Clara Sánchez:A Láthatatlanok

        "Mielőtt megismertem Juliant ,nem sok mindent tudtam a nácikról.Julian azért jött,hogy felkutassa őket,én pedig megtaláltam őket,pedig nem is kutattam utánuk,vagy ők találtak meg engem,most pedig itt voltunk a konyhában mind a hárman,és azt játszottuk,hogy én vagyok az egy szem unokájuk."

A Spanyol szerző valami hihetetlen könyvet írt,hiába olvasom zsinórban a könyveket ,az ilyen remek írások  mindig felvillanyoznak.Teljesen elmerültem a könyvben,igaz ez nem volt nehéz,hiszen az első mondattól kezdve izgalmas,fordulatos már-már krimibe illő,mégis megmarad a szépirodalom vonalon,nagyon emberi és szép.

Julian túlélő...túlélte azt amibe millióan belehaltak,barátjával Salvával pedig nem hagyták,hogy azok akik annyi szenvedést okoztak elrejtőzhessenek, a háborús bűnök sosem évülnek el,sosem évülhetnek el. Hátborzongató belegondolni,hogy vannak akik  évtizedekkel túlélték áldozataikat,és tisztes öregkort értek meg ,miközben környezetük nem is sejti,hogy milyen emberek...
A könyv lapjain Julian és a véletlennek köszönhetően egy fiatal lány,Sandra felváltva mesélik el,hogyan botlottak egymásba egy Spanyolországi nyaralóhelyen,hogyan lettek szövetségesek egy igazi kémtörténetben.
A fiatal lány eleinte el sem akarja hinni,hogy amit a történelemkönyvekből tanult,az most megelevenedik előtte.

Nem is feszültség,inkább valami fojtott várakozás érződik át a könyv lapjain,szeretnénk ha végre történne már valami,ha végre valaki nyílt lapokkal játszana,ugyanakkor rettegünk,hogy ez Julian vagy Sandra életébe kerülne.
Nem is tudtam milyen igazságot szolgáltathatna Julian,hiszen egyrészt egy magányos öregember,másrészt a világon nagyon kevés ember foglakozik azzal,hogy régi bűneikért előrángassák a ma már  nyugdíjas,beteges embereket,akik közül sok már szenilis...mégis mivel lehetne még ártani nekik? Mit lehet tőlük visszakövetelni?


Féltem,hogy túl drámai,vagy éppen egészen egyszerűen elrontott lesz a történet vége,de a szerző nagyon szépen fejezete be,méltón az egész történethez,és mi sem bizonyítja jobban,hogy Sanchez jó munkát végzett,mit az,hogy az egyik szereplőt bizony  megsirattam.

"Újra meg újra a múltamat járom körbe,mert amikor a test feladja,átveszi a hatalmat az elme,amely elszórakoztat életünk legjobb pillanataival."

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!