2015. január 2., péntek

Naomi Wood: Mrs.Hemingway

    "Egy idegen szív mindig sötét erdő."

Többek között a  Párizsi feleség is a forrásként van megjelölve a könyv végén, amit két évvel ezelőtt olvastam. Akkor kicsit furcsa volt egy kedvelt, szeretett szerzőt kicsit más szemszögből megismerni.

Ebben a könyvben a tömény élettörténet feleségekre lebontva sokkal áttekinthetőbb és nem utolsó sorban izgalmas is.

Annak ellenére, hogy a Párizsi feleség szinte csak Hadley-ről és Pauline-ről (Fife) szólt, az első két feleségnek szánt fejezet sem volt unalmas ebben a könyvben. Régi ismerősökként köszöntöttem őket, és már előre sajnáltam szegény Hadley-t.

Wood az mellett, hogy hiteles a személyes hangvételre is nagy hangsúlyt fektetett. Olvasás közben úgy érezzük az összes házasságnak aktív résztvevői vagyunk. Mindenhol ott vagyunk Kubában, Párizsban vagy Floridában, ahol éppen szívek törnek darabokra, és új házasság köttetik.

Számomra rejtély, hogy Hemingway miért szeretett ennyire házasodni? Szinte gyűjtötte a feleségeket, akik amint vetélytársat szimatoltak elkezdtek harcolni, aztán jött a gyász mikor elsiratták a házasságukat, és a végén elásták a csatabárdot a szeretővel. Leveleztek, barátnőkké lettek.
Hemingway pedig kitartóan itta a koktélokat, vagy vadászni járt, ha pedig jó időszakot fogott ki, írt és bezsebelte a sikert.

"Hogy vonzza Ernest a nőket! Akár a mágnes! Van olyan nő, aki az erkélyről ugrik le a kedvéért, s van olyan, aki a háborúba is követi. Asszonyai szemet hunynak a szeretői felett, mert még egy háromszemélyes házasság is jobb, mint magányos nőnek lenni."

Azt gondolom, hogy mind a négy feleség nagy árat fizetett azért, hogy ki rövidebb, ki hosszabb időre Mrs.Hemingway lehessen.
Talán az utolsó felesége, Mary kapott a szerelméért a legkevesebbet. Hemingway depressziós volt, életunt, téveszmék gyötörték.
Mary pedig nem egy tündöklő feleség volt híres férje oldalán, hanem egy ápolónő.
Szanatórium, elektrosokk-kezelés, gyógyszerek. 
Egy héttel azután, hogy kiengedik a kórházból Ernest Hemingway öngyilkos lett, akárcsak évekkel korábban apja, akinek fegyverét, Ernest anyja egyszer egy csokoládétortával együtt postán küldi el a fiának. 

"Végül majd mindannyian kibékülnek, s önmagukként sorakoznak fel: Hadley Richardsonként, Pauline Pfeifferként, Martha Gellhorként, és végül ő maga, Mary Welshként.
Furcsa egy család, az tény, igencsak szokatlan nővérek."


Értékelés:
5 szerelmes cseresznye az 5-ből!!! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése