2016. augusztus 24., szerda

A Nagytestvér és egy kis sötét

Lionel Shriver: Nagytestvér

  "...emlékezni az utolsó falatra, és előre örülni a következőnek."

Első találkozásom Shriver kisasszonnyal meglehetősen felemásra sikeredett. Azt tudtam, hogy a Beszélnünk kell Kevinről könyvével nagy rajongótábort szerzett és sokan vártak már tőle egy újabb könyvet.

A Nagy testvér látszólag egy témát dolgoz fel, ez pedig a testvéri szeretet.
Az biztos, hogy ezek után már ezer közül is rá fogok ismerni a szerző stílusára. A látszólag könnyed mondatok végeláthatatlan füzéreket alkotnak, amik könnyedén siklanak egyik témáról a másikra, de közben eszünkbe sem jut, hogy eltértünk a tárgytól.
Mert ugye ha szóba kerül a család, akkor rögtön tisztázzuk saját helyzetünket az adott famíliában.

 Pandora egy férjjel rendelkezik, két mostoha gyerekkel- a tágabb családja pedig bátyja és húga. Miután felállítottuk a családfát jöhet egy kis házassági körkép, betekintés mások,hogy csinálják, jelen esetben Pandora és Fletcher. Szóba kerül a karrier, az élet aprócseprő gondjai, és akkor még a meg sem érkezett Edison a testvér, hogy átmenetileg menedéket találjon húgánál. Pandora férjének nagy ellenzése közepette.
Aztán összecsap a súlyosan elhízott testvér és az étkezésre, mozgásra kínosan ügyelő, és családját is szekáló Edison.
Pandora pedig választás elé kerül. Megmenti testvérét vagy tovább őrzi a szépen felépített életét, a kölcsönkapott gyerekeivel és uralkodó típusú férjével.

Igazából a rejtett dolgok, a menet közben felszínre törő igazságok miatt tetszett a könyv. Milyen fura, hogy mik késztetik az embert arra, hogy őszinte legyen mondjuk épp a házastársával. Milyen sérelmeket dédelgetünk, amik látszólag nincsenek hatással az életünkre, mégis ezekre építkezünk.

Értékelés:
4 felhúzhatós baba az 5-ből!!

Bernard Minier: Ne maradj sötétben
 

A kiadó mostanában elkényeztet a remek thrillerekkel, lásd például a Hiányzó láncszem. Bár ez a könyv egy nagyobb falat, több mint ötszáz oldal tömény izgalom.

 „Hagytad ​​meghalni…”
Christine Steinmeyer azt hitte, hogy a karácsonyeste a postaládájában talált levél nem neki szól, a férfi viszont, aki betelefonál az általa vezetett rádióműsorba, a jelek szerint éppen az ellenkezőjét gondolja… Rövid időn belül sokasodni kezdenek az aggasztó jelek, és Christine-nek egyre inkább olyan érzése támad, mintha valaki átvette volna az irányítást az élete felett. Minden összeomlik körülötte, majd elszabadul a pokol" 

A történet két idősíkon fut. Egyrészt egy rendőrt követhetünk, a másik szál pedig Christine-t.
Nehéz erről a könyvről írni, mert a történetről semmit sem szeretnék elárulni.
Rendkívül jól felépített és nagyon alapos.
Gyakran félre kellett tennem, mert muszáj volt kis adagokban megemészteni az olvasottakat.
Látszólag unalomig ismert krimi és thriller eszközöket használt fel a szerző, mint például a bántalmazás és a nyomasztó múlt, ami a jelenben is kísért. Itt nem ez volt a lényeg, hanem ahogy ez leírva, előadva van.


A kiadó gondoskodott a szerző könyveinek utánpótlásáról, így van miből válogatnom ha remek krimit szeretnék olvasni.

Értékelés:
5 gondoskodó cseresznye az 5-ből!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése