Új Jojo Moyes könyv!!!!!

Kis túlzással élve, már akkor is késő lenne,  ha a kezemben lenne Moyes újabb könyve, de a november mindenképpen messze van. Addig mondjuk lehet gyönyörködni a színes, sziporkázó borítóban.

 1946-ban járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. A hajó nem pompás óceánjáró, hanem sok viszontagságot látott repülőgép-hordozó, melyen egész seregnyi tengerész és tiszt szolgál, illetve utazik, szigorúan elkülönítve a női részlegtől.
A négy főszereplő - Frances, a zárkózott ápolónő, a gazdag családból való, elkényeztetett Avice, a komolytalan, alig tizenöt éves Jean és az őszinte, nyílt természetű Margaret - egy kabinba kerül, s a hathetes utazás alatt sok mindent megtudnak egymásról és önmagukról. Sorra kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen féltett titka, és a múlt bonyodalmait csak még terhesebbé teszik a jelen váratlan fordulatai, melyek akár egészen új irányba terelhetik a lányok életét. Hogy az átélt örömök, félelmek és megpróbáltatások után végül mindenkinek jól alakul-e a sorsa, az csak sok év elteltével derül ki...

Megjelenés: november 11. Kiadó: Cartaphilus 

Rafael Santandreu: Rózsaszínben a világ

"Egyszerűen csak megtanulni lenni".

A borító alapján azt hittem, hogy ez valami humoros, az élet és a mindennapok vicces oldaláról szóló könyv. A Spanyol terapeuta a negatív gondolatok, szorongás, és tévhitek élharcosa. Ebben a józan és gyakorlatias kötetben segíti az olvasót egy nyugodtabb, -rózsaszín:-)) - mindennapok felé.

Szerintem nem létezik olyan ember aki életében ne találkozott volna egyszer, de főleg többször olyan rossz élményekkel mint a szorongás, gátlások, féltékenység vagy a magány.
Hétköznapi kis kísérőink általában rejtve maradnak, saját magunk próbáljuk leküzdeni őket. Ezek a negatív érzelmek rettentően meg tudják nehezíteni az életünket, hétköznapjainkat.

Rafael nagypapa :-) azonban nagyon egyszerűen és hatásosan!! segít minket, hogy minden lelki terhünktől  megszabaduljunk. Tetszett a közvetlen hangneme, hogy nem kioktat és okít, hanem segítő kezet nyújt. Nem vagyok híve az önsegítő könyveknek, ez egy üdítő kivétel, amit jó újra és újra átlapozni, ha kell többszöri megerősítést keresve a lapokon.

Értékelés:
5 rózsaszín cseresznye az 5-ből!!!

Jane Shemilt: Légszomj

Akárcsak a szerző előző könyvében -  A lányom  - ebben is egy család látszólagos tökéletessége hullik darabokra pillanatok alatt.
A két karrierista szülő, Emma és Adam mindent és mindenkit háttérbe szorítva versengenek egymással az orvosi pályán elérhető sikerekért.
Két lányuk a tízéves Alice és húga Zoe láthatatlanul élnek a családban, életük nagy részét a család bébiszittere kormányozza.
Adam vissza nem térő kutatási lehetőséget kap, de ezért Afrikába kellene utaznia egy időre. Adam terve, hogy az egész család együtt utazik, és az időközben felhalmozódott sérelmeket kezelnék, illetve bepótolhatnák a gyerekektől elvett időt és szeretetet.
A több idősíkon futó történet kiinduló pontja maga az a szörnyű nap mikor már Botswanában van az egész család és egyik gyereküket elrabolják.

Majd vált az idősík és máris egy évvel a kiutazás előtt vagyunk.

Sosem fogom megérteni  az Emma típusú embereket. Mindent akarnak, hiszen jár a fényes karrier és éppúgy jár a tökéletes gyerek is. Persze ha gond van velük akkor elő lehet venni a kiskamasz kártyát. A családban tőmondatokban beszélgetek, a két gyerek igazi törődést, odafigyelést nem kap.
Emmától kirázott a hideg, az élet minden területén alkalmatlan volt a szerepére.
Emma kis házastársi és egyéb trükközései alapján nekem úgy tűnt, hogy komoly baj van az elméjével.
Az Afrikában történtek egy jó thrillerre jellemzően feszült volt és vészjósló.

Bár rengeteg hasonlóság van a szerző korábbi és ezen könyve között - orvos házaspár, három gyerek, karrieristák, szőnyeg alá söpört gondok, egyik gyerekük meg nem látott problémája - ezen könyve mégis feszültebb, pörgősebb volt. Rettentő gyorsan haladunk a végkifejlet felé, és csak reménykedünk, hogy a történet végére minden a helyére kerül. Nem tudtam minek drukkoljak, legszívesebben felpofoztam volna Emmát és a kedves férjét is amiért ennyire önző emberek. Nem érdemelték semmi jót. (szerintem.)

Értékelés:
4 eltűnt cseresznye az 5-ből!!!

Catherine Anderson: Szélbe írt sorok

Egy nehéz témát feldolgozó könyv után valami szépre, romantikusra vágytam.
Először a gyönyörű borítóra lettem figyelmes, aztán úgy gondoltam  az optimista  és kitartó Amanda története pont jó lesz.

Amanda nyolc évig tűrte férje kegyetlenkedéseit, majd kislányával elmenekült előle, remélve, hogy brutális férje nem talál rájuk.
A fiatal nő magányos, és elkeseredett ezért vágyait rózsaszín papírra veti majd szélnek ereszti őket.
Bízik benne, hogy leírva, elengedve talán teljesülnek a vágyai, legyen szó kislányának áhított meleg csizmáról vagy egy szerető társról.

A sors egy agglegény farmer, Jeb birtokára sodorja a papírcetliket, aki úgy érzi bepillantást nyert egy idegen legtitkosabb gondolataiba...
Nem kétséges, hogy Amandának és Jebnek találkoznia kell és meg kell harcolniuk a boldogságukért, a saját hétköznapi kis csodájukért.

Aki egy romantikus de izgalmakban bővelkedő történetet keres annak szívesen ajánlom.
Engem picit zavartak az egyértelmű karakterek, csak feketék vagy fehérek. Elvakultan romantikus sem vagyok, talán túlságosan realista ahhoz, hogy néha ne húzogassam szkeptikusan a szemöldököm a hasonló történeteknél. De persze kicsemegéztem a történetből azt ami nekem tetsző.

Értékelés:
4 csodára váró cseresznye az 5-ből!!!

Új Kathleen Tessaro könyv!

A Kulinária kiadó nem tucatszámra jelentet meg könyveket, fél szemmel figyelem ha néha csepegtetnek valamit. Most éppen egy korábbi szívemnek kedves könyv szerzőjének újabb regényét adják ki.   A parfüm titkos útja -ra   még most is emlékszem, nagyon hangulatos könyv, még ha elsőre tucatnak tűnik is a történet.
Novemberben pedig a Ritka kincsek regénynek örülhetünk.

 „Ez a regény olyan, mint egy gyönyörűen forgó balerina a régi zenedobozokon: mesésen szép, titokzatos, le sem bírod róla venni a szemed, de ne is tedd, mert a tánc még meglepetéseket tartogat.” – Adriana Trigiani, A cipész felesége írónője

Lecserélt borító

Valószínűleg a borító cseréje miatt csúsztatták az Első benyomások megjelenését október közepére. Nekem nem volt kifogásom a korábbi borító ellen sem  Charlie Lovett könyv   de a kiadó úgy gondolta ne legyen ennyire hasonló a ruhája mint az Eltűnt férjek galériája könyvnek, így ez lesz a végleges borító. Nekem annyira nem tetszik.

                                       

Alex Miller: Mrs.Laing utolsó csábítása

"Különlegesek voltunk. Senki sem szánt bennünket, senki sem érzett együtt velünk, senki sem értette amit tettünk. Hirtelen rájöttem, hogy nem tudom elképzelni a kapcsolatunk végét, nem tudom elképzelni, milyen lesz a vég, kit ránthat még magával szerelmünk tragédiája, mielőtt véget érne."

A nyolcvanöt éves Autumn akkor döbben csak rá igazán, hogy fiatalon mekkora hibát követett el, mikor volt szeretője feleségét megpillantja az utcán. A váratlan találkozás egészen 1935-ig repíti az idős asszonyt aki ekkor már boldog házasságban élt, buzgón támogatta a tehetséges ausztráliai festőket és imádott Öreg Farmján a béke szigetét teremtette meg.

Pat Donlon az öntörvényű huszonéves művészpalántát a véletlen sodorja a Laing házaspárhoz, miután elutasítják ösztöndíj kérelmét. Arthur hazaviszi a fiatal férfit, nem is sejtve, hogy ez a találkozás végérvényesen tönkreteszi addigi boldog házasságát.

Autumn az egyik pillanatban vénséges öregasszony, aki állandó felügyeletre szorul, a másik pillanatban fiatal és sugárzóan szép. Füzetekbe írja gyónását, szeretne nyugodt szívvel távozni az élők sorából. Megelevenedik az Öreg Farm egykori pompája, a boldog és felhőtlen művészekkel elköltött ebédek, élénk viták és persze Pat Donlon alakja, aki jött, látott és győzedelmeskedett a szív és a józan ész fölött.

"Megnyomott bennem egy gombot, és ismét fiatallá váltam. Ezzel tökéletesen tisztában voltam. Végigsimított a kezemen, az arcomon, a talpamon, és újra iskoláslány lettem, akit az ájulás kerülget."

Lassú és aprólékos Autumn története, nemcsak saját családjáról, gyerekkoráról mesél, de barátai, férje, háza történetét is részletesen megismerhetjük.
Aki gyors, izgalmakkal teli szerelmi háromszöget remél csalódni fog. Erre a történetre időt és figyelmet kell szentelni, lassan teljesedik ki a líraian megírt történet. Akárcsak a szerző másik könyve a  Lovesong  ez is szívbemarkolóan szép. 
Érdekes, hogy minden észérv ellenére sem tudtam utálni Atumn figuráját. Olyan egyértelmű volt a végzete, hogy nem lehet vele vitatkozni, még akkor sem ha több, őt szerető embernek okozott fájdalmat. Valahogy bosszút kellett állnia a családján, a szeretetlenségén, a fiatalkori botlásain. Elvett valamit amiről tudta, hogy sohasem lehet az övé.

"Kinek nincsen háza, már nem épít magának.
  Aki most magányos, mindétig az marad,
  felébred, olvas, tolla levélen szalad,
  s az allén kóborol hosszú éjszakákat
  törékeny lombú, őszi fák alatt."

 Értékelés:
5 szerető cseresznye az 5-ből!!!