2014. április 7., hétfő

Emily Giffin: Szerelem kölcsönbe



2011-ben jelent meg nálunk ez a könyv, és én azóta kerülgettem. Ami vissza tartott az a cím és a rémes borító. Ennél inger szegényebb és fantáziátlanabb  már nem is lehetne. Vannak esetek mikor a filmes borító még előnyt is élvez nálam, de ez nem az az eset.
 Végül úgy került hozzám a könyv, hogy elcseréltem egy másik könyvre, így már nyugodt voltam, hogyha nem is tetszene, pénzt akkor sem adtam érte.
Nos tipikusan az az eset, mikor minden a könyv ellen szól mégis a végén bánjuk, hogy nem próbálkoztunk vele előbb.
Igazán nem egy szenzációs sztori, mondhatnánk tucat történet, mégis tetszett, jól lett megírva.

Rachel és Darcy kislány koruk óta barátnők, Darcy a laza csaj akinek minden sikerül, különösebb megerőltetés nélkül tartja a súlyát, mindig volt aki körülrajongja legyen az szerelmes férfi vagy a barátnői, remek állása van, egyszóval a szerencse lánya.
Rachel is igazán elégedett lehet(ne),ha nem közeledne a harmincadik születésnapja, ha nem kellene végig néznie ahogy Darcy hozzámegy a legjobb barátjához Dexterhez, és ha olyan munkája lenne ami nemcsak jól hangzik, de élvezi is.

Aztán egy este, mikor Rachel születésnapját ünneplik megtörténik az, amire titkon sokan gondolnak, megtenni talán már kevesebben merik, lefekszik barátnője vőlegényével...
Rachel nekem nagyon szimpatikus volt, mindig olyan döntéseket hozott, amit hasonló helyzetben én is megléptem volna-persze ez alól kivétel, hogy a legjobb barátnőm vőlegényével folytatott viszony.

"Belém hasított a felismerés, hogy a bűntudat olyan kétélű fegyver, aminek mind a két éle engem vág."

Ugye lerágott csont  a téma? Nem is ez miatt jó a könyv, hanem a háttere miatt nemcsak a jelen eseményeit követhetjük nyomon, de egészen a kezdetektől megismerjük Rachel és Darcy barátságának alakulását, jellemeiket, és azokat az apró de nem elhanyagolható részeket amik odáig vezettek, hogy Rachel egyszer olyas valamit akar ami Darcyé.

"Darcyval két nagyon fontos dolgon osztoztunk: a múltunkon és Dexen."

Ami Dextert illeti, tipikus férfi. Addig amíg nem túl kényelmetlen számára a helyzet nem dönt.Valahogy ez az önzőség is olyan tipikus férfi tulajdonság. Mármint az ilyen szerelmi háromszögek esetében. Hiszen legtöbbször nem azért, és akkor dönt a férfi mert belegondolt szeretőjének érzéseibe, hanem azért dönt így vagy úgy mert már muszáj.

Bár a történet le lett zárva, van második rész is -Szerelem örökbe- hasonlóan remek címmel és borítóval:P

Értékelés:
5 félrelépő cseresznye az 5-ből!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése