Mi felnőttek elfelejtünk mesét olvasni…persze a gyerekeinknek olvasunk. Lelkesen,hol kevésbé lelkesen mesélünk,de magunknak mikor olvastunk utoljára mesét???
Egy könyvesbolt kirakatában pillantottam meg a könyvet,és egyből beleszerettem,mesekönyv de látszik ,hogy nekünk szól,nekünk íródott.
Felnőttként sokszor vágyódunk valami szép,valami mesés után ami kicsit újra gyerekek lehetünk,simogathatja valami a lelkünket,a szemünkről nem is beszélve-hiszen csodálatos rajzokban gyönyörködhetünk Rofusz Kinga jóvoltából.
"Hogy kik is azok az emlékfoltozók? Talán két tündér. Vagy két rigó. Esetleg két kislány. Két tündérrigólány: a limonádéhajú és a faodúbarna.
Amerre csak járnak, csodák történnek. Igazán nem kell hozzá sok. Elég egy tű meg egy cérna, és megfoltozzák a feledékeny roller és tölgyfa emlékeit. Egy horgászbot, és megcsiklandozzák a Holdat. Klakkognak és dübbögnek, de úgy, hogy a villamos kerekei szikrát hánynak. Erdőt szelídítenek és kinyitják a tengert; rókák és őzek a barátaik. Azt is megtudhatjuk: együtt mennyivel könnyebb és nehezebb élni, mint egyedül."
Nem szoktam fülszöveget ide másolni,de ebben az esetben kivételt kellett tennem,mert én magam sem tudnám jobban összefoglalni a kötet lényegét.
Szó szerint rajongók a mesékért és a tündérlányokért akik labdarózsára tekerik a hajukat,pöttyös gumicsizmát húznak ha esne az eső ,lógatják a lábukat még a postást várják, vagy éppen pillangók hullanak az égből.
Nyissuk ki a könyvet,legyünk újra gyerekek,engedjük kicsit kifényesíteni a lelkünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése