2016. július 20., szerda

Dave Eggers: A kör

Ennél aktuálisabb már nem is lehetne Eggers könyve. Szuggesztív és ijesztő módon tálalja a digitális világ minden jó, de főleg rossz velejáróját.
Főszereplőnk a huszonéves Mae Holland az egyetem után másfél évig egy közműcégnél talált állást. Mae utálja a munkahelyét de a diákhitelét muszáj fizetnie,ráadásul idős szüleit is támogatni szeretné, főleg a biztosítás nélkül lévő apját akinél súlyos betegséget diagnosztizálnak.
Egyetmi lakótársa Ani siet segítségére, aki beprotezsálja a világhírű céghez, amely messze túlszárnyalta már versenytársait-Google, Twitter, Facebook.
A céget három férfi vezeti, akik szerényen csak Bölcseknek hívatják magukat. A több ezer munkatárs pedig a remek fizetést, egészségügyi és egyéb szolgáltatásokat napi tizenvalahány órás robottal szolgálja meg.
Mae az ügyféltapasztalati osztályon kezd. A hipermodern környezet mellé ingyenes étkezés, sportolási lehetőség, pihenőszobák -ingyen termékminta raktár!!- és persze türelmes főnök jár, akik szárnyaik alá veszik az újoncokat.
Mae az első körben egy munkaállomáson dolgozik, vagyis egyetlen monitorra érkeznek a csúszdán az üzenetek. A válaszokra megszabott időn belül kell válaszolni, majd az ügyfelet elégedettségi űrlap kitöltésére kell agitálni. A rendszer pontozza Mae gyorsaságát, 100 pont az álom, mindenki erre gyúr.

Kétségkívül csábító egy olyan cég, mely látszólag azért van, hogy az ott dolgozók ne csak motiváltak legyenek, de jól is érezzék magukat. Munkaidő alatt gyakoriak az előadások, tréningek mikor megjelennek a Bölcsek és nagy porhintéssel újabb és újabb szuper hírekkel szolgálnak.
A dolgozóknak gyakran meg kell jelenniük közösségi rendezvényeken, melyet kényelmi szempontokból szintén a Kör-ben tartanak, legyen az egy egyszerű grill parti vagy cirkuszi bemutató, netán színházi előadás.
A munkatársak saját belső Kör hálózatán láthatják egymást, ki hol tartózkodik a monumentális épületen belül. Egyre több agyament dolgot találnak ki a fejlődés érdekében. Az átláthatóság program például  a legújabb kamera rendszerrel azt eredményezi, hogy napi huszonnégy órában kukkolhatunk munkatársat vagy akár egy politikust, akik örömmel vesznek részt a kampányban, mondván akinek nincs titka az miért ne lehetne mindig látható?

Telnek a napok Mae ugyan belerázódik a napi robotba, melyben szép lassan kilenc!!!! munkaállomásért lesz felelős, vagyis folyamatosan kilenc monitort kell szemmel tartania és hatékonyan kezelnie.
Életén elhatalmasodik a Kör. Már lakását sem használja, a hosszúra nyúló napokon inkább a pihenőszobákat választja.


 Olvasás közben nehéz elvonatkoztatni attól, hogy az olvasónak milyen viszonya van az internet világával. Emlékszem régebben mekkora divat volt azzal dicsekedni, hogy egyeseknek nincs tévéje, ők nem nézik stb. Arra lennék kíváncsi eljön-e majd az az idő, mikor valaki azzal tűnik ki a tömegből, hogy, nincs regisztrálva semmilyen közösségi oldalon. Nem szeretnék álszent lenni, hiszen én is nap mint nap használom a kor vívmányát, de mégsem szippantott be ez a virtuális világ ahol az az elismerés mércéje, ki hány lájkot kap. Egyetlen közösségi oldalon regisztráltam,-barátnőim unszolására- de ott sem az igazi nevemmel. Sem a twitter, se az isntragam nem vonz. Nem akarom megosztani a fényképeimet, a frissen vásárolt ruhatáram darabjait, és a nyaralást is magánügynek érzem. Sokan azt mondják csak az ismerősök, barátok, külföldön élő rokonok miatt kell, hogy itt vagy elérhető legyen... Én a Facebook előtt is tudtam tartani a kapcsolatot azzal akivel szerettem volna,és ez ma is így van.
Sokan nem értik ezt az ellenállást a közösségi oldalakkal szemben. Valahogy nekem mindig a hátrányok junak eszembe róluk,és nem az előnyeik. Nem értem miért tartozna bárkire is a politika nézetem, vagy a családi fotóalbumom,  esetleg az ebédem, vagy az, hogy állatvédő vagyok-e vagy éppen horgászat a hobbim. Szeretem megtartani a saját, személyes teremet és ebbe csak azt engedni be akit én szeretnék. A boldogsághoz nincs szükségem arra, hogy ezt többen lássák, vagy éppen azon aggódjak kit tiltsak, szűrjek, utasítsam el mert én annyira nem kedvelem és a többi.
Minap a fodrásznál ülve kérte egy lány egyik ismerősét, hogy ezt-vagy azt az illetőt törölje a követői közül..

Mae története azért is ijesztő, mert miközben a cég folyamatos mézesmadzagot húz el előtte, -például vállalják apja orvosi kezelésének költségét,- közben az agymosáson is átesik, ami maradandónak bizonyul, még barátnője sorsa sem nyitja fel a szemét.
Érdekes, hogy éppen a három Bölcs rejtőzködik leginkább, és pont ők szeretnék meggyőzni az embereket arról, hogy milyen jó állandóan szem ellőtt lenni.

"Ha ez így megy tovább, két társadalom lesz - legalábbis remélem, hogy lesz kettő, -az egyik az, aminek a megteremtésén segédkezel, a másik egy alternatív társadalom. Te meg a hozzád hasonlók önként és dalolva állandó megfigyelés alatt éltek majd,folyvást figyelitek, kommentáljátok egymást, szavaztok, tetszést és nemtetszést nyilvánítotok, mosolyogtok, homlokot ráncoltok, és egyébként nemigen csináltok semmit."


Értékelés:
5 jövőbe látó cseresznye az 5-ből!!! 




2 megjegyzés:

  1. Hasonlóan gondolkodom, eddig elkerültem a facebook őrületet. Engem teljesen kielégít a 2 blogom írása, persze ez is a nagyvilágnak szól, némi ellentmondásba kerültünk :-). Lehet hogy, épp emiatt nincs kedvünk máshol fent lenni?

    VálaszTörlés
  2. Valószínűleg ez alkati kérdés is. Már nem csak a Fb-ról van szó, tucatnyi olyan felület van ahol közszemlére teheted az életed.

    Ahogy a bejegyzésben is írtam engem inkább a személyes térbe való teljes betekintés zavar. Itt annyit osztok meg magamról mennyit én akarok, ráadásul itt könyvekről van szó nem is annyira a személyemről.
    Nem értem miért jó az életünk minden egyes mozzanatát megosztani-sokszor idegenekkel is- mert sokan nem szűrnek, állítanak be hozzáférési opciókat.
    Nekem úgy tűnik mintha a közlékenyebb embereknek az egész világ a családjuk lenne.
    Nyilván rengeteg előnye van az internetnek, ha ez a világ nincs, maximum magamnak kockás füzetbe írhatnám a gondolataim. Nekem a szűréssel van bajom, az ömlesztett információkkal, a napi szinten tucatszám megosztott képekkel.
    Nemrég két ismerősöm szakított egymással a korábbi LOVE feliratú képek és egyéb boldogságot demonstráló bejegyzések helyett most egy úja arcukat mutatják meg, főleg a hölgy. Nem tudom mikor jönnek rá az ilyen típusú emberek, hogy mit jelent a magánügy kifejezés.

    VálaszTörlés