2013. július 2., kedd

Anthony Capella: A kávék költője

" Amikor egy nő kávét ad egy férfinak, az iránta érzett vágyát mutatja ki vele."

Nagyszabású, lehengerlő, stílusos, gördülékeny, izgalmas és humoros-ez mind-mind ez a nagyszerű könyv, ami olyan mint egy pompás színházi előadás, remek szereplőkkel, és lélegzetelállító díszletekkel.

Robert Wallis a bohó, örökké izgalmakat kereső főszereplőnk utazásainak, szerelmeinek, kalandjainak társai lehetünk.

Megfordulunk London költői negyedibe, bordélyházakban, Afrika vadregényes tájain, és a sivatagban. Ülünk kényelmes fotelben, kávés zsákokon, teveháton, vagy éppen hajón.

"Érdekes, ugye, hogy az ember megtesz ekkora utat, lát ennyi mindent, és mégsem az újdonságokon és furcsaságokon elmélkedik, hanem azon, amit otthon maga mögött hagyott..."

A véletlen sodorta a kávét Robert útjába, vagy éppen fordítva... nem számít, mert  Robert az örökös adósságokban tengődő bohém huszonéves, kapva kapott az alkalmon, hogy egy családi vállalkozás egyik támogató karja legyen és a Pinker családnak segítsen összeállítani egy kávé kalauzt, amely egységes rendszerbe tömöríti a sok-sok kávét, hogy bárhol a világon kóstoljanak egy-egy fajta kávét, mindenki tudja milyen az a mogyorós aroma, vagy szegfűszeges utóíz.

Már elég lett volna ha csak a kávék világába repít el ez a gyönyörű regény, de ennél sokkal többet kaptam. Robert révén egy csomó érdekes emberre és számtalan érdekes helyre nyertem bepillantást.  Oscar Wilde, Thomas Lipton, Richard Burton is feltűnik a könyv lapjain.

"Ez a rengeteg szakértelem, mind a maga szolgálatában, Robert. És a hatalmas vagyon, amire szert tehet, egy gyönyörű nő, akit elnyerhet, történelem, amit maga írhat. Ó, hogy irigylem magát, fiatal barátom!"

 Londonban kávéztunk, Afrikában a helyi törzsek szokásait bámultam szájtátva. Robert szerelmes lett majd csalódott, hogy még szerelmesebb lehessen, versengett egy előkelő úrilányért, egy színes bőrű rabszolgalányért, hosszú leveleket írt, és a humora sosem hagyta cserben, akármilyen pácba is került valahogy mindig a talpára esett.

"Fent valahol,Afrika magas hegyei között mind a mai napig van talán egy falu, amely élvezi az újratölthető szódásszifon, egy fa vécéülőke, a The Yellow Book 1897.áprilisi száma, egy csorba Wedgwood kávéscsésze , egy tucat Remington írógép és a civilizáció más különféle alkalmatosságai által nyújtott előnyöket."

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!!


3 megjegyzés:

  1. SZia Csenga, díjat kaptál :) http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2013/07/liebster-blog-award.html#more

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Szeretem az értékeléseidet, annak ellenére, hogy leginkább csak a várólistámat növeled :D, szóval egy díjat is adok érte :)
    http://hirannethvilaga.blogspot.hu/2013/07/dij.html

    VálaszTörlés
  3. Miamona- Köszönöm!! *.*

    Hiranneth-:-))) Köszönöm szépen, sajnos ezzel én is így vagyok, mindig van aki újabb és újabb könyv elolvasására csábít:D És köszönöm a díjat is :-)))

    VálaszTörlés