Elizabeth Bard Párizsban él,nem volt ez mindig így amerikai lányként kellett megvetnie a lábát,na meg a szívét is a csodás Francia fővárosban.Ez a könyv,akár lehetne egy napló is,Elizabeth nemcsak magának számol be francia kalandjairól,hanem nekünk is.
Nemrég olvastam JuliaChild:Életem Franciaországban c.könyvet ,és nagyon tetszett,most már keresem a hasonló könyveket ,ahol az önéletrajzi írás keveredik a főzés örömeivel. Egy nagy csokor receptet is kapunk,amit bátran próbálgathatunk,majd dicsekedhetünk,hogy eredeti fhrancia recept alapján készült finomsággal kedveskedtünk a családnak,barátoknak.
Szerencsére nagyon sok recept található az egyes fejezetek között,így bőven van miből válogatni legyen az leves,vagy desszert,bevallom én inkább a süteményeknél időztem el,tetszik,hogy normális alapanyagokkal kell dolgozni,szóval nem kell sárkányfűárust keresnünk,sem hasonló hókuszpókuszt végeznünk,a legtöbb hozzávalót a sarki boltban is megkapjuk.
A könyv másik része Elizabeth beilleszkedése,élete körül forog,ha nem főz ,vagy piacra jár(úgy tűnik a Franciáknál nagy hagyománya van a piacra járásnak)akkor gyakorolja a nyelvet,ismerkedik kedvese lakásával,családjával.
Nekem Elizabeth kissé távolságtartónak tűnt,vagy nem is tudom mi a jó kifejezés erre,nem kellően tudtam beleélni magam az életébe,nem tudtam azonosulni vele,mintha egy kedves barátnőnk vendégségbe hívna,de lerí róla,hogy alig várja,hogy távozzunk...valami ilyesmit éreztem olvasás közben.Pedig a szerző nem csak a sikerélményeit tárja elénk,hanem kudarcairól is beszámol.
A ruha és cipővásárlás élményétől kezdve a francia szokásokig a politikán át sok minden szóba kerül.
Mikor ilyen témájú könyvet olvasok,sokszor elgondolkodom,hogy én vajon tudnék-e egy másik országban új életet kezdeni,lenne-e elég erőm,kitartásom,hogy beilleszkedjem,megszokjam,elfogadjam egy másfajta élet lehetőségét. Nem igazán tudom a választ,igaz nagyon kevés helyen jártam,ami biztos,hogy a tenger látványért sok mindent megtennék.Emlékszem pár évvel ezelőtt Split kikötőjében vártunk a kompra, a tengerrel szemben hatalmas bérház állt,sok-sok emelet magasan,,potyogó vakolattal,és leszakad redőnyökkel övezve.
Férjem azt mondta nem tudna itt élni-majd rá mutatott a leharcolt panelkockára.Én tudnék-mondtam férjemnek,a tenger kárpótolna mindenért.
Értékelés:3,5 cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése