Beck Weathers - Stephen G. Michaud: Túléltem az Everestet

 "A mellettem álló ember egyszerűen eltűnt az ordító fehérségben."

Számomra nagy tanulsága Beck történetének az,  hogy ha  mások le is mondanak rólunk, mi soha ne mondjunk le önmagunkról. Én azt hiszem akkor, ott azon a sorsfordító napon 1996 -ban pontosan ez történt. Nyolc társa meghalt, és tulajdonképpen ő is. Ám Beck nem mondott le önmagáról, fagyott kezekkel, arccal, étlen, szomjan, félholtan addig evickélt míg egy sátrat nem talált.

Aki puszta tényekre kíváncsi, erre a különleges extrém sportra, a technikai részletekre, ha csalódni nem is fog, de sokkal többet kap. Hiszen Beck története nemcsak arról az időre szól amíg megpróbálta társaival meghódítani az Everestet. Az oda vezető út, a felszerelés, időjárási, és a  kellő felkészültségi kérdések mellé egy ember jelleme, élete, gondjai, családja története ez, a honnan indultam, hová jutottam dilemmával együtt.

Tetszett Beck őszinte hangvétele, hogy nem szépítette önön hibáit, a megszállottságát, azt ami a hegymászás jelentett neki. Ami a nem kevesebbe mint majdnem az életébe került. Arról nem beszélve, hogy felesége is épp azon tanakodott, hogy elhagyja férjét...

Pont azért tetszett a könyv, mert többet kaptam mint egy szörnyű nap krónikáját. Teljes egészében megismerve a főszereplőt, egy teljesen más kép alakult ki bennem arról, hogy kik, és miért is választják ezt a néha lehetetlennek tűnő sportot.

Értékelés:
4 Everestet megmászó cseresznye az 5-ből!!!