A szerző elsőre igazán meredeket alkotott. Megfogadtam, hogy távol tartom magam a lelkileg megterhelő történetektől, de elég volt a fülszöveg ahhoz, hogy ezt megszegjem, és már olvassam is.
A téma úgy tűnik - sajnos - nem veszít az aktualitásából.
Írországban járunk a nyolcvanas években. Egy jó nevű gimnázium kiváló sportolója öngyilkos lesz...Tina barátnője Louise későn eszmél rá, hogy mit rejtegetett legjobb barátnője. Jóvátételt, igazságot szeretne, ezért utolsó gimnáziumi évét abban az iskolában tölti ahol barátnőjét szexuálisan zaklatták, bántalmazták...
Lousie nem is sejti, hogy fejjel megy a falnak, a tökéletes terve nagyon gyorsan, kártyavárként omlik össze. Nemcsak az iskolatársai életébe bonyolódik bele, de hamarosan olyan kelepcében találja magát, amiből úgy tűnik nincs kiút.
A váltott idősíkon Lousie hol a rettegő gimis lány, hol felnőtt nő, és édesanya. Férjétől elvált, a jelenben női partnerével neveli tizenéves lányát, aki szintén a neves Highfield iskolával kerül kapcsolatba.
Ha ez nem lenne elég barátnője öccse váratlanul felkeresi a hírrel, hogy hiába telt el több év, az iskolában semmi sem változott...
Olvasás közben végig a düh és a tehetetlenség kavargott bennem. Naivan mindig is hittem az igazságban. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet úgy magányos kamaszként élni, hogy mindenhol falakba ütközünk, és nincs kitől segítséget kérnünk. Ráadásul minden igazság hazugságként hullik a fejünkre. Úgy tűnik a múlt újra és újra utoléri szereplőinket, egészen addig amíg az összes szereplő nem tisztázza milyen szerepe volt a gimnáziumban történteknek.
A szerző remek érzékkel adagolja a feszültséget, és a mozaikdarabkákat. Teljesen vakon haladunk a történetben, hiszen nem tudjuk mi történt anno a neves úszásoktatóval, és azt sem tudjuk a jelenben hogyan fog hatni Louise életére az újonnan előásott botrány, amiről családja is csak hézagosan tud.
Sokat elárul, hogy a ; Gyorsan beleolvasok! -ból aztán az lett, hogy elgémberedett nyakkal vettem észre, hogy túlhaladtam a századik oldalon is.
Kicsit hiányoltam a szereplőkből a mélységet. Valahogy nem kerültek közel hozzám. Jobban ki lehetett volna bontani a felnőtt Louise karakterét, családját. Ez eléggé nagy vonalakban lett ábrázolva.
Értékelés:4,9 zaklatott cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése