2018. január 28., vasárnap

Sharon Guskin: A felejtés ideje

"Az ember annyira összetett lény, hogyan lehetne megjósolni, miként reagál, ha a lehetetlennel kell szembenéznie?"

Nagyon megfogott a könyv fülszövege, igazán különleges témát talált a szerző.

 "Mit tennél, ha a négyéves fiad azt mondaná, hogy egy másik életet élt és azt akarja vissza, az ottani anyukájával?"

Janie egyedülálló anya. Próbál minden tőle telhetőt megadni a gyerekének, de Noah-val egyre nehezebb. Irtózik a víztől, ezért mosakodni sem hajlandó, de a legborzasztóbb, hogy a másik anyukáját emlegeti folyton.

Janie végül orvostól orvosig hurcolja a gyereket, de csak annyit ér el, hogy egy híres orvos szerint a fia skizofrén. Janie nem nyugszik bele, hogy Noah-t gyógyszerekkel tömje. Egy álmatlan éjszakán Jerome Anderson professzor videójára bukkan a világhálón akinek a világ különböző tájain élő gyerekek beszélnek a korábbi életükről.  

 "A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létezik és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el." /Bhagavad-gita 2.20/


Hárman indulnak el az úton, aminek a végén remélhetőleg minden kérdésükre választ kapnak.
A reinkarnációról (lélekvándorlás) még nem olvastam semmilyen könyvet, így újdonságként hatott, és a téma megközelítése is remek volt. 
A karakterek nagyon szerethetőek, főleg a professzor aki talán élete utolsó esetével megkoronázhatja  könyvének befejezését. 

 Igazi különlegesség volt számomra ez a könyv.

Értékelés:
4 lelkes cseresznye az 5-ből!!! 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése