Alexandra Lapierre: Belle Greene Egy rendkívüli sors

 

A szerző első magyarul megjelent könyve igencsak részletgazdag, lebilincselő történelmi kötet. Egy elszánt nő története. Az írói fantázia határtalan, ehhez remek alapot nyújt Belle Greene élete.

Történt ugyanis, hogy az álmait követve kénytelen volt kitalálni egy teljesen új személyiséget, végképp eltörölve a múltját és származását. Így lesz egy afroamerikai nő fehér...és nem mellesleg egy könyvtárigazgató is. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

"Azok, akiknek az ereiben akár csak egyetlen csepp fekete vér is csordogált, mindörökre "négernek" számítottak Ez volt a kegyetlen One - Drup Rule, az "egy csepp vér" szabály..."

Nagyívű regény, részletgazdag. Néhol számomra kicsit lassúnak tűnt, de érdemes időt szánni rá. Sőt ha kitartóak vagyunk jutalom jó pár kép is Belle da Costa Greene életéből. Így még kézzelfoghatóbb lesz a történet.

Nagyon szeretem a történelmi témájú könyveket amik kiragadnak egy adott korszakot, embert és általa megismerhetünk valami régit, amiről nagy általánosságban tudunk valamit ( vagy tudni vélünk) de így, egy emberre, sorsra lebontva sokkal hatásosabb.

Minden történelmet kedvelőnek ajánlom ezt a kötetet. Kicsit el kell engedni a sodró lendületű regényről való elképzelésünket, és kicsit le kell lassúlni, úgymond tanulmányútra kell indulni a könyvvel.

Értékelés: 4 eltitkolt cseresznye az 5-ből!!!

Lisa See: Tealevelek szárnyán

 

"Különben is mi az igazi? Nem az, amiben éppen benne vagyunk?"

A szerzőtől olvasott első könyvre a mai napig emlékszem (Hóvirág és a titkos legyező) pedig nem most volt, pontosan 2006!!! Ilyenkor rettentő büszke vagyok magamra, hogy milyen régóta kísérnek a könyvek a mindennapokban, és mennyi olyan könyv, illetve szerző bukkan fel újra és újra akitől olvastam, akinek valamennyire ismerem a munkásságát.

Ezzel a könyvvel együtt összesen öt, magyarul megjelent könyve van szerzőnek, és én egy kivételével mindet olvastam. Lisa See olyan író akihez biztos kézzel nyúlok mert tudom nem okoz majd csalódást.

1988. ( Én ekkor 11 éves voltam) Kína egy eldugott hegyi törzsénél él Li-yan - áram, folyóvíz, és minden számunkra természetes vívmány nélkül. Családjából egyedüliként tanulni szeretne. 

Az ősi hiedelmekkel, babonákkal teli törzsi életből kitörni készülő lány gyakran vívódik önmagával, hiszen a családja a hagyományok mélyen élnek benne, ugyanakkor teljesebb életre vágyik...

2016 -ig hömpölyög Li -yan története amely tele van fordulatokkal, izgalmakkal. Néha el sem akartam hinni, hogy az éhező, magára hagyott fiatal lány, akkor élte kamasz éveit amikor én. A számtalan babona, hagyomány, gyógymód, elvárás sokkal maradibb, és kegyetlenebb ahhoz képest, hogy bőven a nyolcvanas években járunk.

A könyv címéhez híven a tea is nagy szerepet kap a történetben, érzékletesen, izgalmasan tálalva ezt az életformát, amely nehéz fizikai munka, és komoly tudást igényel. Ez a gyönyörű mesterség elkísér minket a történet teljes egészén.

    "A tea segít, hogy lelassuljunk, és magunk mögött hagyjuk a modern világ minden nyomását."

Egy óriási kört leírva térünk vissza oda ahonnan elindultunk, vagyis a hegyekbe a teafákhoz. Generációk találkoznak, politika, utazás, születésszabályozás, egyéni döntések, szerencse, és rengeteg munka, és persze szerelem - ez Li -yan lebilincselő története.

Utólag visszatekintve a könyv eleje kicsit elnyújtottnak tűnik,-  ez a leghosszabb etap- , a többi rész, ahol már nemcsak Li -yan sorsát követhetjük nyomon kevesebb teret kap, nagyobb léptékkel haladunk. Ez kicsit zavart.

Rendkívül olvasmányos volt, jó volt újra a szerzőtől olvasni. A könyv olvasása után már teljesen másképp nézek egy csésze teára.

Értékelés:

4,9 teafán termő cseresznye az 5-ből!!!

Clare Lesile Hall: Sebzett lelkek

 

Olyan akarom is, meg nem is kategóriába tartozik a könyv. Érdekes fülszöveg, viszont az első szerelem visszatérése, szerelmi háromszög és hasonlók miatt tartottam attól, hogy nem lesz benne több.

A romantikus címke engem gyakran elriaszt az olvasástól, mert ez az a műfaj ahol nagyon sok a klisé, amivel alaposan el lehet rontani még a legígéretesebb történetet is.

A könyv erőssége az összetettsége, jóval túlmutat a romantikán, családregény és dráma is egyben.

A szerző remekül építette fel a történetet, nagyrészt ennek köszönhető, hogy nem igazán lehet letenni. Számomra az a jó könyv ami olvasás után még elkísér, gondolkodik rajta az ember. Először az volt a véleményem, hogy olvasmányos ugyan de felszínes, aztán az, hogy ha igazán átgondoljuk a történéseket van benne jócskán amire én azt mondom, hogy értem miért így vagy úgy döntött egy-egy szereplő. 

Főleg Beth volt az akihez kapcsolódni tudtam. A gyász nagyon furcsa dolog, rendkívüli dolgokat tud kihozni az emberből. Előfordul, hogy a gyász szó szerint kifordítja önmagából az embert.

Az összes (felnőtt) szereplő ellenszenves volt, úgymint; Nekem Mindegy Frank, vagy Alkesz Jimmy.

Az ekkora lélegzetvételű történeteknél muszáj alaposan kibontani a karaktereket, szerintem ez volt az oka, hogy sokszor nem értettem mi mozgatja a karaktereket.

Az biztos, hogy egyetlen olyan oldal sincs ahol ne történne valami. Sőt még csavarokkal is készült a szerző ha esetleg valakinek a szerelmi civódások nem lennének elegek. A csavarokból egyet kitaláltam, egyet félig meddig sejtettem.

Nem bántam meg, hogy végül időt áldoztam rá, a klisék mellett van benne annyi egyedi megoldás és nézőpont, hogy teljesen megértem az egyre emelkedő tetszési indexet.

A kiadó már korábban is használta ezt a karcsú, kemény fedeles kiadást- én ezt imádom. A könyv borítója álomszép! még a védőborító nélkül is tetszetős.

A szerzőnek ez az első magyarul megjelent könyve. Reese Witherspoon produceri cége vette meg a könyv megfilmesítési jogait. Kíváncsian várom hogyan mutat majd a történet a filmvásznon.

Értékelés:4 vérző szívű cseresznye az 5-ből!!!

Jeneva Rose: Eltemetett igazság

 

A történetben szereplő  Allen's Grove létező hely, semmi kitaláció, sőt a szerző a  gyerekkorát ott töltötte. 

Ismét egy olyan írótól olvashattam akinek már jelent meg magyarul könyve, így újabb névvel bővült a lista akinek a többi könyvét is el kell olvasnom.

A három, felnőttként elhidegült testvérpár egyáltalán nem különleges momentum, sem az, hogy elhunyt szülő hagyatékát rendezniük kell.

Az igazán megdöbbentő dolgok azután következnek, ahogy a gyerekkori emlékek között kutakodva egy olyan kazettát találnak amin a családi események helyett valami sokkal durvábbat rögzítettek. (Itt jegyzem meg, hogy a könyv kétféle kiadásban jelent meg, egyik ami itt is látható, hűen tükrözve egy régi VHS kazettát.)

A testvéreknek el kell dönteniük, hogy mit kezdenek a sokkoló tényekkel, főleg annak fényében, hogy az érintettek nemcsak ők hanem közeli ismerősök, szomszédok.

A történet közepe felé már volt egy tippem. Csavaros sztorik esetében nem mindig tudom, hogy örüljek ha megoldom a rejtélyt vagy sem. Most sem tudtam eldönteni a könyv befejezése után, hogy mennyire legyek magamra büszke emiatt.

A váltakozó nézőpont ad egy pluszt a történetnek, így sokkal izgalmasabbnak, pörgősebbnek hat. Olvasás közben inkább szomorú voltam mint izgatott. A sivár sorsoktól és életektől mindig letargiába esem. Egy család életébe, dinamikájába mindig szívesen lesek bele, a ; Vajon mások hogyan élnek? gyerekkorom óta érdekel.

 Ugyanakkor ezekben a thrillerekben érzem magam komfortosan, ahol boncolgatva, lépésről lépésre haladva születik meg a megoldás. Apránként meg illetve ki ismerve magunkat egy családi mozaikban.

Érdekes, nem átlagos thriller, kellően elgondolkodtató azoknak akik a piff-puff és loholás helyett a lassan adagolt kirakóst szeretik.

Értékelés:

4 elgurult cseresznye az 5-ből!!!

Marina Sztyepanova: A kert

 

Egészen elképesztően gyönyörű ennek a könyvnek a borítója, bevallom annyira megtetszett, hogy a fülszöveg már másodlagos szempont volt. 

Valamiért mindig is tartottam az orosz szerzőktől, teljesen más a stílusuk, idő kell amíg az ember megszokja a szokatlanul terjengős leírásokat, fogalmazásokat. A mai felgyorsult világtól eltérően, ahol elvárjuk, hogy minden gyors legyen, pörgős. Itt mindenre van idő, ez elsőre furcsán hat az olvasóra. Aztán ha az ember bele lendül már élvezi is a gyönyörű nyelvezetet, az elnyújtott mondatokat, élvezi a  lassan hömpölygő történetet.

A hosszú felvezetőket, az aprólékos karakter bemutatásokat, sok-sok felmenőig vissza vezetve.

Nagyezsda és Nyikolaj vagyis Borjatyinszkij herceg és hercegné váratlan meglepetésben részesülnek, az akkori felfogás szerint idős (negyvennégy éves) hercegné gyermeket vár.

És innen indul a 19. századi nagy ívű regény, a csodálatos voronyezsi kerttel, ami szemtanúja a család nem átlagos életének.

           "...jobb emlékezni és megbánni,mint azt sajnálni, hogy nincs mire emlékezni."

Nos olvasás után van mire emlékezni, korkép, családregény, egy igazán különleges történet, ahol senki sem úgy alakítja a szerepét ahogy az akkori társadalmi elvárások miatt azt az olvasó hinné. 

A vidéki birtok, ami elsőre menekülő útvonal, sokkal inkább menedék lesz, ahol hol könnyebben, hol nehezebben, de végül mindenki boldogul.

Voltak igazán nyers, letaglózó részek, az emberi butaság, tudatlanság mértéke, már akkor is elképesztő méreteket öltött.

A kiváltságosok világában, ahol mindenki tökéletes nem lehetnek hibák, titkok, Minden ami más, ami kicsit is eltér az elvárttól szégyellnivaló. Tulajdonképpen ez adja a történet gerincét.

A szerző igazán különlegeset alkotott. Rejtélyek, és titkok, középpontban nők, férfiak, gyerekek akik a saját boldogságuk keresése közben a nem megszokott utat választják.

Értékelés:

4 kertben érő cseresznye, az 5-ből!!!

Emma Cline: A vendég

A szerzőnek magyarul eddig két könyve jelent meg, az első : A lányok valahogy elkerülte a figyelmem. Ezen könyve érdekes volt, és bár "nem történik semmi" mégsem tudtam letenni addig, amíg ki nem derül, hogyan evickél át a hazudós, nagyratörő Alex a saját maga állította akadályokon.

Alex karaktere egyszerre összetett és végtelenül egyszerű, hiszen semmilye sincs, és természetesen mindenre vágyik ami - nem csak - társadalmi helyzetéből fakadóan nem jár neki. A lánynak eszébe sem jut, hogy egy kis munkával, szorgalommal elérhetné az áhított anyagi biztonságot. Világ életében a (szerinte), könnyebbik utat választotta, kihasználta a férfiakat. A fiatal lány azt gondolja, hogy könnyen szerzett, és igencsak labilis jóllétért nem kell adnia semmit.

Alex  eddigi életében  minden férfi apró megálló volt, az aktuális "gazdi" aki enni, inni ad neki, le véve az önfenntartás gondját a válláról. A gazdag Simon mellett úgy érzi megfogta az isten lábát. Jómódban él, átlagon felüli luxusban. Egyetlen gondja, hogy konzerválja fiatal éveit, illetve fenntartsa a látszatot, hogy nincsenek érzései, csakis arra vágyik, hogy létével, testével mást szolgáljon. Szorgalmasan láthatatlan napközben, tökéletes kellék a partikon, és persze soha sem panaszkodik.

Alex egyik este kicsit megfeledkezik a szerepéről, önmagát adja, és máris utcán találja magát...

Hat napig követjük nyomon Alex útját, aki elhatározza, hogy nem hagyja el a mesés nyaraló övezetet, kivárja Simon partijának napját, ahol a férfi reményei szerint rádöbben, hogy mennyire szüksége van a lányra. Bennfentesként próbál házakhoz, nyaralókhoz csapódni. Belesimulni a született gazdagok világába, hol persze csak ideig óráig téveszti meg a tényleg gazdagokat. Kikerülve a pazar díszletek közül Alex nem látszik másnak mint egy lepukkant, csóró aranyásónak akit senki sem vesz emberszámba.

Rettentő szomorú ez a történet ahol Alex  nagyon is áldozat . A mai státuszszimbólumokat hajszoló világban jó példa ez a történet azoknak a fiatal lányoknak akik azt gondolják, hogy milyen könnyű és laza ez az életmód. Hiszen a sok ismerős, a rengeteg buli mind ingyen van. Csak nyitottnak kell lenni, és mindenben részt kell venni.

A szerző remekül ábrázolta ezt az üres világot.

A borító nagyon tetszik, az élfestés meglepett. (mostanában ez lett ami pluszt ad a könyvekhez, pazarnál pazarabb megoldásokat látni.) Nem lett túlgondolva, a borító színéből "jut" az élekre is,  remekül passzol.

Értékelés:

4,9 gazdag cseresznye az 5-ből!!!

Heather Fawcet: Emily Wilde és az elfeledett mesék

Abban az esetben van értelme egy sorozatnak, amennyiben van elég muníció a sokadik részhez is. Van még mondanivaló, és nemcsak önmagét ismétli a szerző. Kérem szépen itt minden kívánságom teljesült. 

Minden résznél leírtam így most sem maradhat el, hogy tőlem aztán tényleg távol áll ez a műfaj- viszont sokan írták, hogy tündéres könyvek között ez a sorozat verhetetlen. 

Bátran ajánlom azoknak akik esetleg fantasy szüzek.

Még mindig nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy manapság engem nem lehet sorozat olvasásra csábítani. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor adtam esélyt annak, hogy valamit félbe hagyhassak... Minden szempontból üdítő kivétel ez a sorozat. Aki  esetleg még csak most fedezte volna fel a sorozatot, annak itt vannak a linkek, a korábbi két megjelent részről:  Első rész Második rész

Folytatódnak a kalandok és harcok. Méltó befejezést eszelt ki a szerző, hiszen végre a vágyott és kutatott Tündérhon a cél. Ezúttal is ámultam a fantázia szülte lényeken, változatosak és cukik(?) mint például a Tündércsiga, a nevével ellentétben nem annyira cuki...de olyan szereplő is akad akivel akár mi is összefuthatunk, például a Keleti szél.

A szerző azért nem rettent el attól sem, hogy vért és harcot is kapjunk, úgy vélem a felnőtteknek szóló "mesébe." 

Emily karaktere rendkívül szimpatikus volt számomra. De ez még a kevésbé kedves szereplőkről is elmondható, remek figurák masíroztak a lapokon.

Olyan szívesen megkérdezném az írót, hogy hogyan lehetséges, hogy valaki ennyire színes, lüktető, életteli világot tud varázsolni? Ha nem is lettem újra gyerek, valami különleges kis álomvilágba csöppenhettem a könyvek által.

Mindhárom könyv borítója remekül sikerült. Akárcsak a történetek színesek, részletgazdagok.  

Nagyon fogom figyelni a szerzőt! :-)

Értékelés: Maximális 5 tündércseresznye az 5 -ből!!!

Olivia Ford: Mrs. Quinn híres lesz

 

"Ha valami ehető, az ne legyen kék."

Óriási hibája a könyvnek, hogy amint elkezdi olvasni az ember, azonnal sütni támad kedve. Legalábbis velem ez történt. kénytelen voltam csokis muffint sütni.

Aranyos sütis sztori; édes szereplőkkel, kanálnyi izgalommal, csipetnyi múlttal.

Valahogy az idősekről szóló könyvek az utóbbi időben nagyobb teret kaptak, több író is szerepelteti őket, nem is kevés sikerrel. Mintha újra felfedezték volna ezt a korosztályt. Bevallom engem eddig kevés róluk szóló kötet győzött meg, hogy kézbe vegyem. Talán a sütés, mint közös pont, miatt lettem kíváncsi a kötetre. Az pedig csak tovább növelte a szimpátiámat, hogy akárcsak Jennynek, nekem sem erősségeim a kenyérfélék!

Minden fejezet egy emlék, és megtudhatjuk a hozzá fűződő sütemény elkészítésének módját.

Egy nagyon szimpatikus idős házaspár a főszereplő, illetve inkább csak Mrs.Quinn azaz Jenny. Hetvenhét évesen úgy érzi itt az ideje, hogy engedjen egy furcsa érzésnek, vagyis, hogy jelentkezzen a népszerű Ki mit süt? műsorba. A jelentkezési dátum határideje visszarepíti a múltba...

Párhuzamosan követhetjük nyomon Jenny menetelését a sütis műsorban, és ismerhetjük meg gyerekként, majd fiatal nőként. Mindkét idősík nagyon izgalmas volt, bár a szerző semmi extrém bonyodalmat nem vitt bele, azért Jenny életében is volt egy - két bukkanó. A jelen pedig a kellemes, átlagos életút, kedves rokonok, imádnivaló férj. Egy másik ember életútját feltérképezni, megismerni, bepillantani egy ilyen  műsorba, készítésébe, mind mind nagyon érdekes, és olvasmányos volt.

Viszont számomra minden szereplő túl tökéletes volt, mindenki szeret mindenkit, talán reálisabb lett volna egy életszagúbb történet, de tény, hogy néha ezek a teljesen kerek és tökéletes történetek is kellenek.

Ha más borítót nem is, de erősebb színeket mindenképpen jobb ötletnek tartom, így kicsit elveszhet a több tucat könyv között. Ha nem célirányosan keressük könnyen átsiklik rajta az ember szeme. Én megtartottam volna az eredeti borítót.

Értékelés: 4 habos sütemény az 5-ből!!!