A trilógia első kötetét egy hétvége alatt sikerült elolvasnom, és máris szeretném a kezembe tudni a következő részt!
Általában úgy választok könyvet, hogy téblábolok a polc előtt, leemelem, beleolvasok, aztán vagy magával ragad vagy nem és tovább próbálkozom.
Hát innen is látszik, hogy ez a könyv a ragadós fajta, mert már csak azt vettem észre, hogy gyökeret eresztettem a polc előtt az első harminc valahány oldalt olvasva. Vagyis elvesztem.
A szerző neve az Összetört Glóriák sorozattal lett ismert a könyvfalók között. Az angyalos sorozat is megy a maga útján, és közben Esther szerencsére újba is belekezdett.
Ebben a történetben túl vagyunk a negyedik világháborún, a naptár pedig 2222. évben jár.
Dimenzióváltás, megalopoliszok, jók, és rosszak, auralátás, energiafalak- csak pár szóban arról mi jellemzi ezt az új világot.
Mia Milton sokak szerint irigyelt életébe pillanthatunk bele.
A tizenkilenc éves lány Manipura városában él, ahol minden ingyen van a szerencséseknek.
Sem harag sem bosszú, de még rosszkedv sem környékezheti meg az ott élőket.
A lánnyal viszont komoly gondok vannak, hiszen álmában egy halott férfi kéri segítségét, ráadásul legszívesebben egy kanál vízben megfojtaná az apját...
A falon kívül rekedtek csak álmodoznak Manipura kényelméről és csillogásáról. Nekik a vadon, a vadászat és az állandó életveszély jut.
A bűnözők mellett a mutánsok is kedvükre vadásznak.
Liam és Russel a kinti világ vadászai. Bár Russel Manipura falai közé vágyik, míg testvére mindent gyűlöl ami a városhoz kapcsolódik.
Nem árulok el titkot azzal, hogy a három ember sorsa valamilyen úton összefonódik. És a meglévő hármas mellé számos szereplő csatlakozik, ahogy kibontakozik ez a hihetetlen és remekül megalkotott világ.
Egyetlen oldal sem telik el események nélkül.
Értékelem, hogy a szerző csupa olyan újdonságot csempészett a történetbe amit eddig egyetlen hasonló műfajú könyvben sem olvastam.
Esther sajátos stílusa pedig még inkább különlegessé teszi ezt a történetet, nincs értelme más könyvhöz hasonlítani.
Két problémám azért van, az egyik, hogy mind a női mind a férfi szereplők tökéletes külsővel rendelkeznek.
A férfiak markáns arcélűek, izmosak, igazi macsók.
A nők pedig mind törékeny virágszálak, derékig érő hajzuhataggal, telt ajkakkal, keblekkel stb.
Anélkül, hogy savanyú lenne a szőlő, én valahogy az átlagos szereplőkhöz sokkal jobban tudok viszonyulni, hamarabb elnyerik a szimpátiám ha átlagos kinézetűek.
A másik gond, tulajdonképpen csak felvetés: A kint mutánsok miért nem eszik meg a lovakat??
Logikus lenne elvégre vérszomjas fenevadak... mégis a történetben többször előfordul, hogy akár egy teljes napra egyedül marad a lovacska, mégis gazdája sértetlenül találja ott ahol hagyta.
Esther könyveire jellemző a pazar külső. Ez most sincs másképp, gyönyörű ez a könyv.
Igényes, szemet gyönyörködtető.
Szerintem ezerszer át lehetne forgatni anélkül, hogy fikarcnyit veszítene szépségéből.
Sok kiadó példát vehetne hogyan is kell kinéznie egy könyvnek.
A könyvjelző, a fejezetek elején található szimbólumok, a különleges rizspapír csak ráadás az olvasónak.
A következő rész várhatóan októberben jelenik meg.
A szerző honlapja: http://aoesther.com/
Értékelés:
4,99 Manipurai cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése