Heather Fawcet: Emily Wilde és az elfeledett mesék

Abban az esetben van értelme egy sorozatnak, amennyiben van elég muníció a sokadik részhez is. Van még mondanivaló, és nemcsak önmagét ismétli a szerző. Kérem szépen itt minden kívánságom teljesült. 

Minden résznél leírtam így most sem maradhat el, hogy tőlem aztán tényleg távol áll ez a műfaj- viszont sokan írták, hogy tündéres könyvek között ez a sorozat verhetetlen. 

Bátran ajánlom azoknak akik esetleg fantasy szüzek.

Még mindig nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy manapság engem nem lehet sorozat olvasásra csábítani. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor adtam esélyt annak, hogy valamit félbe hagyhassak... Minden szempontból üdítő kivétel ez a sorozat. Aki  esetleg még csak most fedezte volna fel a sorozatot, annak itt vannak a linkek, a korábbi két megjelent részről:  Első rész Második rész

Folytatódnak a kalandok és harcok. Méltó befejezést eszelt ki a szerző, hiszen végre a vágyott és kutatott Tündérhon a cél. Ezúttal is ámultam a fantázia szülte lényeken, változatosak és cukik(?) mint például a Tündércsiga, a nevével ellentétben nem annyira cuki...de olyan szereplő is akad akivel akár mi is összefuthatunk, például a Keleti szél.

A szerző azért nem rettent el attól sem, hogy vért és harcot is kapjunk, úgy vélem a felnőtteknek szóló "mesébe." 

Emily karaktere rendkívül szimpatikus volt számomra. De ez még a kevésbé kedves szereplőkről is elmondható, remek figurák masíroztak a lapokon.

Olyan szívesen megkérdezném az írót, hogy hogyan lehetséges, hogy valaki ennyire színes, lüktető, életteli világot tud varázsolni? Ha nem is lettem újra gyerek, valami különleges kis álomvilágba csöppenhettem a könyvek által.

Mindhárom könyv borítója remekül sikerült. Akárcsak a történetek színesek, részletgazdagok.  

Nagyon fogom figyelni a szerzőt! :-)

Értékelés: Maximális 5 tündércseresznye az 5 -ből!!!