2022. február 15., kedd

Jodi Picoult: Bár itt lennél


 Jodi Picoult régi kedves barátnőm. A nagy "könyv zabálós" korszakom anno vele kezdődött. Akkor már jó pár magyarul megjelent könyvét lehetett olvasni, én pedig fejjel ugrottam az élvezetekbe.

Aztán hosszabb szünetet tartottam, ez a könyve pedig újra a szerzőre irányította a figyelmem.

Tökéletes lett a fülszöveg, nagyon keveset árult el, így igazán nagyot szólt a történet.

A szerző mai történetet írt, nem várva évekig, hogy majd írunk valamikor covidról, újra rá csodálkozva mibe is keveredtünk. A járvány  hatásáról egy átlagos pár életében.

Diana és Finn tökéletes pár, mindkettőjük munkája egyben a szenvedélyük is. Finn rezidens orvos, Diana műtárgyakkal foglalkozik - itt jegyzem meg, hogy Diana munkája kapcsán azt hiszem volt egy momentum ami nagyon hasonlít egy híres pár történetére. A hasonlóság csúnya  szóval élve ordító volt szerintem. 


A könyv rávilágít arra, hogy mennyi minden befolyásolja az életünket a döntéseinket anélkül , hogy ennek tudatában lennék. Azt hisszük, hogy ami körülöttünk történik annak nincs közvetlen hatása ránk, befolyásolni tudjuk, kézben tartjuk a dolgokat. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. Diana egy szigeten kénytelen szembenézni a magánnyal, Finn hiányával. Míg Finn mint rezidens orvos gyógyít. A szigeten történtek, és az az utáni történések teljesen felborítják Diana életet. Finn pedig mintegy mellékszereplő, a háttérből asszisztál.

Kik vagyunk mi egyedül, és kik ha párunk van? Valóban  olyan döntéseket hozunk egyedül mint amikor valaki mellettünk van? 




Ahogy lenni szokott, a szerző most is nagyon alapos volt. Mind a járvány, mind az egzotikus sziget tökéletes aprólékossággal lett bemutatva. Azt gondolom a csavar vagy tetszeni fog az olvasónak vagy nem...nekem tetszett, még akkor is ha igazi lezárás nem volt.

Kicsit vissza köszön a Két út könyve története ebben a könyvben is. A kérdés, hogy mi minden lehetséges nagyon piszkálhatja a a szerző fantáziáját, hogy már a második történetet építi így fel.

Értékelés:4,5 lakatlan cseresznye az 5-ből!!!






2021. szeptember 26., vasárnap

Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

 Amikor a világ szenvedése összeér a tieddel. Így lehetne összefoglalni egy mondatban a könyv lényegét. 


Franny eltökélt, szomorú és emlékezik. A könyv felépítése jelentősen növeli a feszültséget, a változó idősíkon történtek mindig a legizgalmasabb pillanatban szakadnak meg.

Mi történhetett Franny életében, hogy egy halászhajóra szeretne feljutni, miközben úgy tűnik megvan (volt) mindene? Miért olyan fontos pár madár? 

Érdekesen van összegyúrva a globális klímaváltozás, bolygónkért való aggódás, a jövő szomorú beharangozása egy ember saját életének fontos mozzanataival, bánatával, gyászával.

Kissé bogarasnak, hóbortosnak tűnő Franny az útja során halászokkal kénytelen megosztani öngyilkos küldetését, és annak okait. Ám a halászhajó -Saghani - fedélzetén is mindenkinek van múltja.

                                        "A mi lett volna ha, a megbánás otthona."

Egyáltalán nem könnyű olvasmány. A rémes jövőkép itt lebeg a fejünk felett, ki tudja ez nem jóslat e amit a szerző megfogalmazott? Az ember örökös vívódása, a lelki béke megtalálása egyáltalán nem egyszerű feladat. Cipeljük a múltat, elrontjuk a jelent. közben embereke jönnek mennek az életünkben, hatnak ránk, egy ideig kísérnek az úton, csapattá kovácsolódunk.  

Egy két momentumtól eltekintve fantasztikusan jól megírt könyv, igazán eredeti ötlettel.

Értékelés:

4 kihalt cseresznye az 5-ből!!!


2021. augusztus 28., szombat

Almási Kitt, Bagdy Emőke, Böjte Csaba, Szendi Gábor: Veszteségből nyereség, vereségből győzelem

 

 Szerintem mindenki életében eljön az az időszak (pillanat) mikor külső segítség kell, vagy önsegítő/önfejlesztő könyvek. Mankók, amik mutatják az utat, vagy a fényt az alagút végén. Segíts magadon..

„A győzelemhez vezető küzdelemben minden illúzióhoz jogunk van.”

 Ha valakit veszteség ér próbál kapaszkodót keresni. Pár órára meg is kaptam a könyvtől. Próbáltam memorizálni a pozitív gondolatokat. Csak a nehezebb napokon sajnos nehéz előhívni a megfelelő gondolatot, hozzáállást. Érdemes bejelölni, kijegyzetelni a számunkra fontos részeket, és amikor szükségünk van rá újra erőt meríteni belőle.

 

A négy szerző értelemszerűen négy fejezetet kapott. Nem tudok kiemelni egyet sem. Kicsit elfogult vagyok Almási Kittivel kapcsolatban, nagy kedvencem. Szeretem az írásait, a könyveit.  

Értékelés:

4,9 vigasztaló cseresznye az 5-ből!!


 

2021. augusztus 7., szombat

Empátia 1.0


 A gyász nem különbözik az élet más területétől, abban az értelemben, hogy mindenkinek megvan a véleménye arról hogyan is kell!!! gyászolnod. Burkoltan vagy nyíltan, de az emberek zöme tudtodra adja mit csinálsz rosszul, és kevésbé jól. Nyugi, olyan nincs, hogy valamit jól csinálsz!

Sokszor, sokan hangoztatják, hogy nem vagyunk egyformák, mégis van olyan szelete az életnek ahol igenis az egyformaság az üdvözítő.

Viselj feketét, legyél kellőképpen szomorú, beesett arcú, hamuszürke...dolgozni dolgozhatsz, de nehogy kicsit is jól érezd magad, mert akkor már rosszul csinálod. És miért? Mert úgy illik!! Meg úgy szokták!!

Az utóbbi időben pár ember kéretlenül is elmondta a véleményét...

- Ahhoz képest, hogy mi történt jól nézel ki.

- Fogytál...de jól áll...

- Mennyit fogytál? 

- Ha egészség van, más nem számít.

- Jól nézel ki...tényleg...

- Van olyan aki három évig gyászolt...

- Jól elvagy, ugye???

Nem hordok feketét, és már mosolyogni is szoktam, sőt minap kirándulni voltam az egyik barátnőmmel, aki azon kevesek egyike aki azt mondta: Jogod van úgy gyászolni ahogy neked jó!!!

De volt olyan is aki azt mondta, Ne temesd el magad. Még mindig jársz a temetőbe? 

A gyász is olyan mint minden más tragédia, csak az tudja, hogy valójában mit érzel aki átélte azt amit te.

Úgyhogy ne ítélkezzünk, ne mondjuk meg a véleményünket, ne kíváncsiskodjunk. Ha csak hülyeséget tudunk mondani, inkább hallgassunk. Vagy kérdezzük meg, hogy tudunk e valamiben segíteni??? Mondjuk felfúrni a karnist, vagy a postaládát!! Vagy elvinni bevásárolni! Vagy csak hallgatni!!

Egy másik nagyon kedves barátnőmhöz szoktam fordulni ha elcsúszom a nagy fegyelmezettségben...mert Ő pontosan tudja, hogy milyen ez. Mint egy hullámvasút. Az egyik nap úgy érzed, hogy menni fog neked, megfogtad az élet csücskét. Következő reggel meg lesújt a tudat, hogy akit szerettél már nincs, soha többet nem láthatod. Hát, hogy lehetne így élni?? 

Amikor néha már mersz örülni egy szép virágnak azonnal lesújt a fájdalom, hogy a szeretted már soha többet nem tud rácsodálkozni semmire.

A pszichológus azt mondta, hogy rosszul csinálom, mert távol tartom magamtól a gyászt! Hát persze! Hogyan máshogy lehetne ezt elviselni?

Néha úgy érzem a párom nem is létezett, csak én képzeltem...

A barátaimnak ezer köszönet!

 

2021. augusztus 1., vasárnap

A zongorista

 A filmet láttam, és már régóta terveztem elolvasni is. Most már kötelező lesz. Ilyen gyönyörű borítóval nem kérdés, hogy kell nekem.




T. M. Logan: A Nyaralás

 

Éppen nyaraló szezon van, mi lehetne aktuálisabb mint ez a könyv? És mi lehetne átlagosabb, mint pár barátnő és a családjuk akik közös nyaralást terveznek? 

Kate a főszereplőnk - de a történet alatt a többi szereplő is szóhoz jut, bevallom ez engem meglepett.

A baráti társaság rég látta egymást, a kapocs a négy barátnő. Egyetlen szingli van köztük, a többiek mind családosak. Bemelegítünk, aztán kezdődik az izgalom, méghozzá elég átlagos ügyből kifolyólag. Kate ugyanis árulkodó üzeneteket talál férje mobilján...


                „Nézd csak, mivé lettünk: egy megcsalt feleség és egy kétségbeesett szerető.”

Apró súrlódások, feszültségek, lobbanékony kamaszok. Óhatatlanul is felbukkanó múlt. Ezek mind színesítik a történetet, ráadásul rengeteg fejtörést okoznak az olvasónak, hogy vajh melyik momentum számít majd a történet végén. A múlt eseményei mennyire lesznek hatással a jelen történéseire?

A szerző remek egyensúlyban adagolja a feszültséget, mindig történik valami, árgus szemmel figyelünk, hogy melyik az a jel amire valóban érdemes koncentrálni. 

Olvasás közben eszembe jutott, hogy mennyire klisére épül a sztori, de mégis ez olyan klisé ami sosem kopik el. A párkapcsolati drámák, szerelmek örök témát szolgáltatnak az íróknak. És persze gyakran rájövünk, hogy nem látjuk a fától az erdőt...

Kellemes csalódás volt a szerző! Férfi létére remekül beilleszkedik a női szerepbe, teljesen átérezve a nők lelki világát.

Tetszett, hogy átlagos emberekről szólt a történet, senki sem tökéletes, nem csupa mosoly és idill a barátság, a felnőtt barátság meg pláne. Volt vita, veszekedés, sértődés. Hihető, a realitás talaján mozogtak a szereplők.

A csattanó is jól szólt. Igaz én a végén nem hittem el a pici megvezetést.

A borító nagyon jó lett!


Értékelés:

4 nyaraló cseresznye az 5-ből!!!


 

2021. július 24., szombat

Úgy...

                                                      Kormányos Sándor: Úgy viszlek...
 
 
 
                                               Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,
                                               hogy lüktet a csend s a halkuló világ
                                              úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
                                              a levele után rezzenő faág.
 
                                              Nem vagy sehol, csak konok némaságom
                                              őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
                                              s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,
                                              úgy viszlek magammal emlékként tovább.