Louisa Young: Drágám tudatom veled...

A könyv borítója remekül sikerült, valahogy át tudja adni a könyv hangulatát.
Ennek ellenére a kiadó részéről tévedésnek gondolom ezt a könyvet,valahogy nem ez az ő műfajuk, és a fülszöveget sem találták el. Most áldom a kíváncsiságom, csak ezért vettem kézbe ezt a könyvet.


Kevéssel az I.világháború előtt kezdődik a könyv, Riley éppen a szárnyait próbálgatja, próbál többre vágyni mint amit a társadalmi helyzet megengedne, ugyan akkor szülei elismerésére is vágyik, akik viszont úgy érzik fiúknak túl kevesek már ők. Az első komoly szerelem, tévedések, és vágyak közepette köszönt be a háború. Riley úgy érzi csupán egyetlen helyes döntést hozhat.

 "Légy bátor, ha nagy bajba kerülsz az életben fiú – mondta neki, – és türelmes ha kicsibe. Légy derűs. Isten ébren van."

A háború a borzalmak kifogyhatatlan tárháza. Az ellenfelek elkeseredett harca, vagy éppen a betegségek felsorolása éppúgy hozzá tartozik a háborús regényekhez mint a puskák és ágyúk, vagy éppen a lövészárkok. Viszont ez a könyv volt az első, ahol a sebesült katonák sorsát is nyomon követhetjük. Hogyan hoznak helyre végtagokat, roncsolódott arcokat. 
Minden elismerésem az orvosoknak, na és azoknak akik a rengeteg fájdalom ellenére is próbáltak újra emberi életet élni, még úgy is, hogy életük végéig magukon hordozták a háború borzalmait.

A három nő, és két férfi sorsa párhuzamosan fut a szemünk előtt, mindig van kiért izgulnunk, és ami nagyon tetszett a történetben, hogy senki sem volt tökéletes. Hibát, hibára halmoztak, őrlődtek a saját vágyaik és a vélt vagy valós elvárások között, az emberek azt latolgatták kinek rosszabb, kinek van szánalmasabb sorsa a sajátjánál. Szóval igazi, gyarló emberként viselkedtek. 
Felborult a világ, az élet rendje, az otthon ülő és virágot rendezgető úrinőknek hordágyat vagy kormány kereket kellett ragadniuk, kellett valami nekik is, hogy úgy érezzék, ha ők nincsenek a világ sosem lesz többé jó.
Van aki a várakozás apátiájába süllyedt, és képtelen volt a borzalmak között egy normálisnak mondható életet élni. Na és persze ott voltak azok a huszonévesek akik tették amit mondtak nekik, de amint véget ért a háború már senki sem akart az átélt borzalmakról tudni.

 "Egy kis szünet. Talán egy idegösszeomlás? Az jólesne."

A történet jó pár valós személyt és eseményt is rejt, ettől még inkább megdöbbentő a könyv.
Bevallom Riley ellenszenves volt a történet elején, de aztán ahogy jobban megismertem elnyerte a szimpátiámat.

Az első pár oldal után majdnem feladtam, furcsán és bizarrul indult, de aztán letisztult és egy nagyon hatásos, megrázó történet bontakozott ki. 

Értékelés:
4,9 háborús cseresznye az 5-ből!!! 

Jean Webster: Erre csak Patty képes

Sajnos a szerzőnek összesen négy kötete jelent, meg így nem túl nagy kihívás végig olvasni az életművét.

A Kedves Ellenségem  és a Nyakigláb apó kedvenceim lettek, mindkét kötet csordultig van kedvességgel és szeretettel.

Ebben a könyvben egy picit más vizekre  evezünk. Patty, Conny és Priscilla a Szent Orsolya-intézet  növendéke. A három lány elválaszthatatlan barátnő, ezt már a könyv elején a tanároknak is be bizonyítják, mikor a három gráciát nevelő szándékkal külön költöztetik.

Bár nagyon aranyos és kedves ez a kötet is, de valamiért ez nem lett akkora kedvenc mint a szerző korábbi könyvei. Patty és barátnői igazi egyéniségek, de néhol nekem túlzottan kotnyelesek voltak.
Minden esetre érdemes azért kézhez venni ezt a könyvet is, ugyan olyan kortalan, mint Webster összes könyve.
Ami nagyon hiányzott a könyvből, azok a vicces rajzok. És inkább novella féleség mint egy összefüggő regény, de azt hiszem, hogy anyukáknak és lányaiknak ez egy közös, és nagyon kedves olvasmány lehet.


Értékelés:
4 iskolás cseresznye az 5-ből!!!

Alma Katsu: Megtorlás

 "Ez tehát Jonathan, a havas észak mesebeli hercege...
Fogalmad sincs róla, milyen régóta várom, hogy találkozzunk. -Jude kezet nyújtott zilált vendégének, de mintha meggondolta volna magát, amint hozzáért Jonathan újjáélesztett bőréhez. - De egyáltalán nem úgy nézel ki, ahogy elképzeltelek...
- Azért, mert egészen ma estig bezárólag, három hónapig halott volt."


Aki még nem olvasta ezt a könyvet, de az első részt már igen- Halhatatlan - az most ne olvasson tovább.

Nagyon vártam már ennek a könyvnek a folytatását, persze mint minden valamire való folytatás, ez is egy kulcsfontosságú eseménnyel ért véget.

Lanny és Jonathan miután mindent bevetettek, hogy örökre eltüntessék Adairt, Jonathan is kér valamit Lannytől...

Ez a rész Lanny meneküléséről szól, néhol felidézve a régmúlt eseményeit, ami nem azt jelenti, hogy az első részt emlegetik fel, új dolgokat tudhatunk meg a szereplőkről, helyekről ahol éltek.

Lanny felkeresi a Adairt körülvevő embereket, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt éltek, hogy segítsenek neki végleg megszabadulni Adairtól. Látszólag mindenki nagyon előzékenyen fogadja Lannyt, de végig kétséges marad, hogy ki is az aki valóban segíteni  szeretne neki.

Lassan de biztosan haladunk a végkifejlet felé, ami a végén már elég hosszúnak tűnt, de azért izgalmas is volt. A vége valahogy olyan fura volt nekem, mintha az írónő sem lett volna biztos benne, mi is legyen a vége... minden esetre nyitva hagyta a dolgot, olyan szempontból, hogy akár harmadik része is lehet a sorozatnak.

Számomra nem volt csalódás ez a rész sem. és nem nagyon bánnám ha lenne harmadik rész is, már ha a szerző ki tud még hozni valamit a szereplőiből.


Értékelés:
4,9 misztikus cseresznye az 5-ből!!!

Jojo Moyes: Akit elhagytál

 
A szerző különleges nevével először a Tiltott gyümölcs című könyve kapcsán találkoztam. Nálunk jó darabig ez volt az egyetlen megjelent könyve, szerencsére a Cartaphilus Könyvkiadó látott benne fantáziát, és ez már a harmadik könyve amit rövid időn belül kiadtak. ( Az utolsó szerelmes levél, Mielőtt megismertelek)

Mindhárom regénye  nagyon tetszett, igazi női irodalmat ír, de szerencsére kerüli a bóvlit és a kliséket.

Ez a történet 1916-ban, egy Francia kis faluban kezdődik ahol Sophie testvéreivel együtt próbál talpon maradni a Német megszállás alatt. Férje valahol a fronton harcol, és a régi életükből nem maradt meg semmi Sophie számára mint egy kép, amit festő férje róla festett.

A másik szál 2006-ban játszódik, Liv négy éve férjét gyászolja, a különleges háza mellett csak egy festmény az amihez Liv mindennél jobban ragaszkodik.

Elkerülhetetlen, hogy a festmény kapcsán Liv megismerje Sophie-t és családját, na és persze a festmény készítésének körülményeit.

Nekem valahogy az 1916-os szál jobban tetszett, sokkal érzelemdúsabb, izgalmasabb volt mint a mai szál.
Talán azért tetszett kevésbé ez a könyve a szerzőnek mert kitaláltam a végét, és nem rágtam le mind a tíz körmöm mit az előző köteteinél.
Ettől függetlenül Moyes az egyik nagy kedvencem! Nagyon jól ír, ráadásul sosem egy kaptafára, élénkek, szerethetőek a karakterei. 

Értékelés:
4 festői cseresznye az 5-ből!!!
 

Melanie Benjamin: Az Aviátor felesége

Biztosan nem én vagyok az egyetlen akinek egy -egy név ismerősen cseng, mégsem tudja hová tenni, nem tud hozzá kötni semmit, de hallotta már. Nekem ilyen volt Charles Lindbergh neve vagy éppen a Lindbergh - bébi kifejezés.

Megláttam a könyvet és tudtam kell nekem, végre összekötöm a sok fél igazságot a tényekkel.
A történet nem éppen egy hős eposza, aki ráadásul tökéletes férj, és apa...már az elejétől kezdve ellent mondásos Anne Morrowval való kapcsolata. Bár Anne rajong érte, és szó szerint mindent felvállal férje miatt, többek között az átlagos, szürke kisegér Anne megtanul repülőgépet vezetni, sikló ernyőzik, morzejeleket magol és egész egyszerűen feláldozza magát férje hivatásának.


1927-ben Charles Lindbergh az első ember a világon aki sikeresen átrepüli az Atlanti- óceánt, 25 éves ekkor, és az egykori postaküldönc egy csapásra hős lett. 1929-ben feleségül veszi egy gazdag diplomata lányát, Ő Anne.
Anne aki gyakorlatilag semmihez sem ért, és sosem tudta mi is szeretne igazán lenni, feleség, és másodpilóta lesz férje oldalán aki sosem tűr ellenkezést. Nekem úgy tűnt, mintha feleségét nem partnerként, hanem hol gyerekként, hol ügyintézőként kezelte, mikor mire volt szüksége.

Addig sem unalmas életük még inkább felbolydul mikor Anne várandós lesz. Állandó szereplések, meghívások tömkelege, irigyeik éppúgy akadnak mint csodálóik.
A legmegrázóbb része a könyvnek az mikor 1932-ben gyermeküket elrabolják...
Bevallom itt teljesen kiakadtam, a házaspár ebben az időben már saját otthonnal rendelkezik, korábban Anne szüleinek házában éltek ahol testőrök vigyáztak rájuk, tekintve a  számtalan fenyegetést kaptak már akkor is arra nézve, hogy elrabolják a gyereküket... az új házban azonban fittyet hánynak erre, sem őrség, sem egy árva kutya sincs a háznál, ráadásul a kisfiút teljesen egyedül hagyják éjszakára!!! Még a dada is külön szobában fekszik le, a gyerekszoba ablakát pedig nyitva hagyja!!!!!
Egész egyszerűen nem értettem mi mozgatta őket akkor, mikor a nagy féltésből hirtelen ez a hányaveti felelőtlenség lett??? Belefáradtak a félelembe? Esetleg mivel a sok fenyegetés üres szólamnak tűnt csupán, úgy gondolták mindegyik fenyegetőző csak szájhős?
Minden esetre elkövetik életük legnagyobb hibáját.
Hiába fizetik ki a váltság díjat, hiába ajánlja fel segítségét nekik maga Al Capone, a kisfiú már csak holtan kerül elő.

Anne még ezek után hat gyermeket szül férjének, de házasságuk továbbra is inkább Anne jóindulatának köszönhetően működik, aki előbb-utóbb mindig meghajlik férje akarta előtt, bármiről is legyen szó.

"Persze szót fogadtam neki, mint mindig. A néma ellenszegülésem olyan volt, akár egy szakadás a házasságunk szövetén, de olyan szakadás amit csak én láttam."
 
Lindbergh maga, számomra egy percig sem volt szimpatikus, sem mint férfi, sem mint férj. Önző és egoista embert ismertem meg, aki újabb és újabb álmait váltotta valóra, csakhogy állandóan bizonyíthasson. Ha valakit hősnek kiáltanak ki nehéz helytállnia, hiszen újra és újra be kell bizonyítania, hogy nem a puszta véletlen tette hőssé, és képes rá, hogy ismét valami olyat tegyen amire senki más nem képes.
Úgy gondolta akármiről is van szó, az ő véleménye, az ő igaza az ami elég jó, ami elfogadható. Ez nemcsak a repülésekkor nyilvánult meg de a gyerek nevelés terén is, sokszor elég kegyetlen dolgokat tett nevelő célzattal, például kitette a gyerekét járókájában a kertbe és akkor sem engedte Anne-t a gyerekükhöz mikor az sírni kezdett, mondván meg kell tanulnia, hogy csak magára számíthat...egy egyéves gyerek!!!!

1936 -ban részt vesznek az Olimpia megnyitóján. A férfi szimpatizál a nácikkal, gyakran vendégeskedett Németországban... sok ember számára felháborító módon nyilatkozik.

A könyv néha átvált 1974-re, Lindbergh haldoklik, felesége pedig úgy látja, eljött az idő, hogy férje fejére olvassa bűneit...a hős körül megrepedezik a máz...
Azt hiszem elég beszédes ha "csak" annyit említek meg, hogy Anne negyvenöt év házasság ellenére megtagadta, hogy halála után férje mellé temessék.

Nem szeretek mások felett pálcát törni, most sem teszem. Az viszont szomorú, hogy mennyi mindent elviselünk, eltűrünk attól akit szeretünk.
Nem volt könnyű életük, hiába voltak népszerűek, sikeresek ennek az életnek rengeteg árnyoldala is volt.

Értékelés:
5 repülni vágyó cseresznye az 5-ből!!!

Arató Mónika : Lélekcsemegék

"Ne törődj vele, hogy mit gondol rólad a világ!"

A nem éppen kicsi, lila könyv egy egész évre elegendő jó tanácsok tárháza, pontosan 365+1 lélekcsemege.

Ezek az írások nem idézetek, nem is bölcsességek, inkább rövid iránymutatók , nagyobb lélegzetvételű tanácsok a mindennapokra. Hasznos útmutató a vágyaink, céljaink eléréséhez.

Aki az élet számos területén szeretne változtatni, és ehhez úgy érzi kell némi lelki segítség annak nagyon hasznos lehet ez a kötet. Elég szerteágazó a könyv, mert lelki, testi síkon is foglalkozik a gondokkal. Így ha nem is használjuk, hasznosítjuk minden nap, arra is kiváló, hogy csak a minket foglalkoztató dolgokról olvassunk.
Mit kell tennünk, hogy ne térünk le az általunk kijelölt útról?
Régi berögződések elhagyása.
Testképünk, önmagunk elfogadása.
Ösztönösség, megérzés, ha úgy tetszik a hatodik érzékünkre való hagyatkozás.
Önmagunkkal szembeni elvárások.

Többek között ezeket a témákat is érinti a könyv, én valahogy próbáltam kimazsolázgatni azt ami engem érdekel. Vannak benne olyan spirituális dolgok, amikben nem igazán hiszek, ilyen a bevonzása a jónak, pénznek, gondtalanságnak...a gondolat teremtő ereje és hasonlók.  Biztosan van akinek ez remekül megy, bevallom én türelmetlen típus vagyok, azokkal a dolgokkal kapcsolatban amihez el kell mélyülni, azokhoz meg pláne.
Aki már gyakorlott az ilyen dolgok terén az könnyedén lubickolhat, találhat új tanácsokra  ezekben a témákban is.





A könyvről bővebben itt olvashatsz: http://www.kulturbutik.hu/arato-monika-lelekcsemegek.html?category_id=0&search_string=l%E9lekcsemeg%E9k&search_category_id=0

Lauren DeStefano: Hervadás

Ritka az az utópisztikus könyv ami elhitet velem egy - egy vészjósló jövő képet. Nos a Csodák kora volt az egyik olyan könyv ami nagy hatással volt rám, elhittem , hogy a szerző által felvázolt fikció egyszer megtörténhet.

Ebben a történetben, ami egy trilógia első része, a harmadik világháború után járunk.  Az emberiséget  egy vírus támadta meg, a nők csupán húsz éves korukig élnek, a férfiaknak öt évvel több jut. Genetikusok tucatjai futnak versenyt az idővel.
Amíg a szegényeknek nincs más választásuk mint elfogadni az elfogadhatatlant, addig a gazdagok akár több feleséget is szereznek fiúknak, hogy a röpke pár év alatt a lányok fiatalságuk teljében minél több gyermeket szüljenek.
Egy idő után egyértelművé válik, hogy a csecsemők nemcsak az emberiség gyarapodása miatt kellenek, hanem a gyógyszer kísérletekhez is.

Rhine a bátyjával él, egy nap munka reményében megy el egy címre, ott viszont foglyul ejtik, és egy gazdag család fia felesége lesz. Vele együtt aznap még két új lány érkezik a házba , miközben a fiatal fiú első felesége már haldoklik...

A történet végig nagyon izgalmas és baljóslatú, a szerzőnek remek stílusa van és a sztori is logikus, így nem nehéz bele élnünk magunkat az olvasottakba. Maga Rhine is remek karakter, szimpatikus és a szerző rajta keresztül remekül ábrázolja az érzelmeket egy olyan helyzetben amiből senki sem kerülhet ki győztesen.

Ami nem tetszett a történetben, illetve mostanában már gyakori a többi hasonló történetekben a gazdagság, az elszigetelt óriási rezidencia- bár meg kell jegyeznem itt is voltak azért eredeti dolgok - a gyönyörű ruhák, estélyek és a kikényszerített házasság ellenére a szimpátia ami előbb-utóbb megjelenik a férj és feleség között. Vajon miért nincs soha egy gazdag ám de átlagos fiú??? Miért kell mindegyiknek jóképűnek lennie?

Annyi minden történhet az emberiséggel, hogy ez a variáció is egy lehet a sok közül. Annyi betegség, melegház hatás, olvadó hó sapkák, élő világok eltűnése, szélsőséges időjárás, titkos kísérletek terhelnek minket és a Földet is, hogy már semmire sem mondhatjuk, hogy túlzás. Ez egy elég szörnyű jövő lenne, ahol előbb-utóbb a fennmaradásért való küzdelem is üzlet lesz, és az marad életben, annak lesz családja akinek elég pénze van és mellé elég gátlástalan is.

A könyv címe és a borító remekül érzékelteti a könyv tartalmát. Nem mellesleg a borító nagyon szép!!

Értékelés:
4.9 vészjósló cseresznye az 5-ből!!!