2022. szeptember 7., szerda

Nők harca

 


Jennifer Hillier: Apró kis titkaink 


Mindig nehezen választok ebből a műfajban, mert nálam nagyon vékony a határvonal a tetszett és a nem tetszett között. Elöljáróban annyit, hogy elkezdtem a könyvet,  és csak azt vettem észre, hogy már a felénél tartok!

Marin élete nagy tragédiája után éppen csak feláll a padlóról amikor férje hűtlenségével szembesül.  A nő elhatározza,  hogy nincs ennél lejjebb,  nem engedi,  hogy a sors újabb csapást mérjen rá.

Ami nagyon tetszett, hogy mindenkiről megtudjuk mi motiválja. Bepillantást nyerünk a szereplők életébe,  lelkébe- elérve,  hogy mindenki döntését , érzéseit jogosnak ítéljük. Egy átlagosnak tűnő szerelmi háromszög sokkal többet rejt, mint a megszokott klisék sokasága. 

Ez a remek pszichológiai thriller a történet végéig fenntartja a figyelmet, és közben nagykanállal adagolja a feszültséget. Igazi homlokra csapós sztori. 

Számomra egyetlen hibája a kissé elnyújtott befejezés, de lehet inkább türelmetlen voltam. 

Értékelés: 4,9 hátba támadott cseresznye az 5- ből.



Tess Stimson : Az enyém,  vagy a tiéd sem. 

Talán nem túl jó ötlet egymás után olvasni a női lélektani thrillereket, közös a két kötetben, hogy  mindkettő esetében őrült tempóban hajtottam a lapokat. 

Egy óriásnak is mondható mozaikcsalád, új és régi feleségeinek harcát követhetjük nyomon. 

Louise a régi feleség négy év elteltével sem képes belenyugodni a veszteségbe, és mindent megtesz annak érdekében, hogy volt férje az életük része legyen.  Ehhez persze legtöbbször a gyerekeit használja fel...

Caz az új feleség azzal nyugtatja magát, hogy Ő nyert, ráadásul a közös gyerekkel gyorsan kompenzálta a korábbi házasság hosszát. 


A két feleség mellett ott az anyós,  aki szintén őrült módon ragaszkodik volt vejéhez.

Szerintem a fülszöveg túl sokat árul el, picit sejtelmesebben fogalmazva több izgalom jutott volna az olvasónak. 

Mindenkinek van titka a családban,  amit igyekszik a végsőkig takargatni. Ráadásul mindenkinek elég oka volt haragudni a férjre, de ennek ellenére mindenki ragaszkodik a lusta,  csapodár,  döntésképtelen férfi figurához,  aki igencsak nem törődöm módon áll az érte harcoló nők között. 

Érdekes módon senki sem akarta megérteni a másikat,  mindenki arra törekszik, hogy a saját akaratát érvényesítse.  A végén már bármi áron...

Picit sajnáltam, hogy csak a két nő szemszögéből ismerjük ezt a szerelmi háromszöget.  Teljesebb lett volna a kép,  ha Andrew is szót kap. 

A rendőrségi jegyzőkönyvek megtörve a sztorit,  újra és újra emlékeztetik az olvasót,  hogy már az első lapokon megtörtént a legrosszabb. Persze ez nem egy önsegítő könyv,  hanem egy csavaros, izgalmas történet,  ahol mindenki a saját érdekeit szem előtt tartva cselekszik. 


Ha az emberek,  főleg ha családról van szó,  csak kicsit is tiszteletben tartaná a másik érzéseit,  elismerné, hogy a másik is szenvedhet, talán nem lenne ennyi viszály és gyűlölet egymás irányába.


Értékelés:4,5 féltékeny cseresznye az 5- ből. 



2022. július 27., szerda

Sophie Villard: Madame Exupéry és az égbolt csillagai

"-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."
 

Hét évvel ezelőtt nagy hatást tett rám Consuelo Gómez  Vasárnapi levelek  könyve. Olvasás közben végig potyogtak a könnyeim. Így amint megláttam a Kossuth kiadó jóvoltából megjelent kötetet azonnal lecsaptam rá.

Milyen volt a híres Kis herceg írójának házassága? Hogyan készültek a könyvek? Mi vagy ki volt a legfontosabb a híres író életében; Az írás? A repülés? Vagy a felesége?

Úgy gondolom a híres és tehetséges emberek, valahogy a magánéletükben elviselhetetlenek. Ez olvasás közben aztán egyre csak beigazolódni látszott. Egy kisfiú alakja rajzolódott ki, aki felnőttet játszott a saját életében is. Közben el volt veszve, hajszolta az élményeket, kísértette a sorsot és mindig mindenki előtt nyitva állt a szíve. A saját örömének hajszolása közben észre sem vette mennyire önző.


A viharos házasság, az izgalmas utazások  mellett mellékszereplőként olyan művészek sétálnak át a lapokon mint Picasso, Chagall, vagy éppen Greta Garbo.

Consuelo karaktere végtelenül szimpatikus volt, még akkor is ha nem értettem egyet a döntéseivel, az állandó alázattal és rajongással amit férje iránt érzett.

Színes, izgalmas életük volt, a történelem pedig remek hátteret biztosított a filmként pergő történetüknek.


Értékelés:

5 csillagos cseresznye az 5-ből!!!


2022. március 27., vasárnap

Jane Corry: Hazugságok, amiket elhiszünk


 Szeretem a pszicho thriller műfaját. Nem folyik a vér, nincsenek durva jelenetek. Viszont vannak átlagos emberek titkokkal, rejtélyekkel.

Sarah és Tom átlagos emberek. Mindent megtesznek azért, hogy felnőtt életüket ne árnyékolja be a múltban elkövetett hibáik. Váltakozó időrendben megismerjük a józan házaspárként működő férfit és nőt, és tanúi lehetünk a két bizonytalan fiatal egymásra találásának.

A könyv első fele nagyon tetszett. Sarah és Tom kibontakozó szerelme nagyon jól lett megírva. 

A történet másik fele, amiben a házaspárnak szembe kell nézni fiúk tettével, már nem annyira tetszett. Annyira sarkítva volt a nehezen kezelhető fiú, az odaadó anya, és a dühös apa figura. Semmi átmenet, egyetlen szál híd nélkül a másik felé.

Túlírtnak tűnt a "katasztrófa" kezelése. Az őszinteség jelentős szerepet játszott volna a három ember életében. Nyilván mindenki tökéletesnek szeretne látszani a szerettei szemében, de vannak olyan hibák amikre nem lehet jövőt építeni.

A sztori vége (is) túlírt lett, az igazság -vagyis annak amit hittek- a sokadik változata már fárasztó volt. 

Finomítva, kicsit pofozgatva hatásosabb könyv születhetett volna.

Értékelés:

2,5 bukott cseresznye az 5-ből!!!

Cecelia Ahern: Szeplők


 Kicsit más volt ez a könyve a szerzőnek, mint amit korábban megszoktunk tőle. Komoly, útkeresős, tépelődős történet. 

Allegra Bird aki egy parányi szigeten töltött gyerekkor után  Dublinban próbál felnőttet játszani, és nem utolsó sorban megtalálni az anyját.

Nekem Allegra nem volt szimpatikus, bármennyire is próbáltam megkedvelni. Furcsa volt a gondolkodása, felnőtt nőhöz képest sokszor gyerekesen viselkedett, halogatott, tétovázott.

Rengeteg felnőtt indul hátrányból az életben. A tökéletes gyerekkor keveseknek adatik meg. Szerintem felnőttként nem az a dolgunk, hogy állandóan vissza tekintve magunkat sajnáljuk. Álmodozzunk egy másik gyerekkor után- Hahó túl késő!! A múlton úgysem tudunk változtatni, de miért kellene hagyni, hogy befolyásolja a jövőt? Miért induljon rosszul minden napunk, csak azért mert nem két szülő nevelt minket fel?

A könyvben elhangzik egy mondat -tulajdonképpen e körül forog Allegra élete- miszerint az az öt ember akivel a legtöbb időnket töltjük, azok alakítják a jellemünket.

Allegra biztos benne, hogy megvan az öt embere...még akkor is ha a zömét Allegra baromira elhanyagolta!!

Én soha nem azt néztem hány darab ember áll mellettem, hanem, hogy kik. És ha csak egyetlen fontos ember lenne az, az is elég lenne.

A történet alatt Allegra jelleme nem igazán fejlődött, pedig elég sok hatás érte ahhoz, hogy ez megtörténjen, Gyerekes maradt. 

A befejezésnél a szerző nem tudta megállni, hogy, ne öntsön szirupot a végszóra.

A borító nagyon tetszik, letisztult, kellemes látvány.

Értékelés:

3 parkoló cseresznye az 5-ből!!!

2022. március 19., szombat

Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

 

Talán nincs is olyan ember  aki ne gondolt volna már arra, milyen lenne valahol máshol élni. Szerencsét próbálni egy lakatlan szigeten, vagy éppen helytállni egy nyüzsgő nagyvárosban.

A könyv igaz történet, A Londonban élő Helen -aki mellesleg újságíró- ölébe hullik a lehetőség,  hogy egy teljes évig kutassa valóban kolbászból, esetleg péksütiből van e a dánoknál a kerítés.

Amíg Helen férje- a Legoember- gyerekes lego gyártással tölti az idejét, Helen a dánok boldogságának titkát kutatja-tudniillik a dánok idegesítő módon boldogok.(A statisztikák szerint.)


Rengeteg szakember és statisztikai adat mellett, a szerző saját tapasztalatit vetette papírra. Nekem kicsit sok volt a statisztikai adat, számok és százalékok, ebből bőven elég lett volna pár, tényleg! kiemelkedő adat.

A személyes élmények, tapasztalások nagyon olvasmányosak voltak, humorral ecsetelve a beilleszkedés, ügyintézés buktatóit.

A könyvből kiindulva nincs kedvem Jütlandra látogatni, mínusz húsz fokban és sötétben létezni...bármilyen remek is ott egyébként az élet. A sok szabály és hagyomány nekem az agyamra menne. Sosem volt az az ember aki azért csinál valamit, mert ez a szokás/hagyomány vagy mert mások úgy szokták. Az ilyen helyzetektől, emberektől én menekülök.




Volt pár logikai bukfenc is a dán gondolkodásmódban. Például nagy becsben tartják a gyermeket nevelőket- a szülők akárcsak nálunk jó ideig otthon maradhat(na) a csemetével- A dánok mégis visszamennek dolgozni azért, hogy a munkával keresett pénzt oda adják a gyerekfelügyelőnek...Na meg minden pénzzel megvehető dologgal pótolják azt az időt amit nem a gyerekkel töltenek. Ki érti ezt??? Ez csak egy példa, de ott van még a szabados szexualitás és az alkoholizmus...

Mindenki járjon maga utána, hogy akkor Jütland vagy kis hazánk.


Értékelés: 3,5 dániás cseresznye az 5-ből!!!


2022. március 6., vasárnap

Még tavaly, már idén

 Úgy ahogy az olvasás, lassan már az írás is megy.. Az olvasással lényegesen lassabban haladok, hogy jó pár könyvet félbehagytam mert vagy túl szomorú volt, vagy túl bonyolult az én leterhelt agyamnak.

Régi jó megfigyelés, hogy semmi sem változik, mégis minden... 

Főként a lazább, csajos regények tudtak lekötni az utóbbi időben. Egy kis probléma, egy kis szerelem.

-Carla Buckley: Perzselő titkok

-Alessandra Torre: A Szellemíró

- Matthew Norman: Nyerő Páros

- Catherine Isaac: Te, Én, Minden

-Dolly Alderton: Minden,  amit tudok a szerelemről

- Emily Henry: Strandkönyv

Dolly Alderton kellemes meglepetés volt. Az önéletrajti ihletésű könyvben bepillantást nyerhetünk Dolly fiatalkori éveibe. Olvasás közben bőven vonhatunk párhuzamot a saját, és Dolly élete, vívódásai között. 

És jó hír, (legalábbis nekem)-, hogy hamarosan újabb könyvet olvashatunk magyarul, Szellemek címmel.

Nyerő Páros: Az alapötlet remek lett, a mai kapcsolatok rákfenéje az unalom, a gyereknevelés macerája- amire nincs más megoldás mint a régi jól bevált trükk, a megcsalás. De mi van ha szabad a csók, és előre szólunk ha félrelépünk? Sajnos a kivitelezés elnagyolt lett és vérszegény. Hiányzott belőle az a mélység amit a téma kívánt volna.

Strandkönyv: Kellően csajos volt és vicces, de azért a harmincas éveikben már kellő múlttal rendelkező  szereplők adtak némi fejtörést, hogy legyen min aggódni. Mindenképpen ajánlom!! 

Te, Én, Minden: Az elvált szülőkkel megspékelt nyaralás, ahol természetesen felbukkannak a barátnők , és a régi ellentétek a volt házastársak között. Tetszett!! Nagyon reális, és mai.

A Szellemíró: Igazán izgalmas thriller, ahol az apró mozaik darabok szép lassan kerülnek a helyükre.

Perzselő titkok: A szerző előző könyve is remek thriller féleség volt, ez sem maradt el nagyon mögötte. Család, titkok, ellentétek, gyereknevelés.

2022. február 20., vasárnap

Dolly Alderton: Szellemek

 Legújabb és legkedvesebb szerzőm Dolly Alderton (És olyan hangzása van a nevének, mint egy hatvanas évekbeli színésznőnek.:-) ). Korábban a Könyvmolyképző kiadónál megjelent könyve után biztosan tudtam, hogy megfigyelés alá kerül a szerző.

A 21. század kiadó lepett meg minket a következő könyvével. Kellemes pasztell színű borító, igényes keményfedeles kiadás, remek történet.


Az ilyen jellegű könyvektől megszoktuk, hogy van benne egy kis dráma, kísértő múlt satöbbi, de azért végig kíséri a rózsaszín máz, a boldog befejezésről nem beszélve.

A szerző a realitások talaján maradt, ezért is ennyire jó ez a könyve. A környezetemben nagyon sok harmincas, negyvenes ember él egyedül. Bármelyikükről szólhatna ez a könyv. 

               "De a magány, amely valaha szomorúvá tett, mostanában ijesztővé kezdett válni."

Ki tudja mióta tart ez az átok, ami annyi embert érint. Dolgoznak, ismerkednek, látszólag remek életük van próbálkoznak..aztán semmi. Ideig óráig megmarkolják a boldogságot, hogy aztán újra egyedül legyenek. Bulikba járnak, társkereső alkalmazásokat bűvölnek nap mint nap. Mindhiába.


Nina körül zajlik az élet, csak valahogy az Ő élete nem halad. Nemcsak a magánnyal kell szembenéznie, de azzal is, hogy addig kősziklaként mellette álló édesapja egy megtört, feledékeny öregúr lett, ráadásul a tizenhét évvel fiatalabb felesége mintha nem akarná tudomásul venni, hogy megöregedtek.

Nina egyedül él apró, de végre saját kis lakásában, a munkája a hobbija is egyben. Vannak barátai, de hiányzik mellőle valaki. Aki a társa lehetne jóban rosszban, akihez ébredéskor oda lehetne bújni, aki segít ha szúnyoghálót kell szerelni, és ott van ha moziba készül.

Olyan nagy a világ ha egyedül él benne az ember. Ijesztően élesen érzékelteti a szerző az elmagányosodást mint problémát. A sikertelen párkeresést, az újabb és újabb kudarcokat. Ugyanakkor bájos és kellően humoros is. 

"A harmincvalahány évesek partiján a szingli nő ugyanolyan szórakoztatási kaliberrel bír, mint egy emlékzenekar."

Imádom a szerző stílusát, a fiatalos lendületét, azt, hogy ilyen jól látja ezt a korosztályt, és annak minden problémáját.


Értékelés: Maximális, kapitális 5 cseresznye az 5-ből!!!