Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk... az ismerős mondat Örkény egyperces novelláit hívatott bemutatni. Nekem viszont Wagner könyve kapcsán jutott eszembe.A furcsa szerkesztésnek köszönhetően, apró, rövidebb mint egyperces részekre van tagolva a könyv. Néhol hosszabb lélegzetvételű, de inkább jellemzik ezek a gyors, tömör adagok.
Főhősünk gyerekkora óta beteg, autoimmun hepatitis.
W. Immunrendszere idegen szövetként kezeli a májsejtjeit..ördögi kör amiből a hosszú évek kórházi kezelésének egyetlen járható útja, a transzplantáció.
W. úrral ezt az utat járjuk be. A reménykedés, a csüggedés és az unalom stációi közben megismerhetjük egy ember életének fontos és kevésbé fontos részleteit, mozgatórugóit, vágyait, betegségéhez való viszonyát.
Olvasás közben többször felmerült bennem, hogy ennyire mélyen és hihetően leírni egy ilyen élményt csak akkor lehet ha az illető személyesen érintett. Bár ezt tényként sehol sem olvasni, a könyv értékelése kapcsán a többi olvasó is hasonló végeredményre jutott.
Egy életen át kísérő betegség megterheli az ember lelkét, W. úr pedig a transzplantációban nemcsak egy új élet lehetőségét látja, hanem egy másik élet végét is, akitől a májat kapja.
Sokszor, és sokat lamentál ezen a kérdésen, mégsem éreztem úgy, hogy elcsépelt frázisokat pufogtatna.
"Megtaláltuk egymást. És persze el is kerültük egymást, mégis együtt maradunk. És élünk még egy kicsit, te általam, én általad."
Józan, ésszerű, mégis felkavaró írás egy beteg érzéseiről, milliók közül egy, aki a könyv által közel kerül hozzánk, és része lesz a mindennapjainknak, amit a kórházi ágyon épp tőlünk irigyel.
Értékelés:
4,9 újjászületett cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése