A trilógia második része kicsit nehezebben indult, na de aztán beindult a gépezet.
Az első rész Ragyogás nagyon jól indult, izgalmas volt.
A két űrsiklónk az Empyrean és az Új Látóhatár még mindig úton van.
Az első részben történt támadás során a szülők és gyerekeik elszakadtak egymástól.
Főszereplőink Waverly, Seth, és Kieran már újra együtt az Empyrean fedélzetén van, ám Waverly és Kieran kapcsolata végképp befuccsolt, Seth pedig árulónak lett bélyegezve.
Kirean vezetésével most az a feladatuk, hogy utolérjék az Új Látóhatár-t és kiszabadítsák a szülőket.
Már ez a feladat is elég nagy falatnak tűnik a maroknyi tizenévesnek, de a csoportban egyre- másra szabadulnak el az indulatok és állítják szembe egymással a fiatalokat.
Már megint teljes a káosz és a zűrzavar. Ki az áruló? Kinek lehet (kell) hinni? Ki, és mit titkol még?
Ahogy fentebb írtam, a könyv eleje nem kezdett valami erőteljesen. Aztán egyre- másra történnek a hajón a furcsaságok, és egyre inkább tisztázódik, hogy valaki az Új Látóhatárról átkerült az Empyreanre és nem fél akár ölni is, hogy megfélemlítse a legénységet.
A nagy széthúzások ellenére a fiatalok abban egyetértenek, hogy veszélyes, de utolsó lehetőségként egyezkedniük kell az Új Látóhatár vezetőjével ...
Persze sokkal borzalmasabb dolog várt rájuk mint egy szimpla egyezkedés...
Ebben a részben is remekül el lettek találva az arányok, a lélektani kérdések éppoly hangsúlyosak mint a gyakorlati dolgok.
Tetszett, hogy a szerző nem nagyon támaszkodott a szerelmi szálra, így nem éreztem, hogy e köré lenne kitalálva a többi történés.
Nem rózsaszín űrséta, a szerző bőven áldoz a történet oltárán szereplőket.
Remekül lett kitalálva Kieran és Seth karaktere, valahol mindkét fiúnak igazat tudunk adni, na de ha azt kellene eldönteni ki mellé álljunk, nehezen tudnék dönteni.
Az utolsó oldalak iszonyatosan fel lettek töltve feszültséggel.
És persze megint lehet várni a befejező részre.
Értékelés:
4,9 űrben lebegő cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése