" Az angyalhalak egy életre választanak párt. Ha valamelyikük meghal, a párja egyszerűen lemerül az óceán fenekére, és utánahal."
Cassie húszéves mikor New Yorkba menekül... tizenöt évvel később muszáj hazatérni, mert édesapja haldoklik. Joe, Harriet férje lett, holott Cassie mindennél jobban szerette a fiút- Cassie ezt egyiküknek sem tudta megbocsájtani.
A Hazatérés egy remek , érzelemgazdag regény. Igaz nekem néhol túlzónak tűnt, már ami az érzelmeket illeti.
Kicsit hiányérzetem volt, mert a fő szál, fogalmazzunk úgy, hogy a szerelmi háromszög nem lett teljesen elmesélve! Miután Cassie hazatért csak egy -két mondat erejéig esik róla szó a könyvben. Nem lett elmesélve, nem lett tisztázva. Vártam volna , hogy Cassie és Joe beszélnek vagy valamelyikük emlékezése kapcsán megtudunk valamit a múltról, de sajnos ez elmaradt.
A szerző jó pár egyéb szálat is futtat, többek között a kisvárosi élet, a vidéki nyugalom, és a család életét alaposan kivesézi. Harriet és Joe öt gyermeket nevelnek, Lucinda nénivel.
Az édesapa halála után a két testvér egy leveles ládikót talál a padláson, a ládában szerelmes levelek vannak amiket nem az édesanyjuk írt az apjuknak, hanem egy ismeretlen E. monogramos nő...
Cassie édesapja ahogy meghal ki is kerül a történetből, mintha a gyász és az emlékezés kimaradt volna a család életéből.
Mindent összevetve aranyos, szívhez szóló könyv volt, és ahogy haladt a történet egyre jobb, mélyebb lett.Volt pár hiányosság, illetve szereplő amit/akit vagy kihagytam volna, vagy alaposabban körbejártam volna a szerző helyében, de tény, hogy olvasmányos volt egy percet sem unatkoztam.
Sam személyében megismerhetjük a tökéletes férfit-aki kedveli a romantikus motívumokat, és helyzeteket az lubickolni fog Cassie és Sam párosával.
Falun nőttem fel, és a nagyszüleim révén mindenki ismert, így Cassie idegenkedésén nem csodálkoztam, én sem szeretem ha mindenki mindig jobban tudja mi történik velem, mit kellene csinálnom stb. Egy olyan kisvárosban mint Walton én tuti bediliztem volna, van egy olyan rosszindulatú gyanúm,hogy ezeken a helyeken nem azért foglalkoznak az emberrel mert szeretik, és jót akarnak neki, törődnek vele hanem mert az a divat, hogy mindig azzal foglalkoznak,hogy a másik mit csinál! :S
Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése