Lori Lansens:A Lányok

      "Rose és Ruby Darlen. Fejüknél összenőve születtek a tornádó napján-1974.július 30-án-a leafordi St.Jude kórházban. Rose és Ruby a sziámi ikrek legritkább típusát képviselik ,a craniopagus ikreket. Az agyukban közös egy létfontosságú ér,így nem lehetséges szétválasztani őket."

      Amikor elkezdtem ezt a könyvet féltem, hogy csak arról fog szólni,hogy a világon annak, a pár cranipagus ikernek milyen borzalmas élete van....bár Rose és Ruby nem valóságosak mégis hol könnyek között, hol nevetve olvastam az életük történetét.
A szerző olyan hitelesen, és érzékenyen ábrázolta a lányokat a Kanadai kisvárost Chippewa Drive-t hogy, valóságnak tűnt minden egyes sor.

Már a történet legelején kellemes érzés fogott el, olyan hangulata van a könyvnek mint a Forrest Gump filmnek, ahol minden különleges, a szereplő is és az élete is, mégis mindent elhiszünk neki, együtt érzünk vele, drukkolunk neki és a mai napig hisszük, hogy Forrest reggelente kikíséri fiát a buszmegállóba....

Visszatérve erre a történetre Rose egy orvosi vizsgálat után úgy dönt, hogy valami maradandót szeretne alkotni, ezért elkezd könyvet írni-önéletrajzot, Ruby szerint nem írhat önéletrajzot, hiszen ketten vannak..így Rose átenged pár fejezetet Rubynak is.

A születésük pillanatától kezdve kísérhetjük a két lányt, akiknek édesanyjuk egy tornádó alatt adott életet, hogy aztán ő is, mint a tornádó amilyen gyorsan jött, eltűnjön az életükből. A kórház egyik nővére veszi magához az ikreket akiknek csak a kezdet volt az a különleges nap mikor hazaérkeztek Lovey nénihez és Stash bácsihoz...mert nemcsak Rose és Ruby különleges , hanem Lovey néni és Stash bácsi is, a könyvtár dolgozói, a farm ahol felnőttek, a szomszéd fiú akibe mindketten szerelmesek. Mrs.Merkel akinek fiát elragadta a tornádó, a halott indiánok holmijai amikből Ruby egy egész múzeumra valót szedett össze, és az a sok történet amit Lovey néni és Stash bácsi rájuk hagyott....

Az életük apróságai,nehézségei. Ők sosem lehetnek egyedül, és sosem dönthetnek egyedül.
Bámulatos ahogy Rose és Ruby változik, gondolkodik , egészen mások a könyv elején és az utolsó lapokon.

Egyáltalán nem zavart, hogy ugrálunk a múlt és a jelen között, még akkor is ha esetleg úgy tűnik ,hogy túl korán tudtunk meg dolgokat. Valahogy minden a helyén van ebben a könyvben, voltak részek amiket nehezen éltem meg, nem akartam ennyire beleélni magam.
Ez  a téma akár Jodi Picoult tollából is visszaköszönhetett volna, de azt hiszem akkor nem lett volna ennyire lírai hangvételű, szép és megható.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!