2018. április 29., vasárnap

Jodi Picoult: A tizedik kör

Én azt hiszem Jodi Picoult kicsit megújult a számunkra -még akkor is ha ezen könyve nem most íródott - megszakad a szokásos "bűntény", nyomozás, bíróság háromszög, és inkább a családi kapcsolatokkal foglalkozunk.
Adott esetben egy háromfős, átlagosnak tűnő családban robban a bomba, mikor Trixie aki tizennégy éves, azt állítja, hogy három évvel idősebb  szerelme megerőszakolta.

A képregényrajzoló apa Daniel, és a tanár anya Laura nemcsak szülőként de házaspárként is kudarcot vallanak. Innen kellene felállni. Természetesen Trixie az első, akiért bármit megtennének, hogy újra gondtalan kislány lehessen.
Mulasztások és hazugságok, csalás, gyerekkori emlékek elől való menekülés. Jodi jó érzékkel boncolgatja a családi viszonyokat.
Daniel múltja kifejezetten egyedi színt adott a történethez.

A történet eleje és vége lendületes és izgalmas volt, ráadásul az Alaszkai részek remekül lettek megírva. A történet közepe számomra kicsit szenvedős volt, hiszen csak Trixie -vel történteket, és annak utózöngéit  járjuk körbe újra meg újra.
Valahogy krimisebbre sikerült ez a könyv, ez is szokatlan a szerzőtől, de persze ezt is tökéletesen oldotta meg.

Sokan örültek a regényben felbukkanó képregénynek, a szerző figyelt rá, hogy a két történet párhuzamosan fusson, szerintem nem lett több tőle a könyv.
Nem nagyon vont le a történet értékéből az sem, hogy elég korán kitaláltam ki a bűnös.

Még mindig nagyra tartom Picoult alaposságát, akármilyen különlegességet csempész is a történeteibe azt maximális profizmussal adja át az olvasóknak.

Értékelés:
4 szánhúzó cseresznye az 5-ből!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése