A jó napok váltak kivételessé, az elszivárgó remény apró szigetévé.
Mára a szigetek is eltűntek."
Anna Lyndsey (szerzői álnév) különleges, meghökkentő, megrázó életét meséli el nekünk. Anna 2006. májusáig átlagos életet élt. Dolgozott, vásárolt egy lakást, szerelembe esett.
Egy nap a munkahelyén a számítógép előtt ülve azt vette észre, hogy a monitor fénye égeti a bőrét. Eleinte kis kellemetlenségként élte meg, hogy csak ideig-óráig ülhet a gép előtt, majd ventilátorral hűsítette arcát munka közben. Ám eljött az a pont mikor egész arca merő fájdalom volt ha bármilyen, természetes vagy mesterséges fény érte. Anna nem hitte, hogy állapota lehet majd még rosszabb, ám ahogy telt az idő úgy terjedt ki egész testére ez az extra fényérzékenység. Millió vizsgálat, tesztek, diéták, kenőcsök, gyógyszerek- ám megváltást csak a teljes sötétség hozott a fiatal nő számára.
Így Anna szobájában teljes a sötétség, napjai nagy részét így tölti.
"Az akaraterőm egyetlen kicsiny toronyban bolyong tehetetlenül, és tekintetével megszállt birodalmát pásztázza."
A lakás többi részében félhomály uralkodik, ez az élettér kettőjüknek férjével. Anna jobb napokon főz, képes felmosni a fürdőszobát. Napnyugta előtt vagy után pedig kimerészkedik a kertbe.
"Az alkonyat nyomában járok, inkább a bolygók, mint az emberek idejét tartom számon, és a Föld forgását követem, ahogy az hurkot vet a csillaga körül."
Hogyan lehet így hosszú távon élni? Elfogadni, hogy egy fekete kocka az életterünk? Állandóan a fény elől futni, több réteg ruhát viselni még kánikulában is. És drágán megfizetni ha túl sokáig élvezzük a félhomályt.
Tévé csak jobb periódusaiban tud nézni. Számítógépet segítséggel használ.
Anna igyekszik feltalálni magát. Rengeteg az agyát elfoglaló, tornáztató rejtvényt, játékot talál ki, hangoskönyvet hallgat tucatszámra.
Többek között így találkozik Jean Dominique Bauby történetével, a Szkafander és pillangó -val ami arra készteti, hogy más szemszögből nézzen saját helyzetére.
Barátja, majd később férje Pete hihetetlen szerelemmel, empátiával, elfogadással van Anna irányába.
"Száz lehetséges világból kilencvenkilencben ideális társak vagyunk, talán ez az egyetlen, amelyben nem."
Próbáltam kutakodni a betegség témakörében, de sem a fényérzékenység sem a napallergia témakörében nem találtam semmi ennyire kirívó esetet mit ezé a fiatal nőét. Hazájában is csak tapogatózik az orvostudomány, gyerekcipőben jár a kutatás ezen a téren. Egyébként Anna diagnózisa fényre súlyosbodó szeborreás bőrgyulladás.
Eszméletlen számú gyógymóddal próbálkoztak az évek alatt, a reikimestertől kezdve a hipnózison át a lélekgyógyászatig. Természetesen az orvosok által előírt gyógyszerek, vitaminok mellett. Amelyek ezidáig csak rövid időre bizonyultak megoldásnak.
És természetesen megkapta, hogy beteg akar lenni, mindez csak az agyában létezik stb.
Ami eszembe jutott olvasás közben, az az, hogy mi van akkor ha Anna beteg lesz? Mondjuk egy fogfájás, ne adj Isten vakbélgyulladás. Vagy csak vegyünk egy egyszerű nőgyógyászati szűrővizsgálatot...
Mivel Anna a történetét nem időrendben meséli el, a könnyebb nyomon követhetőség érdekében a könyv végén egy diagram szemlélteti a teljes sötétségben töltött időt, és a jobb időszakokat.
Bevallom nekem könny szökött a szemembe mikor 2012 évtől Anna életét egy egyenletes sima vonal jelzi a teljes sötétség tartományában.
Értékelés:
5 sötétségben érő cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése