Bevallom nem vagyok egy közösségi ember, nem tudok annyira nyüzsögni, hogy aktív szerepet vállaljak az -ültessünk fát, vagy legyen minden külterületi pad szivárványszínű -mozgalmakban. A saját magam kis világában persze ezeket megcsinálom, de ott ahol túl sokan fognak egy - egy facsemetét nekem mindig menekülhetnékem van.
Ezért is lepett meg ez a történet, mert annyira kedves, bájos volt, hogy egycsapásra megkedveltem a csapatépítős dolgokat.
A bridgefordi városi kórus életébe csöppenünk. Céljuk, hogy megnyerjék a megyei kórusversenyt. Sajnos a kórus vezető nélkül marad, és új hangok is kellenének a megszokott csapatba.
Itt lép be a képbe három új tag, akik más és más indíttatásból csatlakoznak a csoporthoz.
Megismerhetjük a régi csapat oszlopos tagjait, és azt is megtudhatjuk róluk milyen szerepet is tölt be az életükbe a kórus, ami nemcsak egy remek hobbi hanem sokszor menedék is.
Nem is gondolná az ember, hogy a zene mennyi különféle embert tud összehozni, nemre és korra való tekintet nélkül.
A történetben nemcsak egy kórus, hanem egy kisváros újraéledésének is szemtanúi lehetünk, remekül megírva, humort is csempészve a sorok közé.
Értékelés:
4 kórusban éneklő cseresznye a 4-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése