2013. május 2., csütörtök

M.L. Stedman: Fény az óceán felett


 
"A Janus-szikla névre hallgató sziget, mintha csak jóvá akarta volna tenni társai bűneit, világítótoronynak adott otthont, amelynek fénycsóvája ötven kilométer széles védőtakarót nyújtott. Éjszakánként dalra fakadt a levegő: állhatatosan zúgó lámpás dalát zengte, amely egyre csak forgott, forgott és forgott pártatlanul, részrehajlás nélkül. Nem vádolta a sziklákat, nem félt a hullámoktól: egyszerűen csak ott volt, hogy megmenekülhessen, aki akar."

 Ezt a könyvet megláttam,és tudtam, hogy kell nekem. Megérzésem beigazolódott, ugyanis képtelen voltam letenni. A történet nagyon szép nyelvezettel íródott,a stílusa is remek, és persze a történet is lekötött.
Nagyon jól lett felépítve, minden ami a történet szempontjából fontos momentum, arra mind kiterjedt a szerző figyelme, tömören, de nagyon részletesen érzékelteti, akár a környezetet, az embereket, a háborút, vagy a gyermek utáni vágyat.
1918-ban indul a történet. Tom négy évig harcolt, békére, nyugalomra és felejtésre vágyik, ezért jelentkezik a Janus-szikla fényjelző őrének. Nagyon tetszett, hogy a világítótornyokról is megtudhatunk sok érdekes dolgot, egész más megvilágításba kerültek számomra ezek az épületek.

A férfi  magányos terveibe beleszólván, megérkezésekor megismerkedik Isabel-el. Később pedig  házaspárként élnek a magányos szigeten. 
Mindketten imádják új életüket, remekül megértik egymást, és még a világtól elszigetelve is tökéletesen boldogok.
Isabel többször is teherbe esik, de valamiért újra és újra elveszti a  magzatokat.
Egy napon a Janus-szikla tövében gyereksírás hangzik fel...

Isabel és Tom, igaz nem egyetértésben, de meghoznak egy döntést.
A könyvben zseniálisan van bemutatva, hogy mennyire tudja alakítani sorsunkat a környezetünk, a múltunk.
Milyen nagy hatással vannak ránk a körülöttünk élő emberek, és sokszor ezek a hatások csak évek múlva nyernek értelmet.

"A város bizonyos eseményekre fátylat borít:ebben a kis közösségben mindenki jól tudja,hogy az egyezményes feledés néha ugyanolyan fontos lehet,mint az ígéret,hogy nem felejtünk.A gyerekek nyugodtan felnőhetnek úgy,hogy nem tudnak apjuk ifjúkori ballépéséről,illetve törvénytelen testvérükről,aki tőlük nyolcvan kilométerre él,és egy másik férfi nevét viseli.A történelem mindig az,amit közös megegyezéssel elfogadnak."


Mind a kettőjüket megértettem, bár szívem szerint Tom felé hajlottam, akkor is ha mint anya, tudom min ment keresztül Isabel, de mégis nem hiszem, hogy annyira vágytam volna egy gyerekre, hogy minden mást háttérbe szorítok miatta. A következményekről nem beszélve. 

Az első könyves szerző előtt le a kalappal, minden tekintetben remekül sikerült a könyv.

Értékelés: 5 fényjelzős cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése