2012. november 23., péntek

Katarina Mazetti:Családi sírbolt


Imádom ezt a könyvet,vagyis mind a két könyvet,de ezt a jobban,ha már választanom kell.

Folytatódik Benny és Desirée története,nem kevés humorral!Szó szerint már az első oldaltól dőltem a nevetéstől!
Az első részben az egymásra találás édes időszakát járta körbe a szerző,ebben a részben pedig elhatározásuk utáni időszak következik, ami szintén nem kevés bonyodalommal,sírással és nevetéssel jár.
Annyira élesek,elevenek és szerethetőek a karakterek,hogy elhittem amit olvastam,ráadásul tudom milyen egy ilyen  gazdaság,mivel jár,úgyhogy le a kalappal a szerző előtt,hogy Benny szerepe,munkája mennyire profi módon lett megjelenítve,egy fikarcnyi hiba sincs benne!

Sok embernek romantikus elképzelése van a vidéki életről, a nap sajnos nem bárány simogatással telik,de ettől még nagyon szerethető ez az életforma,és Benny minden megnyilvánulásából süt,hogy minden nehézség ellenére imádja amit csinál.

Remek megoldás volt,hogy a szereplők felváltva szólaltak meg,így könnyű áttekenteni,hogy nő és férfi mennyire másképp látja ugyanazt a szituációt.

A történet szerintem nem csak egy pár órás felhőtlen kikapcsolódást jelent,ennél sokkal több van ebben a történetben! Mazetti nagyon jól feltárja,hogy mennyi mindenen csúszhat el egy kapcsolat,mennyi mindent kell összhangban hoznunk,hogy működőképes legyen egy pár a hétköznapokban is,és, hogy egy gyerek,vagy kettő.... nem csak a gögicsélésről szól.

A borító nekem nagyon tetszik! Ilyen házikónk nekünk is volt...már nem emlékszem mi történt vele,de kislánykoromban ilyen házat álmodtam meg magamnak,főleg az erkély rész és a muskátlik miatt :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése