"Néha szeretnék inkább domb lenni,csak nézni az elrobogó vonatokat.Guggolnék csendben az ég alján,míg világ a világ."
A válogatáskötet 1990-2010 közötti időszakot öleli fel,kiadott és kiadatlan írásokat olvashatunk kedvenc Terézanyunk tollából.
Nekem a szerző újságíróként volt ismert,közvetlen hangnemével,nyíltságával,humorával hamar kedvencem lett,és bizony régebben egy-egy női lapot miatta (is) vettem kézbe.
Most egy hatalmas csokorban olvashatjuk a néhol sírós,néhol nevetős sztorikat. Én utazás alkalmával vittem magammal a kis kézhez álló kötetet,és bizony sokszor felröhögtem a csendesen zötykölődő buszon.
Sajnálom,hogy ilyen kis vékony a kötet,olvastam volna még a kedves,megható ,szívbemarkoló sorokat.
Szerintem nem véletlen,hogy annyi nőnek kedvence Rácz Zsuzsa, a könyvei a személyisége.Leírja helyettünk amit mi nem tudunk megfogalmazni,olvasva a könyvet olyan mint egy otthonos kis szobába lépnénk,ahol tudjuk,hogy csupa szép pillanat vár ránk. A szerző egy laza csuklómozdulattal eléri,hogy résztvevői legyen a történéseknek,mi is ott legyünk vele,újra és újra átélhetjük a kalandjait,a történeteit,elég ha kinyitjuk a könyvet.
Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!
Érdekes, én pont az ellenkeződjét érzem mindig, ha őt olvasom: hogy idegen és eltaszít. Abban teljességgel igaza van, hogy a női lét, az anyaság nem csili-vili-habos-babos örömködés, de én az ő nézőpontját is túlzásnak vélem, pedig belém is szorult jó adag irónia.
VálaszTörlésNem vagyunk egyformák,így az is belefér,hogy nem minden szerzőt szeret mindenki ugyan úgy:-)
VálaszTörlésA szerző nekem néhol túl érzékeny-de még ez is belefér,ettől még szimpatikus maradt.
Örülök,hogy olvasod a blogom,gyere máskor is:-))