Bevallom nehezen írok erről a könyvről.Alapvetően tetszett,klassz volt ,hogy Viktória királynő idejébe csöppenhettünk bele ,a szóhasználat a ruhák, az inasok,kalapok,sétapálcák mindig is hálás körítés szerintem egy regényben. Valahogy ezek a dolgok ragadtak meg bennem, és a maga a cselekmény már mellékes volt számomra,lehet most untam meg a vámpírokat a farkasemberek pedig nem szimpatikusak legyenek bármilyen macsók is.Bár a szerző igazán egyedi főhősöket alkotott,mégis mindegyikben zavart valami.... Tarabotti kisasszonyban például a szexéhsége...bár lehet ha én szűz vénkisasszony lennék én is örülnék az adódó alkalmaknak...
A szerző jócskán meg van áldva fantáziával ,erre utal Alexia lélektelensége-erről olvasás előtt még egészen mást gondoltam,hogy mit is jelent.A cselekmény sem unalmas,sőt ,mindig történik valami ami teljes mértékben humorral van megfűszerezve,mégsem érzem a késztetést,hogy elolvassam a következő részt-igaz még meg sem jelent.
Igazából jót szórakoztam mégsem nyűgözött le.
Az is lehetséges,hogy én nem voltam megfelelő hangulatban a könyv olvasásakor,magamon is csodálkozom,hogy nem lettem rajongó.
Ami viszont nagyon tetszett ,az az interjú a könyv szerzőjével! Remélem egyre több könyvnél lesz ilyen interjú.
A borító nem tetszik,Alexia karaktere messze nem ilyen ijesztő mint a borítón szereplő,fájós derekú hölgy, a hátoldal színével kapcsolatban csak annyit,hogy még ijesztőbb mint az eleje....
A fülszöveg is kissé félrevezető,hiszen Alexia nem azért nem él társasági életet mert lélektelen!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése