Faragott jelek a sírokon

                                   

Mikor?

 Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék.

/Radnóti Miklós/ 

 

Még mindig...

"...annyi a könnyem, hogy életem végéig ihatnám." Írta Consuelo de Saint- Exupéry a férjének, de akár én is írhattam volna.

 "Az éjjeliszekrényemen kis rózsaszál hervadozik. Egyre csak várom magát." Bár az éjjeliszekrényemen nem hervadozik semmi- csak mellette én - a szöveg második része teljesen jogos rám nézve. Igaz én azt várom, hogy múljon már el. Elfáradtam.

 
 

Szomorú

 

..

                                                  

"Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár."

/Radnóti Miklós/

Komfortos mennyország

 Ez az idő is eljött, hogy napi szinten temetőbe járok...mert jó ott, mert ott kell lennem...visznek a lábaim, sóhajtva lépek be a kapun. Szorongatom a tulipánt, rózsát...mikor melyikre esik a választásom...viszem a kis cetlit, amire legtöbbször Radnóti Miklós sorait írom előző este. Simogatom a márványlapot, mintha lenne értelme...sírok mintha visszahozná bármennyi elhullajtott könny.

 

Senki sem kérdezi mit keresek ott, miért sírok, miért bolyongok a sírok között. 

"Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél."

/Radnóti Miklós/ 

 

 

Vigasztalás