össze. Olvastam volna még.
A könyv szerkesztése, a mondatnyi információk miatt még inkább siet az ember az olvasással!
A könyv végére pedig fény derül a fura címre is.
 
Értékelés:
5 táncos cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése