Tévedések és kedvencek

Idén több kedvencet is avattam - tavaly csak egyet sikerült! Mind elgondolkodtató, megható történet.
A vak zongorista  sokáig velem maradt, az a furcsa szomorúság ami áradt a lapokról. Szép, szerelmes és igaz: Mrs. Poe . A realitás talajától elrugaszkodva egy kis világvége hangulat remekül megírva, ez a  Tizenegyes állomás   ami a maga műfajában igazi csemege volt.
Bár még nem készült róla bejegyzés - egy ideje halogatom - Sue Klibold: Napsugaram nagyon nehéz téma. (Sue fia 99'-ben barátjával lelőtt több iskolatársukat és egy tanárukat. Az anya vallomása a gyerekéről, -akit mint kiderült nem is ismert -rendkívül megrázó.)

Ha nem is lettek kedvencek, de emlékezetesek maradtak: Örökké a tiéd, Az elvarázsoltak, A bánat íze, A futónő.

Félbe is hagytam pár könyvet, vagy unalmas volt és vagy fel is bosszantott: Az árulás csókja, Merülj alá az álmokért, Mrs. Kennedy és Én, Vadvirágok lányai, Őrülten boldog -utóbbival igen érdekesen alakult a viszonyom.
Nagyon vártam, nagyon magaménak szerettem volna tudni, már elképzeltem ahogy a szerző megosztja velem, hogy hogyan is lehet valaki a sok borzalmas dolog ellenére őrülten boldog. A kezdeti nagy lángolás gyorsan alábbhagyott, nem találtunk egymásra a szerzővel. Manapság senki,és semmi nem normális, na meg kinek van joga bárki felett is ítélkezni. Jenny nem takargatja a hibáit, vállalja, hogy Ő bizony nem normális.
Éjszakánként nem tud aludni, helyette macskáján lovagoltatja a kipreparált mosómedvéjét, és ezt le is fényképezi.
Betegségei dióhéjban: Mániás depresszió, pánikroham, személyiségzavar, deperszonalizációs zavar. Kényszeresen vagdossa magát, tépkedi a haját, karmolja össze magát. Kitömött állatai nélkül sehová sem indul el-lásd mosómedve amiből kettő is van- sejtem, hogy a könyv borítóján is egyikük szerepel- mindkettő Rory névre hallgat. Jenny gyűjti a kipreparált állatokat, (terápiás céllal) mondhatni könnyű dolga van, apukája állatpreparátor, ennek eredményeképpen Jenny majdnem boldog(?) gazdája lett  lett egy kitömött zsiráffejnek...

Volt egy -két olyan pillanat, amit vártam, ami miatt szerintem el kellett készülnie a könyvnek, de zömmel csak a szerző agymenései olvashatóak, aki félálomban saját magának ír sms-t, amiben az élet nagy kérdéseit feszegeti, például, hogy: "Mi történne, ha egy csomó kaméleont, tennél egy másik rakás kaméleonra , amelyek egy tál színes cukorkán ülnek?"
Olvasás közben gyakran volt olyan érzésem, mintha a szerző saját magával versenyezne, hogy a következő fejezetben még extrémebb legyen.


Idén is kaptam kedves leveleket, egyik szívemnek kedveset épp karácsony előtt :

 "Kedves Csenga!
Már évek óta rendszeresen követem a blogját.Tulajdonképpen a fő irányadó, hogy milyen könyvek kerüljenek a polcra....
 ...Köszönetet szeretnék mondani -egyszerűen csak azért, mert nagyon sok jó regény megtalált az Ön útmutatásával,mert segít választani, mert akaratlanul is formálja az ízlésem, mert a férjem kezébe is jó írásokat adhatok (mindig én olvasom el először az új  szerzeményeket.)
Nagy boldogság számomra hogy a lányom, aki ötödik osztályos- úgy néz ki egy kis könyvmoly lesz:)

Tisztelettel:F.B.R. "

Külön köszönet Dongi-nak, aki idén sem feledkezett meg rólam, köszönöm a kedves sorokat:-)

A kereső az utóbbi időben annyi furcsaságot már nem dob ki, de azért a szép állat rajz, laktóz oroszlánfóka kereséseken jót nevettem.

Az eddigi statisztika szerint minden évben egyre több bejegyzés születik, most ezt megcáfolandó ez a szám idén kevesebbre sikerült mint tavaly. Gondolom több könyvet ajánlgathattam tavaly, és talán többet is olvastam.(?)
Még jó, hogy nem szoktam listákat készíteni, meg tervezgetni, mert idén ezt is csúnyán elbuktam volna. Jó pár olyan könyvet beszereztem amiért a padlón vertem magam, hogy kell - J. J. Abrams: S vagy a Visszatérő, de már az Aranypinty is a polcon van! Barátnőm ajándéka pedig Falconer: Selyemút könyve...és még sorolhatnám a sok elmaradást.Volt pár vásárlásom is, ezek közül azért elolvastam már egyet-kettőt.

Kívánok minden olvasómnak Nagyon Boldog Új Évet! Teljesüljön minden kívánságotok, és olvassatok sokat :-)

                                                           

Kate Morton: A tóparti ház

"Arra várni, hogy minden olyan legyen, mint azelőtt, és későn ébredni rá, hogy lehetetlen."


Morton most is egy igazi útvesztőbe kalauzolt. 1933-ban az Edevane család a Szent Iván -éjjelén estélyt adott. A hatalmas és gyönyörű birtokon több száz ember pezsgőzött és csónakázott a tavon. Reggelre azonban tragédia történt mely örökre száműzte otthonából a családot, és a szétszaladt családtagok mázsányi titkokat cipeltek magukkal. A családdal sokáig foglalkoztak a rendőrök, és persze az újságok is.

A már idős Alice és testvére Deborah nem beszélnek a múltról. Testvérük Clemmie halott, apjuk és anyjuk szintén. A sikeres detektívregény szerző Alice, megannyi rejtély old meg a könyveiben, ám a saját élete rejtélyét képtelen felgöngyölíteni.
A két idős nő nem is tudván egymás bűntudatáról, mindketten úgy élnek hosszú évtizedekig, hogy úgy tudják  jelentős szerepük volt családjuk széthullásában.

A jelenben (2003) Sadie a fiatal nyomozónő nagyapjánál tölti kényszerű szabadságát. Munkája közben rossz döntést hozott. Sadie-t nemcsak a döntése, de egy levél is felzaklatja, ezért vidékre menekül. A saját problémái helyett a futás közben botlott ház rejtélyével kezd foglalkozni.

Azon  a bizonyos éjszakán történtek, amely által mindenre fény derülne, nehezen áll össze, mintha a szerző folyamatosan adogatná az olvasóknak a betűket, melyből össze lehetne olvasni a megfejtést, ám a mondat állandóan változik. A gazság mely kiderült-ből, a következő oldalon: Az igazság mely kiderült..-lesz.

Miközben törtem a fejem, hogyan, ki által ért véget a virágzó birtokon a boldogság, pár másik dologra simán ráéreztem, Ilyen volt Sadie múltja, mely az első percben körvonalazódott, vagy az ügye, amelynek végszavát szintén kitaláltam. De simán megéreztem egy mellékszereplő fontosságát is!
Kifejezetten lassan hömpölygő ez a regény. Rengeteg szereplővel és sorssal.

Morton kifejezetten az a szerző aki jó logikával írja a könyveit, most mégis többször bele tudtam volna kötni. Miért kellett mindenre majd' hetven évet várni? Miért nem tértek vissza a szülői házba megválaszolni a kérdéseket? Hiszen minden ott volt az orruk előtt.
Szerintem egy nagy rejtély is elég lett volna, kár volt halmozni a sok félreértést, hazugságot.
Általában minden könyvben megszeretek legalább egy karaktert, de sajnos sem Sadie, sem Alice nem kerültek közel hozzám.

Értékelés:
4 csalárd cseresznye az 5-ből!!!

J. R. R. Tolkien: Karácsonnyi levelek

Karácsony előtti napokban nem is lehetett volna tökéletesebb olvasmány, mint ez a könyv. A szerző 1920-ban kezdte el írni leveleit Karácsony apó nevében először hároméves fiának, majd szép sorban mind a négy gyereke megkapta a levelét karácsony táján. A reszketeg- Karácsony apóra jellemző- kézírással érkezett levelek legtöbbje mellé rajz is járt. Így könnyebb volt elképzelni milyen lehet az élet az Északi-sarkon.

"Kedves John!
Nagyon hideg van ma, és a kezem remeg- ezerkilencszázhuszonnégy, vagy talán- huszonhét éves leszek karácsony napján - , sokkal öregebb vagyok, mint a dédapád, így aztán a toll megállíthatatlanul reszket a kezemben, de úgy hallom már, olyan jól olvasol, hogy biztosan elboldogulsz majd a levelemmel...

Hideg puszit küld: Karácsony Miklós apó"

A húsz éven keresztül érkező levelek kitértek Karácsony apó gondjaira, a szeleburdi rénszarvasokra, és főleg Jegesmedvére aki sokszor belefirkált a levélbe, és persze rengeteg galibát is okozott.
Karácsony apó figyelt, hogy minden évben teljesítse a gyerekek kívánságait, legyen az építőkocka vagy könyv. De persze kitért a családi változásokra is, főleg ha újabb gyerekkel bővült a család- de a háború is szóba került.
Karácsony apó birodalma is folyamatosan bővült, változott. Volt, hogy el kellett költöznie, volt, hogy beázott az ajándékokkal teli barlang, de ádáz csatába is kezdett a koboldokkal.

Az eredeti illusztrációkkal és levelekkel együtt csodálatos világba repítik az olvasót. Felnőttként is nagyon élveztem.

Értékelés:
5 Északi- sarkon érő cseresznye az 5-ből!!

Aki erre jár

Mindenkinek aki erre jár kívánok Nagyon Boldog Karácsonyt!

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked.

Mautner Zsófia: Karácsonyi színező

Sajnos az időhiány miatt még nem volt alkalmam kiszínezni bármelyik ünnephez kapcsolódó rajzot, de a tizenöt ünnepi recept közül már van amit ki fogok próbálni!
Először a recepteket néztem át, így ünnepek  előtt mindenkinek jól jön egy - két új ötlet, vagy egy régi recept kicsit megújítva. Akár halat, akár pulykát vagy esetleg kacsát képzeltünk az ünnepi asztalra mindegyikhez találtam receptet. A vegetáriánusok sem érezhetik magukat elhanyagolva, hiszen a gránátalmás, zöldfűszeres, rizzsel töltött sütőtökkel nem nyúlhatnak mellé.
A hagyományos bejgli is fel lett turbózva, ki lehet próbálni a  narancsos - diós bejglit! Aki az ünnepek alatt is vigyáz a vonalaira az pedig bátran készítse el  a cukormentes habos forró csokit.

Ami pedig a színezést illeti az egész ünnepi paletta megtalálható a rajzok között a hóembertől az ünnepi asztalon át egészen a süteményekig. Van ajándékdoboz, gyümölcsök, és cuki kis muffinok is.
Csak el tudja dönteni az ember lánya, hogy  nagy ünnepi hajrá után melyikkel is kezdje majd a karácsonyfa alatt.:-)

Értékelés:
5 kiszínezhető cseresznye az 5-ből!!!

Julia Lewis Thomson: Többek által

Furcsa helyzet alakult ki, ugyanis a könyv első része tetszett, a második viszont már nem annyira.
Annát tizennyolc éves korától követhetjük a felnőtté válás rögös útján, hogyan és milyen ember is lesz belőle, -ahogyan a cím is frappánsan utal rá-többek által.

Szerintem a történet nagy léptékű, és rengeteg szereplőt alig ismerünk meg. A hirtelen felbukkanó ismeretlen karakterek egy-két mondattal be vannak mutatva és kész, zajlik tovább az élet. Ez pár szereplőnél nem is jelent gondot, de például Anna szüleiről semmi sem derül ki, csupán, hogy elváltak, pedig Anna anyukája nagyban befolyásolja lánya személyiségét.
A történetben a hangsúly a szerelmen van, annak ábrázolásán, és persze azon hogyan hatnak Annára az életébe belépő férfiak. A szerelmi jelentek gazdag részletességgel vannak ábrázolva.

A gimis Anna első nagy szerelme András. Szerelmük szépen kibontakozó, az igazi első szerelem ízével. Bár nekem András a népszerű zenész, elég idealizált karakter, aki jobban odavan a lányért, mint a lány őérte, naponta többször is szerelmet vall a vonakodó Annának.
Minden szépen halad, igazi YA (ifjúsági) romantika. Bár Anna rengeteg komplexussal küzd, a vagány András sokat segít a lánynak, feledtetve vele egy baleset utóhatását és a rossz családi légkört.

Olyan érzésem volt, hogy a szerző ki szerette volna szolgálni az olvasók igényét, ezért mindent belegyúrt a történetébe ami sok más népszerű regény ismérve, mint a vagány zenész fiú, a zenekar, Anna balesete. De a  később fiatal  felnőttként megélt szerelmi játszmák, civódások, perlekedések, huzavonák is ide sorolhatóak.

A remek párbeszédek és a humor viszont nagyon jót tettek a történetnek,olvasmányos és pörgős lett általa a történet.


Értékelés:
3 szívecskés cseresznye az 5-ől!!

Cecelia Ahern: Az üveggolyók titka

"Megcsodálta a színeket és a részleteket. Van köztük homályos és víztiszta, némelyikbe mintha apró szivárványt rejtettek volna, másikban mini forgószél dermedt meg örökké."


Ha jól számoltam a szerzőtől összesen hét könyvet olvastam. Több kedvenc is van közöttük, de azt hiszem eddig a nagybetűs kedvenc ez. Már a Vétkes könyvével is bebizonyította, hogy tud ő másról is írni mint a szerelemről.
Ez a történet levett a lábamról. Mély és nagyon érett regény, le a kalappal a szerző előtt.

Sabrina átlagos életet él, az utóbbi időben nem találja a helyét a saját életében, hiányérzete van, ráadásul amnéziás apja is aggodalommal tölti el.

A kórházban ahol apja már lassan egy éve él, rejtélyes dobozok érkeznek. A dobozokban üveggolyó gyűjtemény van, amiről Sabrina mit sem tud. A papírok alapján több nagyértékű darab is hiányzik, így Fergus Boggs lánya nyomozni kezd.

A történet két idősíkon fut, az egyikben Sabrinát követhetjük nyomon a jelenben.
A másikban az apa, vagyis Fergus gyerekkorába csöppenünk. A zajos nagycsalád hét fiú gyerekkel az állandó harc színtere. Fergus egyetlen mentsvára Hamish a bátyja.
Valami hihetetlen módon szövi a szálakat Ahern, így a könyv végére teljes képet kapunk egy apáról, egy emberről, akinek gyerekkora kőbe véste felnőttkorát és jövőjét.

"Talán igaz, hogy az ember soha nem ismeri meg teljesen önmagát, amíg valaki tökéletesen meg nem ismeri őt."

Sabrina nemcsak apjáról tud meg új dolgokat, de saját magával is tisztába jön. Az apa képe amit lánya őriz, a szemünk láttára alakul át. 
Kivételesen jó regény.

Értékelés:
5 üveggolyóba zárt cseresznye az 5-ből!!