A szerző első nálunk megjelent könyve A nő mosolya kedvencem lett. Így amikor megjelent ez a kötet rohantam megvenni. Vártam az újabb kacagtató romantikus történetet, amit még el tudok hinni, ami tele van reménnyel és napfénnyel.
Ez a történet akár az ikertestvére is lehetne a Nő mosolyának,ám nekem már a főszereplővel is bajom volt. Antoine, egy harmincas férfi, de ebből nekem semmi sem jött le, jobban hasonlított, egy infantilis kisfiúhoz. A hülye gyerek beszólásai, gondolatai elsöpörték a morzsányi rokonszenvemet is.
A könyvkereskedő Antoine egy nap kedvenc kávézójában ülve megpillantja álmai asszonyát. Hirtelen csetlő-botló kisgyermek lesz, aki nem meri megszólítani a kiszemelt nőt. Álmai asszonya átveszi a kezdeményezést és egy kártyán egy mondatot és egy telefonszámot ajándékoz málé hősünknek.
Egy parkbéli séta, és padon ücsörgés azonban végzetesnek bizonyul a kártyára nézve, ugyanis a telefonszám utolsó számjegye megsemmisül, így Antoine improvizálni kénytelen. Tíz lehetősége van, és egyik hívás várhatóan elvezeti szerelméhez.
Igazából nekem ez a rész tetszett, vagyis a telefonhívások. Itt valóban jókat nevettem.
Persze nem lehet ilyen egyszerűen a szerelemre bukkanni.
Antoine nem is sejti mennyi akadály vár még megugrásra.
Persze ahogy lenni szokott, egymásra talál a két szív. De nekem ez a történet már vérszegény volt.
Párizs még mindig varázslatos, ám ezt a csodálatos várost, szintén jobban át tudta adni az előző könyvében, itt maximum utcaneveket tanulhattunk meg.
A könyv borítója nagyon szép lett.
Értékelés:
3 hősködő cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése