Ez után a könyv után rájöttem,hogy Ahern igazi terepe a romantikus,szerelmes könyvek,lásd U.I:Szeretlek, Ahol a szivárvány véget ér.
Az ötletei nem rosszak,de valahol a történet közben elvesznek...a könyv Lucy története az elején nagyon jó volt!! Tele humorral,jobbnál jobb beszólásokkal,aztán a vége felé elvesztettem a fonalat,és már abban sem vagyok biztos,hogy mi volt a mondanivalója a könyvnek,illetve,hogy volt-e neki egyáltalán.
Lucy egy boldog párkapcsolatot,izgalmas hétköznapokat,tágas lakást,baráti vacsorákat és egy remek munkát hagyott hátra...új élete egy pici lakás,egy rossz munkahely,egy ex szelleme,és egy macska.
Természetes dolog Lucy világában,hogy ha boldogtalanok vagyunk,megjelenik az Életünk! Kapunk egy szép kis levelet amiben találkozókra kell eljárnunk,az Életünk egy másik ember ,aki tulajdonképpen a tükörképünk-bár Lucy Élete férfi-és a az aktuális lelkiállapotunk híven tükrözi Életünk kinézete,vagyis Lucy Élete egy tagbaszakdt,sápadt,szomorú férfi.
Innentől kezdve a férfi akinek Lucy a Cosmó nevet adta ,nm tágít a lány mellől.
Lucy-t láthatólag az sodorta a totális boldogtalanságba,hogy szerelme távozása után füllentésekbe menekült,hogy könnyebb legyen az élete.Ráadásul fura családjával sincs jó viszonyba,úgy érzi nem szeretik eléggé,nem figyelnek rá.
Cosmó úrral karöltve elkezdik Lucy életét gatyába rázni,elég sok kellemetlenség vagy éppen komikus helyzet árán.
Az tény,hogy nagyon gyorsan haladtam a könyvvel,és egy percet sem unatkoztam. A vége felé bizonytalanodtam el,hogy tulajdonképpen Lucy élete egyáltalán nem volt akkora gödörben,hogy ilyen univerzális segítségre legyen szüksége.
Értékelés:3,9 cseresznye az 5-ből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése