2018. március 11., vasárnap

Hillary Jodan: Mudbound - Sárfészek

 "Valahányszor Jamie a közelben volt, Laura énekelt. S valahányszor csak én voltam, dudorászott."


Sok mindenből lett összegyúrva ez a történet, a szerző remekül választotta ki a második világháború utáni időszakot, beleszőtte a rasszizmust, a családi kapcsolatokat, szerelmet, házasságot, egy farmot,-  ami a nem éppen hízelgő Sárfészek nevet kapta az egyik szereplőtől.

Itt mindenki főszereplő, hiszen Laura mellett - aki megnyitja a történetet -  majdnem mindenki szót kap.
Nincs is annál ütősebb, mikor egy történet az utolsó mondattal kezdődik, ami ugye kulcsfontosságú. Én olvasás közben aztán erről a lényeges történésről el is feledkeztem, hiszen annyi dráma történik a lapokon, hogy egészen az utolsó oldalig csak valahol az agyam hátuljában motoszkált a plusz egy jelentős esemény ami az egész történet alatt érlelődött.

Laura aki már egyáltalán nem számít arra, hogy miután elmúlt harminc, bármilyen változás is történhet megszokott életébe megismerkedik Henry-vel. Ez az ismertség aztán olyan tapasztalatokat és történéseket indít el nemcsak Laura, hanem a könyv többi szereplőjének életébe is, amire senki sem számít.

 "Azután egy nap - számomra úgy tűnt, egészen hirtelen - többé nem voltam fiatal."

Henry és Öccse Jamie megjárják a háborút, titokzatos hősök a nők szemében. Laura egészen addig áldja jó szerencséjét, hogy Henry-t hozzá vezette az ég, amíg meg nem ismerkedik Jamie-vel...
Az após, a színes bérlők, a nyers és kíméletlen élet a farmon mind egyedi, különleges fűszerei a történetnek.

Szeretem a családregényeket és már nagyon rég olvastam hasonlót, ez is közrejátszott abban, hogy faltam a sorokat.

Értékelés:
5 gyapot mellett érő cseresznye az 5-ből!!!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése