2018. február 18., vasárnap

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

 
"Az ültetvény az ültetvény; az ember azt hiszi, az ő megpróbáltatásai  egyediek, pedig éppen attól borzasztó az egész, hogy egyetemlegesek."

 Számos díjat tudhat magáénak a könyv - nem véletlenül- én viszont sokáig nem éreztem késztetést, hogy elolvassam. Aztán a véletlen folytán a kezembe került, és bizony el nem eresztettem az utolsó szóig!
Sokszor gondoljuk egy témával kapcsolatban-háború, vagy éppen az aktuális rabszolgaság, -hogy ha egy könyvet olvastunk akkor olvastuk mindet, pedig ez sokszor nem igaz.
Cora életei is lehetett volna a könyv címe, hiszen a színes bőrű rabszolgalány megannyi életet él le a lapokon. Sokan már az első élete alatt meghaltak volna, Cora azonban szívós, így még sok - sok élet, és tengernyi fájdalom és szenvedés lesz a jutalma.


"Azon tűnődött, miért csak kétféle idő van: nehézség reggel, megpróbáltatás este."

 Furcsa ilyet írni, de a szerző nagyon szépen ír. Még Cora fájdalmát is úgy jeleníti meg, hogy abban tartás van.
A korábban olvasott  Szarnyak nélkül szabadon   is megmaradt bennem. Főleg a felszabadítási (abolíció) mozgalom miatt, ami ebben a könyvben is nagy szerepet kap.

Ebben a történetben is az egész rabszolgaság témáját próbálja láttatni a szerző, hogy ne csak ezt, vagy azt lássuk a történetből, ne csak a kínzások és a vég nélküli munka játszódjék a lapokon. A föld alatti vasút pedig valami olyan pluszt ad a történetnek mint egy szikrányi csoda.

"Az igazság örökké változó kirakat, mások kezei igazgatják, amikor te nem látod." 

Értékelés:
5 szabad cseresznye az 5-ből!!!

(Itt jegyezném meg, hogy nagyon megszerettem a kiadó könyveit.   Annyira szépek és igényesek, már az is örömet okoz az embernek ha csak kézben tartja valamelyiket. Ha pedig a tartalom is betalál az már csak hab a tortán.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése