Májusi megjelenések

 Múlt hónapban a Könyvfesztivál miatt volt dömping, és ebben a hónapban is megjelenik jó pár cukorfalat :-))




Az Összetört glóriák harmadik kötetében – az Életfában – a Szent Kőris titkos átjáróján át a Pokolba visz az út, ahol Sophielt, Arielt és Urielt erőszakkal tartják fogva a boszorkányok, hogy testüket megszállva feljussanak az élők világába. Arshamon, Nastrod ura ugyanis mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőnek erejével küzdenek ellene, végül mégis csak sikerül a legerősebbek egyikét megszállnia, aki úgy ismeri a Mennyországot, akárcsak a tenyerét. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik…
A történetet vastagon átszövi a skandináv mitológia, így felbukkannak az Urd forrása alatt élő nornák, akik a földi életeket irányító, fényesen ragyogó sors-fonalakat hol összefonják, hol pedig kényszeresen kettévágják, szerelmet, halált, barátságot vagy háborút szítva ezzel… Nem messze tőlük található Niflheim, ahol a félig csontváz-félig emberi testben vezeklő Hél uralkodik. De vajon segít-e az országába tévedt harcosoknak, vagy magához hasonlóan örök kárhozatra ítéli őket? Mi ér többet egy halott uralkodónőnek: a boszorkányokkal kötött egyezség, vagy a jéggé fagyott szívében feltámadott vonzódás Elijah iránt? Dirillék életveszélyes útja Muspelheimbe, a Tűz Birodalmába vezet, ahol Sutr, a tűzóriás tör foglyaik életére, miközben Gabrielnek a Sötétség Birodalmával és Moroval, a démonnal kell megküzdenie. Halottak hada és démonok garmada kísérti a közéjük tévedt halhatatlanokat, és lesz, aki minden igyekezete ellenére odavész majd… Elijah, Bardo, Ramodiel és Lamachael Arshamon városába ér, feltett szándékuk ugyanis, hogy Égi Testvéreik mindegyikét kiszabadítsák. Mr. Lewinnél, a halott fogadósnál szállnak meg, akitől megtudják, milyen fizetőeszköz létezik a Pokolban, és tőle hallanak először Nidhoggról, az ádáz sárkánykígyóról, aki Nastrod vértavában fürdik, és halottak tetemén lakomázik.
Sophiel szívéért már nem csupán ketten küzdenek, ugyanis Arshamon is magának akarja a lányt. De Gabrielre és Elijahra is szemet vetnek a mágikus erővel bíró nők odalent. Meddig lehet ellenállni az ördögien buja, érzéki csábításnak? Életben maradhat-e az igaz szerelem ennyi kísértés között Elveszíthetik-e a hitüket az angyalok? Hogyan lehet elpusztítani mindazokat, akik már amúgy is halottak? Meghökkentő fordulatok, könnyes drámák, felemelő pillanatok és megannyi csoda vár ránk odalent, a Pokolban… De ne félj, kedves Olvasó, hiszen tudnod kell: az angyalok mindig velünk vannak!

A Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.
„Egy olyan korban, amelyben az igazi könyveket akciós kiárusításon kínálják a videokazettákkal és a régi kütyükkel együtt, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja arra emlékeztet, hogy milyen bensőséges örömöket és kalandokat nyújtanak azok a kézbe vehető papírtárgyak, amelyeket regényeknek nevezünk, és azok a kis titkos társaságok, amelyeket könyvesboltokként ismerünk. Robin Sloan regénye üdítően mulatságos, provokatív, ravasz, sőt még izgalmas is. És nem csak a nosztalgia vett rá, hogy egyik kézbe vehető lapját olvassam a másik után.”
John Hodgman
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja igazi truváj, gyönyörű mese, amely a valóság talajától (például a Google központjától) merészen elrugaszkodva vezet át bennünket a képzelet és a spekulációk árnyékbirodalmába. Robin Sloan első személyű mesélője akkora híve annak a gondolatnak, hogy technikai lehetőségeink a szépség szolgálatába állíthatók, hogy az olvasót is magával ragadja a lelkesedése.”
George Saunders, Blip Magazine
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja rendkívül élvezetes történet a barátságról, az életről és a titkok vonzásáról. A melegszívű és derűlátó mesében a modern technika találkozik egy középkori rejtéllyel, termékeny kapcsolatot teremtve a régi és az új világ között. Ez a könyv beletalál, és ráadásként kapunk még egy kriptográfus szektát, egy függőleges könyvesboltot, csúcstechnikákban utazó kockákat, tolvajlást és a halhatatlanság keresését. Nekem bejött. És én is lefagyasztatnám a fejemet.”
Nick Harkaway
Robin Sloan Michiganben nőtt fel, manapság San Francisco és az internet között ingázik.
A Penumbra úr nonstop könyvesboltja pontosan azt adja, amit ígér: egy világot, amelybe be kell lépnünk és amelyet nem akarunk elhagyni, egy modern kori „csodák kamráját”, ahol a nap bármely órájában feltöltődhet a kíváncsi olvasó.
Gabo

Veszély, merészség, szenvedély – ebből lesz a megszállottság? Victor és Konrad Frankenstein ikertestvérek, csaknem elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy növekednek, életüket képzelet szülte kalandok sorozata szövi át… mígnem vakmerő játékaik véres valósággá válnak.
Véletlenül bukkannak a Sötétség könyvtárára, ahol az ősi orvoslás és az alkímia titkos könyveivel ismerkedhetnek meg. Apjuk eltiltja őket e sötét irodalomtól, de amikor Konrad súlyosan megbetegszik, Victor mégis visszatér a könyvtárba, és felfedezi az egyik könyvben az élet vizének receptjét. Távoli unokahúga, Elisabeth és barátja, Henry segítségével felkutatják azt a híres és hírhedt alkimistát, aki segíthet nekik a varázsszer előállításában.
A három barát, hogy megmentse Konradot, az elixír összetevőinek megszerzése érdekében a Viharerdő legmagasabb fáját is megmássza, lemerül a legmélyebb tó fenekére, sőt még más elképesztő áldozatok vállalásától sem riad vissza. Megpróbáltatásaikat csak tetézi a szeretet és a szerelem szálainak összekuszálódása, ami tragédia bekövetkezésével fenyeget…

Ciceró

Gillian Flynn: Holtodiglan

 
"Nyugtalanító mértékben magamban tartom és kategorizálom a sérelmeimet: a zsigereimben, a pincében sok száz üvegnyi dühöt, kétségbeesést, félelmet tartok, de ezt senki sem gondolná rólam."

Most az egyszer elhiszem, ami a borítón olvasható, vagyis, hogy kétmillió példány kelt el belőle.

Zseniális könyv, zsigerig hatóan lecsupaszít két embert, akiket a történet elején még kedveltem is! Drukkoltam nekik, hogy minden nehézségen jussanak túl, és éljenek boldogan. 

Sajnos a családi hátterek, az egymással szembeni elvárások, szép lassan megrepesztik a szerelemesek körüli burkot, és olyan dolgok kerülnek felszínre bennük amiktől eleinte még saját maguk is megijednek.

"És ha mindannyian szerepet játszunk, nem létezhet lelki társunk sem, hiszen többé már lelkünk sincs."

Amy és Nick látszólagos boldogsága öt évig tartott, az ötödik házassági évfordulójuk reggelén Amy eltűnik közös otthonukból...

A történet két szálon fut, az egyik szál Nick-aki Amy eltűnésének napjától követhetünk, a másik szál Amy és a múlt, a könyv vége felé pedig összefut a két szál és szinte egyszerre "beszélnek" mint két közeli ismerős, akik mindketten meg akarnak győzni minket az igazukról.

Nincsenek éles határ vonalak a könyvben. Két bomlott agy csatározása, vajon ki kényszeríti térdre előbb a másikat?
Mikor már azt hiszed, innen nincs lejjebb, a szereplők bebizonyítják, hogy van bennük még egy adag aljasság. 

Először azt hittem, hogy itt csak Nick beteg, és Amy az áldozat, de egy idő után feladtam ezt a dilemmát, mert lehetetlen lenne megmondani, hogy melyikük süllyedt mélyebbre.
Ez nem egy véres krimi, ez az idegek játéka, hatalmi játszma, hogy  melyikük  talál több fogást a másikon. 

Érdekes volt volt olvasni, hogy mennyi mindent várunk el attól az embertől akit elvileg úgy szeretünk ahogy van. Hogy mennyi mindent látunk bele a másikba, és ha később ezek a vágyak nem öltenek testet a párunkban csalódottak leszünk, megutáljuk a másikat. Nem magunkat tesszük felelőssé a boldogtalanságunkért hanem a párunkat, mert nem elég kedves, figyelmes, törődő, bezzeg mi mindent megteszünk érte. 

"Van egy naptáram, és szívecskét rajzolok azokhoz a napokhoz, amikor úgy tűnik, Nick szeret, és fekete négyzetet oda, amikor nem. A tavalyi év nagyjából végig fekete négyzetekkel volt tele."

Nincsenek hulla hegyek, sem vérfürdő, nem szaladgál baltás gyilkos, mégis a könyv vége felé muszáj volt félretennem, pihennem annyira nehéznek, sűrűnek fojtogatónak éreztem ezt az ámokfutást.

Ez a történet egy újabb bizonyíték arra, hogy a szeretetet a gyűlölettől, tényleg csak egy hajszál választja el.


Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

Melissa Senate: A szerelem konyhája

Nagyon aranyos kis könyv, bármikor felvidítja az embert, szóval nem kell vele a nyaralásig várni.
Nem állítom, hogy hanyatt estem, vagy elakadt a lélegzetem olvasás közben, de nagyon élveztem minden egyes percet. A történet gördülékeny, és nagyon élvezhető, annak dacára, hogy ezeknél a szórakoztató könyveknél borítékolhatjuk a boldog befejezést.

Ebben a történetben Holly-t ismerhetjük meg, aki kitartóan keresi az igazit, aktuális párjának még a kislányát is profi módon tudja már kezelni, sőt szeretik is egymást, tehát minden készen állna a családalapításra... és ahogy lenni szokott itt van az első fordulat, vagyis az összetört szívű Holly nagymamájánál keres vigaszt a  Maine állambeli a Kék-Rák szigeten, ami csodálatos üdülő paradicsom, ahol a nagymama nemcsak főző tanfolyamokat tartott de jósolt is.
A főzést pedig nemcsak magas fokon művelte, de úgy tartotta, hogy a jól sikerült ételbe a hozzávalók mellé, még hozzá kell tenni egy kívánságot, vagy éppen egy szomorú emléket.

Az idilli nyaralás nem sokáig tart, az idős nagymama, jobb létre szenderül. És itt kezdődnek az izgalmak, hiszen Holly, bár rajong a nagyi főzőiskolájáért, a finom tésztáiért, még sokat kellene tanulnia, hogy életben tartsa Camilla Cucinottáját . A kezdeti nehézségek mellett, Holly arra is próbál választ találni, hogy miért menekült el innen az anyukája, és miért nem szeret soha a szigetre jönni. A válasz talán a nagymama naplója adhatja meg, amelyet Holly megtalál és kinyílik számára egy másik világ.

A főzés, a tanfolyam szervezése, vagyis maga az, hogy Holly életben tartsa a nagyanyai hagyatékot, már egy izgalmas téma a könyvben, arról nem beszélve, hogy a főzés folyamata sem unalmas, szóval aki egy kicsit tanulni is szeretne az gazdagodhat pár új recepttel. A múlt megismerése, az új barátságok pedig csak fokozzák a könyv jó hangulatát, és garancia arra, hogy nem unjuk meg a történetet.

A sok kis plusz a könyvben, a jóslás, a fura hozzávalók az ételekhez, egy öreg macska, na meg a borjú bél különös mivolta egyedivé és nagyon élvezhetővé teszi a történetet.

A szerző tíz kötettel büszkélkedhet, remélem a Tericum kiadó jelentet meg még tőle könyvet.

A borító remekül sikerült, olyan Kék-Rák szigetes hangulata van.

Értékelés:
5 gyönyörű cseresznye az 5-ből!!!

Ha szeretik a bloggert :-))

Sivatagirózsa volt olyan kedves és meglepett egy díjjal, ami nagyon édes (azt hiszem, legalábbis merem remélni, hogy anno ilyen édes kislány voltam) és pár kedves sort is mellékelt a díj mellé.
Köszönöm neki, hogy rám gondolt.

Íme a díjam:

Sivatagirózsa ezekkel a szavakkal dicsért :" Nagyon szeretem a blogját. Lényegre törő, velős véleményeket ír, amiben minden benne van és sok friss megjelenésről írt kritikát lehet nála találni."

Nekem nincs más dolgom mint jó párszor megnézni és elégedetten mosolyogni, na meg tovább adni..és ezzel vagyok bajban, mert tapasztalatom szerint az ilyen díjak a bloggerek között gyorsan körbe érnek, sőt van aki duplán, sőt triplán megkapja. Éppen ezért én most áthágva a szabályokat jelképesen minden könyves bloggernek átadom ezt a díjat aki szereti a könyveket és megállíthatatlanul olvas:-)

Lydia Netzer: Ragyogj, édesem!

 

"Amikor megálltak egy stoptáblánál, és a fiú tudta, hogy nemsokára otthon lesz, kisiklott az autó ajtaján, ki az erdőbe. Senki nem vette üldözőbe. Túl sötét volt, és már el is tűnt a látótérből, átsiklott egy nedves, kidőlt fán, elillant a víztől csepegő levelek alatt.
– Gyere vissza holnap is – kérte a lány, amikor még a kocsiban volt, és megszorította a kezét. – El ne felejtsd!
Valószínűleg, ha igazán őszinte akar lenni magával, ez volt az a pillanat, amikor beleszeretett Sunnyba.
Hát így történt."

Zavaros fülszöveg, aranyos cím, és rózsaszín borító. Fogalmam sem volt róla, hogy mi fog ebből kisülni, hát kérem szépen egy furcsa, és különleges házaspár élete, megismerkedésük, gyermekkoruk, házasságuk olvasható a lapokon.

Nem egy átlagos házaspárról van szó, Maxon az űrben repked, robotokkal népesíti be a Holdat, Sunny a Földön maradt, neveli kisfiúkat, közben a második gyermeküket várja. Ez eddig nem is annyira furcsa, de aztán Sunny-é lesz a főszerep, és a fülszövegben ígért szőke paróka is előkerül, nem meg a hozzá tartozó történet.

Tulajdonképpen a könyv, egy történet arról, hogy fogadjuk el saját magunkat, na meg az életünket, ami néha túl bonyolult, és nehéz.

Mivel a történet vissza nyúlik a gyermekkorba is, így teljes és átfogó képet kapunk a szereplőkről, teljessé válnak a figurák.

Érdekes volt olvasni ahogy Sunny görcsösen próbálja magát elfogadtatni a környezetével, az emberekkel, holott saját magával nem tudott kibékülni. Szerintem sokunknak van, apró, ám saját magunk számára borzasztóan zavaró testi hiányosságaink. Egy görbe orr, egy kopasz volt a fejünkön, egy csúnyább anyajegy vagy egy görbe láb miatt úgy érezzük, akik minket látnak csak ezeket veszik észre rajtunk. Na és persze ezek alapján ítélnek meg minket.

Van a könyvben egy rész ahol Maxon és Sunny az új házba költözés után meghívják a szomszédokat. Sunny mindent megtesz, hogy elbűvölje az új szomszédait, sziporkázik, hazugságokat talál ki, hogy izgalmasabbnak tűnjön az élete, engedi, hogy idegenek járkáljanak az otthonába, és belessenek minden sarokba.

Ez a jelenet annyira jellemző az emberek többségére, a saját magunk választott út helyett rálépünk a -"Mit szólnak az emberek?" -útra ami tele van önáltatással, és tettetéssel.

Tulajdonképpen erről szól a könyv, ez a mondanivalója, hogy legyen elég az az "átlagos" férj, gyerek, család, múlt amink van és arra legyünk büszkék, merjük elfogadni és élvezi, anélkül ,hogy azon aggódnánk, vajon mit gondol rólunk a szomszéd vagy a patikus.

Maxon nekem nagyon szimpatikus férfi karakter, jól kezelte  Sunny-t , meg egyáltalán az életüket.

Aki egy érdekes, nem átlagos házasságra kíváncsi nézzen be hozzájuk:-)

Értékelés:

4,5 űrbéli cseresznye az 5-ből!!!

Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

     "Serva me. Servabo te."

Sóhajthatnánk, hogy már megint egy ifjúsági könyv, ráadásul még sorozat is. De aki szereti ezt a műfajt, abból is a kicsit komolyabb hangvételű történeteket, annak nagyon fog tetszeni!

A könyv címe kissé félreérthető lehet a mostani fantasy dömpingben… én eleinte másra gondoltam. Megnyugtatok mindenkit, ezúttal nem arról van szó, hogy egy tizenéves srácról kiderül, hogy tulajdonképpen szárnya van, de nem madár...

Mia tizenhat éves, érettségire készül, és élete legfontosabb iskolájába a Royal Ballet Schoolba szeretne felvételt nyerni. Nem Mia tehetségtelensége az akadály, hanem a rengeteg jelentkező na meg a tandíj, ami még egy ösztöndíjjal is igen csak drága, amit Mia anyukája Elena nem tud előteremteni. 

A fiatal lány amúgy sem könnyű életét nehezíti, hogy elvált szülők gyereke, akinek illik jó képet vágni apukája új családjához, na és anyukája új választottjához is. Ráadásul legjobb barátnője, Nina testvérébe szerelmes már kislánykora óta. Patrick a királyi haditengerészet kadétja maga a tökély, Mia pedig csak álmodozni mer a nála három évvel idősebb fiúról.

Nagyon klasszul lett ez a történet összegyúrva!! És annyira tetszett, hogy Mia átlagos lány, de  el tudjuk képzelni, hogy akár a szomszédunk legyen, de ugyan akkor nagyon is felnézünk rá a kitartásáért, a humoráért, hogy annyit dolgozik az álmaiért. Miközben egy tökéletes lány képe formálódik a lapokon, azt is elkönyveltem, hogy szerencsére Mia nagyon is tudja hozni a kamasz formát, vagyis nem nehéz veszekedni az anyukájával, ha kell füllent, és lóg a suliból, miközben Patrick egyre közelebb kerül hozzá, de Mia csak barátságban mer reménykedni.

És bár Ninával nincsenek egymás előtt titkaik, az is kiderül, hogy az ember mennyit változhat rövid idő alatt, és teljesen át tud értékelődni a fontossági sorrend.

Ahogy halad a történet egyre inkább éreztem, hogy komolyodik ,komorodik a sztori. A legvégén rendesen kétségbeestem, és sajnos ahogy lenni szokott várni kell a következő részre, amiben Mia szerintem igazán ki fog majd bontakozni.

Minden szereplőt megszerettem valamiért, egyedül Patrick maradt számomra kicsit rejtély. Nagyon keveset tudunk meg róla, olyan képlékeny figura, nem igazán tudtam sehová sem sorolni.

Mindent összevetve, egy értelmes, szerethető sorozat első darabja a könyv.

A következő rész-Vigyázz rám, angyal! -várhatóan októberben jelenik meg.

Értékelés:

5 balerina cseresznye az 5-ből!!! 

M.L. Stedman: Fény az óceán felett

 
"A Janus-szikla névre hallgató sziget, mintha csak jóvá akarta volna tenni társai bűneit, világítótoronynak adott otthont, amelynek fénycsóvája ötven kilométer széles védőtakarót nyújtott. Éjszakánként dalra fakadt a levegő: állhatatosan zúgó lámpás dalát zengte, amely egyre csak forgott, forgott és forgott pártatlanul, részrehajlás nélkül. Nem vádolta a sziklákat, nem félt a hullámoktól: egyszerűen csak ott volt, hogy megmenekülhessen, aki akar."

 Ezt a könyvet megláttam,és tudtam, hogy kell nekem. Megérzésem beigazolódott, ugyanis képtelen voltam letenni. A történet nagyon szép nyelvezettel íródott,a stílusa is remek, és persze a történet is lekötött.

Nagyon jól lett felépítve, minden ami a történet szempontjából fontos momentum, arra mind kiterjedt a szerző figyelme, tömören, de nagyon részletesen érzékelteti, akár a környezetet, az embereket, a háborút, vagy a gyermek utáni vágyat.

1918-ban indul a történet. Tom négy évig harcolt, békére, nyugalomra és felejtésre vágyik, ezért jelentkezik a Janus-szikla fényjelző őrének. Nagyon tetszett, hogy a világítótornyokról is megtudhatunk sok érdekes dolgot, egész más megvilágításba kerültek számomra ezek az épületek.

A férfi  magányos terveibe beleszólván, megérkezésekor megismerkedik Isabel-el. Később pedig  házaspárként élnek a magányos szigeten. 

Mindketten imádják új életüket, remekül megértik egymást, és még a világtól elszigetelve is tökéletesen boldogok.

Isabel többször is teherbe esik, de valamiért újra és újra elveszti a  magzatokat.

Egy napon a Janus-szikla tövében gyereksírás hangzik fel...

Isabel és Tom, igaz nem egyetértésben, de meghoznak egy döntést.
A könyvben zseniálisan van bemutatva, hogy mennyire tudja alakítani sorsunkat a környezetünk, a múltunk.
Milyen nagy hatással vannak ránk a körülöttünk élő emberek, és sokszor ezek a hatások csak évek múlva nyernek értelmet.

"A város bizonyos eseményekre fátylat borít:ebben a kis közösségben mindenki jól tudja,hogy az egyezményes feledés néha ugyanolyan fontos lehet,mint az ígéret,hogy nem felejtünk.A gyerekek nyugodtan felnőhetnek úgy,hogy nem tudnak apjuk ifjúkori ballépéséről,illetve törvénytelen testvérükről,aki tőlük nyolcvan kilométerre él,és egy másik férfi nevét viseli.A történelem mindig az,amit közös megegyezéssel elfogadnak."


Mind a kettőjüket megértettem, bár szívem szerint Tom felé hajlottam, akkor is ha mint anya, tudom min ment keresztül Isabel, de mégis nem hiszem, hogy annyira vágytam volna egy gyerekre, hogy minden mást háttérbe szorítok miatta. A következményekről nem beszélve. 

Az első könyves szerző előtt le a kalappal, minden tekintetben remekül sikerült a könyv.

Értékelés: 5 fényjelzős cseresznye az 5-ből!!!