2020. február 7., péntek

Whitney Scharer: A fény kora

"Kioldotta a zárat, és ahol addig nem volt semmi, egyszer csak ott termett a művészet."

A könyv megírásával a legfőbb célom az volt, hogy Leet olyan bonyolult nőnek ábrázoljam, amilyen valójában volt; gyönyörűnek, tehetségesnek, ugyanakkor törékenynek és sebezhetőnek.
A szerző tökéletesen teljesítette a küldetését. Pazar regényben ismerhetjük meg Lee Millert.
Érezhető az az éles kontraszt amivel be szerette volna mutatni a fiatal és zabolátlan szerelmes nőt, aztán a fotóművészt  a háború poklában, majd megkeseredett, színehagyott embert.
 Mostanában már másodszor fordul elő velem, hogy önkéntelenül is egy olyan nőről olvasok aki valóságos személy volt. Én kicsivel több mint egy hónapos voltam, amikor 1977-ben Lee elhunyt. Kétszer volt férjnél.
Lee Miller (Forrás: Google)

 1966-ban kéri fel régi barátnője és főnöke a Vogue szerkesztője, hogy munkásságának megmentésre irányuló utolsó szalmaszálaként írjon Man Ray-el való kapcsolatáról. A lapokon felváltva elevenedik meg a lüktető Párizs a művészeivel, aztán a vérzivataros háború.

Élete meghatározó része, és szerelme a festő és fényképész Man Ray, akinek a  tanítványa lesz.
1929 -ben ismerkednek meg Párizsban, Lee ekkor huszonkét éves. A nála jóval idősebb férfi oldalán tanulja meg a fényképészetet. Felnő egy komoly kapcsolat buktatóihoz miközben  családjához, főként apjához való bizarr viszonya is állandóan kísérti.  Fényképez, vagy éppen filmben vállal szerepel. Ray pedig vagy rajong érte, vagy uralkodni próbál rajta.
Miután Lee kinövi Ray mellett az asszisztens szerepét, a férfi konkurenciának tekinti Lee-t. Irigység, lopás, csalás fűszerezi az egyébként sem hétköznapi kapcsolatukat.

Héjanászuk  húsba vágón elevenedik meg a lapokon. Olyan a történet mint egy pazar díszletekkel és karakterekkel teli film, amit tátott szájjal bámulunk.
Nem vagyok egy érzelgős típus de az utolsó oldalak olvasása közben bizony könnybe lábadt a szemem.

Számomra kicsit sok alkohol fogyott, már attól rosszul voltam hacsak egy pohár előkerült. De persze ez az akkori korszak elkerülhetetlen velejárója volt.
  



Értékelés:
4,9 bohém cseresznye az 5-ből!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése