"Amit tettünk,egy kevés víz lemossa."
Nagyon tetszett,kellően izgalmas volt,de végig megmaradt az általam még befogadható szinten,igazi thriller,remek stílusban. Ha nem említette volna a fülszöveg,nem hittem volna el,hogy ez az első könyve a szerzőnek!
Összeszedett volt és logikus,legalábbis én egy bakit sem fedeztem fel a történetben,pedig ebben a műfajban rengeteg a banánhéj,amin el tud csúszni a történet.
A történet váza egy anya és lánya élete,amely nem éppen rózsás,ám a rémálom akkor tetőzik amikor Shelley-ről kiderül,hogy osztálytársai,akik már gyerekkora óta barátnői,módszeresen kínozzák a lányt.... elköltöznek,Shelley magántanuló lesz.
Új házuk egy csendes,kietlen városszéli ház,a Mézbogyó lak-a kedves név ellenére hamarosan élet-halál harc veszi kezdetét a házban,egyik éjszaka darabokra törik a csendes idill...
Azt hittem,hogy Shelley kínzásának történetében fog kimerülni a történet,ez sem lett volna baj,de a szerző nagyon ravaszul alkotta meg a könyvet, a kamaszlány szenvedése egy lépcsőfok volt,úgymond bemelegítés.
A történetben a két félénk,visszahúzodó nő jellemfejlődését követhetjük nyomon,ahogy a lány nevezi magukat,ők a kisegerek-velük bármit meg lehet tenni,el lehet őket taposni,meg lehet alázni..láthatatlanok,pótolhatók.
De vajon van tűréshatára a "kisegereknek" is?
Volt,hogy azt érztem telejesen elvesztek a szereplők,most aztán végük van ...aztán újra és újra talpraálltak,a könyv teljes hosszában együtt éreztem velük,megértettem őket.Nagyon drukkoltam nekik,hogy győztesen kerüljenek ki a sors kegyetlen játékából.
Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése