Isaac Marion: Eleven testek

" A barátom, M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka."

Furcsa ilyet írni, de szeretem ezt a könyvet!! Olyan egyedi, és ötletes. Mi sem egyszerűbb mint ledobni a Földre egy vírust, aztán mindenki zombi lesz és hörög, és elhervadnak a virágok, és elpusztul a világ.
De az már mekkora, hogy készen kapjuk a világ végét, és öcsém ezt csináld vissza!! Legyen minden újra szép, zombiból ember, hervadásból élet.

A szerző-aki szintén szimpatikus, mert nem nyert még díjat, és nem végzett semmilyen hangzatos egyetemet- gondolt egyet és megírta ezt a remény mesét, egy fiú zombi szemén keresztül pillanthatunk be egy hörgő kétlábú mindennapjaiba.
R-aki a teljes nevét elfelejtette, ahogy minden mást is a korábbi életéből, egy repülőtéren mozgó lépcsőzik egész nap, próbál értelmes gondolatokat kipréselni az agyából, és néha ezt megosztani ezt barátjával is, aki az M nevet viseli, de sokszor csak egy-egy szótagig jutnak.
Nem tudják honnan indultak, és, hogy hová tartanak, mi lett a jól felépített világukkal.

" Ha az ember elért a világ végére,aligha számít, milyen úton jutott oda."

Egyetlen rázósabb momentum nekem az evés volt, ugye a zombi nem retket eszik... példának állított zombink és társai az Elevenekre vadásznak, akik meg ugye a zombikra...a zombik csapatva verődve bemennek a városba levadásznak pár Elevent, aztán visszatérnek a repülőtérre.
Az Elevenek agya a legfinomabb, na nem konkrétan az íze miatt, hanem azért mert ha megeszik, emlékeket kapnak, olyasmit ami nekik is volt egykor.

Egy ilyen vadászat alkalmával R megment egy lányt Julie-t, de sajnos a barátját kivégzi...Julie kénytelen a zombikkal tartani, miközben R megismeri Julie múltját, barátja Perry agyának emlékeiből.
Ahogy lenni szokott a fiú és a lány kénytelen kelletlen együtt maradni, közben persze megismerni egymás közegét. És mint minden katasztrófa történetben, itt sem egyszerű az élet, Julie haza akar jutni, R pedig segít neki ebben, közben pedig egyre inkább érzi, hogy az emberek között lenne a helye, még ha külsőleg zombi is...

Tetszett a film is, de a könyvben sokkal több teret kap a tépelődés, a ki vagyok én, hová tartok/tartunk filozofálgatás, amik nagyon jól lettek megírva. Olyan kis dolgokra hívja fel a történet a figyelmünket, amiket természetesnek veszünk, hogy érezzük a nap melegét a bőrünkön, hogy milyen jól tud esni egy-egy étel, egy íz, milyen érzés tartozni valahová, valakihez, milyen zenét hallgatni, táncolni, vagy élvezni egy jó regényt.
Ezeknek a dolgoknak a hiánya, olyan elevenen él R-ben, hogy megsajnáltam.

A könyv még egy kis pluszt tartalmaz, biológia könyvekre emlékeztető rajzok szerepelnek jó pár oldalon, ahol részletesen tanulmányozhatjuk az emberi test egy-egy részét.(kéz, szem, koponya) Latin nyelv leckével összekötve.

Aki látta a filmet ne gondolja, hogy mindent tud, a könyvben azért vannak eltérések a filmhez képest.
A könyv a részletességért, és alaposságért tetszik a film pedig a humora miatt.

Értékelés:
5 újjáéledő cseresznye az 5-ből!!