A Könyv címe tulajdonképpen költői kérdés nem kell,hogy választ keressünk,vagy kapjunk rá,elég ha szerelem van.
Nekem rettenetesen bejön a könyv kinézete, a borító, a betűtípus,az,hogy belül olyan csíkos mint a jó magyar pöttyös,csíkos kamaszkönyveink,hogy Dickens idézetek találhatók benne.
A történet pedig tömény álmodozás és szerelem.Valószínűleg egyébként is ilyen hangulatban voltam,de olvasás közben ez teljesen eluralkodott rajtam ,és már-már eszelősen drukkoltam Hadley-nek és Olvier-nek.
A szerző remek keretet talált a nagy találkozásnak,egy repülőtér ahol sokan vannak ám az ember rettentő magányos tud lenni. Hadley itt találkozik Oliverrel,aki gálánsan hozza-viszi a lány bőröndjét,majd segíti a különféle fóbiáin,és félelmein átsegíteni a lányt. Hadley amúgy is rossz passzban van,hiszen apukája megnősül,így végérvényessé válik,hogy régi családjához nincs visszaút..
Hadley és Oliver huszonnégy órás története egy igazolás arra,hogy percek alatt megváltozhat a nézőpontunk, a véleményünk ,és az életünk.
Olvasás közben rájöttem,hogy minden szerelem különleges..sajnos hajlamosak vagyunk a saját szerelmi életünket unalmasnak,romantikátlannak feltüntetni,pedig nem így van.Így nyugodtan idézzük csak fel, a mi saját kis első találkozásunkat,gyomorremegésünket,kézfogásunkat,csókunkat ha romantikus történetre vágyunk.
Nagyon olvastam volna még,de így is jó volt a ringatózás az álmok a szerelem és a lehetőségek tengerén.
Egyszerűen nem találtam benne hibát,nincsenek túlzások,nem nyálas.Életszerű és aranyos.
"Egy szerelem az soha nem árt nem hagy hidegen.
Csak nézett és a szavam elállt,egy jel a szívemen."
/Fehér Adrienn:Nem tagadom/
Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése