A boldog emberek olvasnak és kávéznak

 Agnés Martin -Lugand:A Boldog emberek kávéznak és olvasnak
 

Ki ne lenne kíváncsi egy a könyvre, amikor ilyen frappáns címe van? 
A Libri kiadó gondozásában jelenik meg június elsején.

A lélekemelő történet, amely ellopta a franciák szívét, majd meghódította a világot.

Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe

Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás

Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt

Agns Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.


Alex Miller: Mrs.Laing utolsó csábítása

A szerző  Lovesong  című könyve óta vártam egy újabb regényére. Ezt a könyvet a Park Kiadó hozza el nekünk május közepén.

A Mrs. Laingutolsó csábítása nem csupán egy szerelmi háromszög és egy rendkívüli, szenvedélyes asszony merész portréja, hanem egy művészközösség törekvő és tehetséges tagjainak galériája is. Miközben szerelemről, gyűlöletről, függésről és csalódásról szól a mese, felsejlik az ausztrál kultúra egy rendkívül izgalmas időszaka is. 

Federica Bosco: A szerelem különös súlya

 
 "Mert az igazság az, hogy Richard Gere mindig felhánytorgatta Julia Robertsnek, hogy a Sunset Boulevard-on strichelt."


Könnyedén és humorosan kezdődik Francesca főszereplésével a Milánóban játszódó regény.
Fra a Bigazzi Kiadó oszlopos tagja, aki évek óta az előléptetésért küzd. Tulajdonképpen soha nem ér véget a munkaideje, amit csak akkor bán ha mentálisan beteg édesanyja, vagy zátonyra futott kapcsolata jut eszébe.
Talán ezért is hajszolja magát annyira, addig sincs ideje töprengésre.

"De valóban ez lenne az élet célja, valahogy kibírni a következő hétvégéig?"
 
Sajnos az élete egyre kuszább lesz, egy szerelmes barát, egy bántalmazott barátnő,  valamint anyósa kereszttüzében Fra kilátástalannak érzi az életét.
Ekkor lép színre Leonardo Calmandrei, aki ünnepelt író -még ha az utóbbi időben terméketlen is- Fra főnöke a kiadó összes tőkéjét az íróba fekteti, senki más nem lesz képes megmenteni a kiadót, egyúttal megteremteni a fényes jövőt, mint Leonardo, aki természetesen egy díjnyertes regényt fog megalkotni, röpke pár hónap alatt, Fra segítő szárnyai alatt.

Ahogy egyre jobban belebonyolódunk szereplőink életébe úgy jövünk rá, hogy elég csak körbenéznünk, és a való életben, körülöttünk is minden csupa szenvedés és harc. Vagy azért küzdünk, hogy társat találjunk, vagy a meglévő társunkat szeretnék még szerethetőbb még jobb kiadásban. Emberek vagyunk, tele hibákkal. Elképzeljük az életünket, hogy aztán minden másképp alakuljon.
Hősnőnkkel minden megtörténik ami akár a való életben akár egy romantikus mesében  megtörténhet.
Párja a mamájához költözik, Fra egy romantikus vacsorát költ el Leonardóval Párizsban,  barátja pillanatok alatt szerelembe esik és nősülni készül...
Irányítsuk az életünket, vagy hagyjuk magunkat sodortatni az árral? Mindig legyünk józanok, vagy néha elveszíthetjük a fejünket?

"A nők mindig romantikát akarnak,és legfőképpen azzal akarják, aki leginkább nem akarja!" 

Elképesztő mennyiségű fordulat, szerethető karakterek, humoros beszólások teszik letehetetlenné a könyvet.
Nem mellesleg testközelbe kerül a könyvkiadás minden kulisszatitka.

Értékelés:
4,9 keresgélő cseresznye az 5-ből!! 

Könyvek és kávé

Louisa Reid: A fájdalom helye

Nehéz erről a könyvről írni, mert akárcsak a könyv fülszövege, ha picit többet árult volna el, oda a lényeg.
Eleinte nehezen döntöttem el, hogy akkor ez most jó könyv avagy sem.
Aztán olvasás közben rájöttem, hogy a hiányérzetem és a dilemmám egyetlen szereplő miatt keletkezett, a kulcsfigura miatt akit nem ismerünk meg igazán.

Aud (Audrey) öccsével és anyjával London melletti tanyavilágba költöznek. A rideg Major az új lakhelyük, amely évek óta üresen áll, a legközelebbi szomszéd is a mező túloldalán van.
 Sue  és Leo a szomszédok tárt karokkal fogadják őket, és mindenben nagyon segítőkészek.
Aud  beilleszkedését az új iskolába Leo nagyban megkönnyíti, hisz a fiú éppen abban az iskolában végzős.

Egy fura csonka család képe rajzolódik ki, ahol az anyuka túl sokszor feszült és ideges. Vagy éppen túl aggodalmaskodó. Aud öccse Pete tulajdonképpen nővérét tekinti az anyjának, hiszen Aud gondoskodik róla míg anyjuk dolgozik vagy éppen alszik.
A hatalmas házban a három ember furcsa szimbiózisban él, vagy összekapaszkodnak, vagy kerülik egymást.
A múlt, ami elől a Majorba szöktek nagyon homályos, egy biztos Aud komoly gondokkal küzd. Rendszeresen pszichiáterhez jár, gyógyszereket szed. Gyakran van bűntudata, szorong és rettegve várja az éjszakákat.

 "Lementem a földszintre, és kikészítettem a gyógyszereimet a pultra.
Az egyiktől nem leszek depressziós, a másiktól nem lesz hányingerem, a harmadiktól nem vagyok álmos egész nap, a negyediktől pedig nem vések folyókat a csuklómba, a lábszáramba és a combomba. Mindenre van gyógyszerem. Kivéve arra, hogy szabad legyek."

Leo lesz az akiben Aud egy picit megbízik és el meri engedni magát, ám ez sem megy simán.

A legrémesebb dolgokat csak sejteti a szerző, de így is kapunk egy  kis thrillert. Olyannyira jól lett megírva a történet, hogy nem nagyon tudtam letenni, annyira vártam már, hogy végre megtörténjen a nagy katarzis, a leleplezés a számonkérés a rádöbbenés.

Voltak kisebb hibái a történetnek, legalábbis én hibának érzem, hogy az apuka léte vagy nem léte csak felszínesen lett megmagyarázva. Az utolsó lapokon kapunk némi információt, de az pont olyan, hogy még értetlenebbül állunk a dolog előtt.
A kulcsszereplő homályban tartása is kissé levon a történetből, nem lett volna kevésbé jó a könyv ha kicsit jobban kibontja a szerző a figurát. Sőt.
Mindent összevetve egy újabb YA történet az élet sötétebb oldaláról egy olyan aspektusban bemutatva ami ritkán jut a szerzők eszébe, ezért mindenképpen különlegesnek számít.

Értékelés:
4 fonnyadt cseresznye az 5-ből!!!

Bjorn Sortland: Az őszinteség perce

Frida tizenéves lány. Szülei éppen válnak, Frida pedig sodródik a szomorú anyja és a valahová eltűnt apa képe között. A Húsvéti szünet előtt orvoshoz megy, szúrnak a szemei, bántja az éles fény.
Az orvosok baktérium okozta fertőzésre gyanakodnak.
Frida nem törődve semmivel, anyja számlájáról leemelt pénzzel útnak indul Oslóból Firenzébe, hogy világot lásson amíg lát.

Fura egy történet ez, mert sokszor el lehet ám feledkezni Fridáról, a szeméről, a szüleiről.
Frida ugyanis találkozik egy fiúval, aki egy művészeti projekten dolgozik. Több tucat festő művét szeretné megtekinteni, a Jézus keresztre feszítése témakörében.
A csodálatos festményekről és festőkről Jakob mesél, Frida pedig issza minden szavát.
Firenzén kívül ellátogatnak Velencébe, és  Párizsba is. A hosszú vonatút alatt egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám minden jel szerint Jakob szíve foglalt...

Mikor épp beleéljük magunkat az utazásba, belefeledkezünk a festményekbe, korszakokba, és remek történetekbe a festőkről, jön egy -egy oldal az utazás végéről, ami visszaránt minket a valóságba, abba, hogy Frida akár meg is vakulhat, és Jakob nélkül kell élnie.

"A legszomorúbb dolog, amit el tudok képzelni, az az, hogy van Isten, de nem szeret engem."

Nem tudom eldönteni, hogy a történet melyik része tetszett jobban. A romantikus, vagy inkább a művészeti része? Mindkettő nagyon jól lett megírva, és szépen összefonódik, váltogatja egymást.
Érzékletes képet kapunk a megtekintett festményekről és a helyszínekről, megspékelve pár elképesztő történettel a festőkről.

A könyv felénél harmincnégy fényképből álló kép gyűjteményt tekinthetünk meg.
Így nemcsak elképzelhetjük a Jakob által leírt festményeket hanem meg is nézhetjük őket.

Egyetlen pici gondom a történet végével van, a szerző ugyanis kicsit függőben hagyta a lezárást.
Élmény volt olvasni és "utazni".

            Salvador Dali

Értékelés:
4,9 festői cseresznye az 5-ből!!!

Hétvégés könyves

Rene Denfeld: Az Elvarázsoltak

Akár a szerző is lehetne a hölgy a könyvből, hiszen akárcsak a névtelenül szereplő alak, Rene Denfeld is nyomozó aki a halálsoron várakozó elítéltek ügyeit deríti fel, elkerülvén a hibát, hogy valakit úgy végezzen ki, hogy az illető nem -annyira-bűnös.
A történet engem nagyon emlékeztetett a Halálsoron című filmre.

A könyvbéli korrupt börtön tömve van. Több ezer elítélt sínylődik a rideg és lepusztult falak között. Egy a halálsoron raboskodó férfi a narrátorunk, aki bevezet minket az alagsori élet gyötrelmeibe. Rajta kívül a bukott pap, a fentebb említett hölgy és a börtön igazgatójának életébe is bepillanthatunk.

Szinte egy szuszra olvastam el a könyv jó háromnegyedét, aztán félre kellett tennem mert nagyon megkínzott. Tele van szomorúsággal és brutalitással, kilátástalansággal és sötétséggel.
Érdekes módon felvillantva az ok, okozati összefüggéseket.

Sok esetben nem is lehet tudni a konkrét bűntényről, amit elkövetettek, de a mozaikdarabkák, a gyerekkor megismerése, elég ahhoz, hogy képet kapjunk egy-egy rabról.

"Úgy megyek el, amilyennek reményeim szerint váltam: elfeledve."

A hölgy nem mérlegeli a bűnt, a jogos büntetést,alaposan utánajár minden egyes rab ügyének. Bár a legtöbben nem szeretnék a kivégzésüket elcserélni az életfogytig tartó szenvedésre, mégis van aki élni akar. A hölgy pedig ebben segít nekik.
Miközben nyomoz, megismerjük magányos életét, és a bukott pap története is napvilágra kerül.

Narrátorunk képzelete pedig a túlélésért egy varázslatos világot teremt a börtöncella falain belülre.

"Ó, ez egy elvarázsolt hely.
 Ez egy elvarázsolt világ."

Furcsa módon engem sokkal jobban érdekelt a hölgy a pap és a börtönigazgató élete. Persze róluk is kapunk képet, de a múltjuk és a sorsuk alakulása foglalkoztatott. Számomra az elítélteknek nem volt semmiféle feloldozás vagy megbocsátás.


Értékelés:
4,9 képzeletbeli cseresznye az 5-ből!!!