2013. szeptember 26., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: Obszidián


Egyrészt irigylem a mai ifjúságot, hogy szó szerint ömlesztve kapják az olvasnivalót a világ minden tájáról..másrészt néha úgy érezhetik, hogy tizedszerre olvassák ugyanazt, csak más szereplőkkel…
Kicsit úgy érzem magam mintha tűt keresnék a széna kazalban, ugyanis baromi nyitott vagyok minden műfajra, de egyre kevesebb az olyan könyv ami nem tucat termék, vagy utopiszikus, fantasy szerelmi egyveleg, vagy iskolás, szexes, pettinges egyveleg…

Közben persze szerencsére néha rá akadok arra is amit keresek, az Anna és a francia csók, Íránytű önmagadhoz, Füst és csont leánya, Csók pont jókor. Vagy éppen Kerstin Gier idő utazós trilógiája!!!!

Egy újabb YA könyv, gimisekkel,ezentúl vámpír helyett földön kívüliekkel!! Persze megint mindenki szép, sőt gyönyörű, a lányok karcsúak mint a papírlap, a fiúk izmosak, a szemük világít, az arc csontjuk karakteres stb…. persze a fiú igazi macsó, így lehet száj karatézni, meg lihegni, álmodozni, és húzni-vonni tucatnyi oldalon keresztül, hogy igeen, aztán meg neeeem:S
Semmi újat nem adott nekem ez a könyv, egyetlen erőssége, hogy olvasmányosan van megírva, bár a végén már untam…
Van benne némi eredeti humor, ez rendesen húzza magával a történetet, de ezen kívül ugyan olyan mint tucatnyi másik történet, csak éppen máshogy hívják a szereplőket, és ha nem éppen földön kívüliek a szereplők akkor vámpírok, vér farkasok, tündérek.

Hiányzik már ezekből a történetekből az eredetiség, az egyéniség, meglovagolva a műfaj mostani sikerét boldog -boldogtalan ír egy ilyen sztorit.

Egy fiú, egy lány kis misztikum, sok szenvedés még egymáséi lesznek, és persze mikor már kéjesen sóhajtoznánk, hogy senki sem választja szét őket, jön a gonosz ellenség, vagy egy világ vége, hogy második, harmadik része is lehessen a sztorinak.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy Földön kívüli mennyire más mint mi…nos azon kívül, hogy világít vagyis fényből van, semmi extra… 

Ráadásul a szerző az egyik állításával agyon ütötte a másikat…bah. 


Arról nem beszélve, hogy nagyon nem különleges Dameon az ufó-fiú, ugyanis tök úgy funkcionál mint egy átlagos tizenéves , beképzelt, bunkó kamaszfiú… ha néha nem vált át takarékos izzóba, senki fia meg nem mondja, hogy gáz van vele. Oké, hogy teljesen fel tudnak venni akármilyen alakot, de azért ennyire ne legyen már profi!!!

És az egyedinek gondolt becézgető jelzőktől falnak megyek, eddig a befutó a bébi volt, ezúttal újításként megkaptuk a cicát. Nem tudok mit hozzáfűzni...

Azért nem adom fel, ha jönnek az újabb történetek olvasom majd őket:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése