Úgy várom jössze -e már

A véletlen műve, hogy a hamarosan megjelenő könyvek egy kivételével mind az Alexandránál jelennek meg, a kivétel Park kiadás lesz. Bár bőven van mit olvasnom, mindig az kell ami nincs.
Szóval most rájuk vágyom - sok más dolog mellett, de maradjunk a könyveknél.( azért az idegesítő, hogy normális áron nem kapok gumicsizmát.Könyörgöm nem hermelinbundát szeretnék.)



 Diane Chamberlain: Kegyes Hazugságok

A tizenöt éves Ivy Hartnak egyedül kell gondoskodnia idős nagymamájáról, mentálisan zavart nővéréről, és nővérének kisfiáról is. Mindezt még nehezebbé teszi, hogy Ivy epilepsziás. A friss házas Jane Forrester megrögzött idealista, aki szociális munkásként kezd dolgozni az észak-karolinai dohányültetvényeken. Így ismerkedik meg Ivyval és családjával.
A hatvanas években játszódó történet két kivételes nő, Ivy és Jane kapcsolatát meséli el. Súlyos feszültségekkel terhes korszak ez, amikor a közjó érdekében az állami törvények lehetővé tették a sterilizációit, és ahol a jómódú középosztály cukormázas élete és a szegények hétköznapi nyomorúsága között áthidalhatatlan szakadék tátongott.
Munkája és a Hart család titkai súlyos erkölcsi dilemma elé állítják Jane-t: el kell döntenie, hogy segítsen-e Ivyn, vagy adja fel mindazt, amiben mindig is hitt.
Diane Chamberlain érdekfeszítően megírt, elgondolkodtató regényében ezúttal is az emberi kapcsolatok bonyolultságával, a mindennapok fontos erkölcsi dilemmáival foglalkozik.

A szerző neve ismerős volt, aztán be is bizonyosodott, hogy van egy másik könyve a Titkok örvénye. Remélem ez is lesz olyan jó, ha nem jobb.


Anton Disclafani: Veszélyes vágyak

 

1930-at írunk, a gazdasági világválság közepén járunk. A szenvedélyes és erős akaratú tizenöt éves Thea Atwellt családja váratlanul bentlakásos iskolába küldi, ahol női lovasokat képeznek. A Blue Ridge Mountains hegycsúcsai között fekvő Yonahlossee Lovas Leánytáborban leginkább a gazdagság, a szépség és a lányok közötti szövetség számít. Mindez teljesen új Thea számára, aki eddig szerettei körében gondtalanul élte álomszerű gyermekkorát, amely azonban egy végzetes tragédia következtében egy csapásra semmivé foszlik.
Miközben Thea megpróbál megbirkózni az egy évvel korábban történtek miatt érzett bűntudatával, egyre inkább belebonyolódik az iskola szövevényes viszonyrendszerébe. Először találja szembe magát a szélesebb külvilággal, az új barátságokkal együtt járó ármánykodással, illetve fokozatosan ráébred saját szexualitására is.
A múlt eseményeit egyre inkább elhomályosítják az iskolai tapasztalatok, melyek rövidesen éppoly meghatározóak lesznek Thea jövője szempontjából, mint az otthoniak. A Veszélyes vágyak botrányos szerelmi története és szívszaggató családi drámája lebilincselő, elragadó olvasmány szerelemről és testiségről, családról és otthonról, jómódról és társadalmi helyzetről.

Ez a könyv érdekel leginkább! Nagyon ígéretesnek hangzik.


Megan Abbott  : Riválisok
 

 
Addy Hanlon mindig is Beth Cassidy legjobb barátnője és hűséges másodkapitánya volt. Utolsó előtti gimis tanévüket megkezdve ők uralják a suli rendkívül jelentős, rettegett és rajongott szurkolócsapatát – egészen az új, fiatal edzőnő érkezéséig.
Addy meg a többi pomponlány hamar a hidegvérű és tiszteletet parancsoló Colette French edző hatása alá kerül. Egyedül Beth nem hódol be a Mesternek, és titkos, ám elvetemült hadjáratot indít, hogy visszaszerezze megrendült elsőségét.
Amikor egy tragédiát követő rendőrségi nyomozás szálai az edzőnőhöz és csapatához vezetnek, Addy megpróbálja kideríteni a haláleset mögött rejtőző igazságot – s megtanulja, hogy a hűség és szeretet határmezsgyéje veszélyes terület.
Megan Abott ebben az érdekfeszítő lélektani thrillerben a tinédzserkor leghevesebb érzelmeit, a barátság, a becsvágy és a hatalomvágy természetét mutatja be, miközben kíméletlenül és érzékenyen tárja fel a kamaszlányok lelkének sötét zugait.
A Riválisokat a Krimiszerzők Társasága a legjobb thriller kategóriában Acéltőr Díjra jelölte, a 2013-as Anthony-díjon a legjobb regények listájára került, a Booklist az év egyik legjobb krimijének, az Amazon pedig az év egyik legjobb könyvének nevezte.

Kedvelem a thrillereket, jó párat olvastam az utóbbi időben amik jól sikerültek, remélhetőleg ez a könyv is beáll majd a sorba.

A. S. A. Harrison: Halálos hallgatás

 A jól szituált, középkorú pár, Jodi és Todd kapcsolata válságban van. Többek között a chicagói tópartra néző lakásuk és a jólétük forog kockán. A férfi megrögzött nőcsábász. A tökéletességre törekvő nőnek pedig lételeme a tagadás. A férfi kettős életet él. A nő nem hagyja kiegyenlítetlenül a számlát. A férfi nagyban játszik. A nőnek nem marad vesztenivalója.

A Halálos hallgatás váltakozó nézőpontból elmesélt története egy széthullóban lévő házasságról, szakításról és elhagyatottságról, kompromisszumképtelenségről és be nem tartott ígéretekről szól. A bosszú azonban nem sokáig várat magára…

A fülszöveg alapján ez az igazi zsábamacska, vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon elcsépelt.


 Lawrence Anthony: Elefántsuttogó


 Amikor Lawrence Anthony dél-afrikai természetvédőt arra kérték, fogadjon be egy „rakoncátlanul” vad elefántcsordát a zuluföldi vadrezervátumába, a józan ész azt súgta neki, hogy ne tegye. Ám az állatok számára Anthony jelentette az utolsó esélyt: ha ő nem nyújt nekik menedéket, kilövik őket.
Anthony befogadta a csordát, és az évek múlásával maga is az elefántcsalád része lett. Miközben azért küzdött, hogy megnyerje az állatok bizalmát, rájött arra, mennyi mindent tanult tőlük életről, hűségről, szabadságról.
Az Elefántsuttogó szívet melengető, izgalmas, mulatságos és felemelő krónikája mindannak, amit Anthony e hatalmas testű, ám mélyen érző teremtmények mellett átélt és megtanult. A felejthetetlen emberi és állati portrékat felvonultató egzotikus történet kötelező olvasmány minden állatbarát és kalandvágyó olvasó számára.

Mostanában üldöznek az elefántok. Imádom őket!! Jodi Picoult : Szelíd vadak könyve után itt egy újabb csemege!

 

Colin Falconer: Anasztázia

 
 "Van egy másodpercünk, hogy döntést hozzunk, és aztán van rá egy egész élet, hogy végigcsináljuk"



1921. Sanghaj.
Michael Sheridan újságíró, egy lokálban találkozik először Anasztázia Romanovval. Aztán kimenti a Huangpu folyoból, aztán életét kockáztatva Berlinbe szökteti...

Miközben több tucat Anasztázia Romanov követel magának igazságot, és persze nagyhercegnői címet, Michael lehet, hogy épp a valódi Anasztáziába botlik.
A fiatal lány, szemebtűnően hasonlít a cári család lányához, azonban amnéziája megakadályozza, hogy érvényt szerezzen jogainak. Prostituáltként keresi a kenyerét.
Michael tehetős családját, de főleg apja pénzét megtagadva próbál újságírásból megélni.

A kér fiatal elképesztő kalandjait lehengerlő módon tálalja a szerző.

Michael úgy tűnik, hogy életében először szerelmes lesz, Anasztázia pedig nem tudja eldönteni, hogy múltja nélkül mi lenne a legjobb megoldás. Hagyni, hogy szerelembe essen, vagy ragaszkodni a hercegnői illúzióhoz, és mindent megtenni annak érdekében, hogy elismerjék az igazi Anasztázia Romanovnak?

"Még amikor egyenesen rám nézett is, tudtam, hogy közben valahol máshol jár, mintha épp elvérezne a ruhája alatt, és ezt igyekezne eltitkolni."

Az elképesztő szegénység és nyomor között, politika és társadalmi történések, diktátorok árnyékában a két fiatal  próbál valamiféle boldogságot, állandóságot teremteni maguk körül és egymásban.
Ám nem várt események, emberek és az egymás mellett való elbeszélés újra és újra próbára teszik őket.

"Az egykori hercegek és grófnők kidobott újságba burkolták magukat, hogy valahogyan védekezzenek a hideg ellen, de amikor beköszöntött a tél, legtöbbjük a Téli palotában rendezett bálokról, francia pezsgőről és kokainról álmodozva még így is halálra fagyott."

Falconer remekül ír, zseniálisan kihasználta a történelem eme viharos éveit, és szereplőit. Lenyűgőző, fordulatos történetet kanyarítva köré.



A borító nagyon szép, nekem viszont úgy tűnik, hogy Vivien Shotwell: Mozart múzsája c. könyvön mintha ugyanez a lányka szerepelne.

Értékelés:
5 hercegnős cseresznye az 5-ből!!!

J. R. Moehringer : Sutton

"Megbotlottam a rajtkőnél az életben, azt hiszem."

1969. karácsonyán (68 éves ekkor Sutton), Rockefeller kormányzó kegyelemben részesíti.
A börtön előtt egy riporter és egy fotós várja. 
Willie egy teljes napig autózik New York utcáin, felidézve életének fontos pillanatait.

Ki volt Willie Sutton? Amerika egyik legkedveltebb és legdörzsöltebb bankrablója. Az Ír nyomornegyedben felnövő Willie hiába okos és intelligens a gazdasági válságok sora pont akkor éri egymást mikor a fiatal fiú önálló életet kezdene. 

"Minden, amit börtönfilmekben valaha láttál, velem kezdődött."

Testvérei terrorizálják, szülei nem foglalkoznak vele.
A sors furcsa fintora, hogy Willie első munkahelye éppen egy bank.
Aztán megismerkedik egy lánnyal. Bess szép és gazdag.
Barátai, Happy és Eddie pedig úgy döntenek segítenek, hogy Willie is gazdag legyen.

Elképesztő életrajz egy emberről aki sosem akart bűnöző lenni, de a sors nem adott neki más lehetőséget.
Sutton  híres volt az eszéről és arról, hogy békés bankrabló. Egy ikon, egy bálvány lett a nép szemében.

Olvasás közben egyik ámulatból a másikba estem. Fergeteges élettörténet, hol sajnáltam Williet, hol vele nevettem.

Négyszer szökött meg különböző börtönökből, volt, hogy sikerült évekig bujkálnia, máskor percekig élvezhette csak a szabadságot.
Több tucat bankot és ékszerüzletet fosztott ki.
Az FBI még a könyvesboltokat is átkutatta, tudván, hogy Willie Sutton imádja a könyveket, és az olvasást.
Börtönben töltött évei alatt mindent elolvas ami a kezébe kerül, legyen az az Üvöltő szelek, vagy a Hogyan írjunk táviratot?

Az emberek szemében hős,érzékeny, empatikus ember, akit egész életében az egyetlen, igaz szerelem éltetett.
A rendőrök és a bírók szemében egy agyafúrt, gátlástalan bűnöző, aki évekig az orruknál fogva vezette őket.

                                               Willie Sutton rendőrségi felvételen.

Több egészségügyi problémája ellenére Sutton szabadulása után még tizenegy évet élt, pedig arra számított, hogy szabadulása napján meg is hal.

Zsebében egy címmel, Willie útnak indul, hogy megkeressen valakit, aki évtizedekig életben tartotta.

Willie története még az utolsó oldalakra is tartogat meglepetést.

Egyedülálló, lebilincselő regény!

Értékelés:
5 rácsok között guruló cseresznye az 5-ből!!!!!

Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj

Gondoltam belinkelem az első részt a Tünékeny Illúziók bejegyzését, de nem találtam meg... hogy miért nincs azon még agyalok, a biztos, hogy olvastam.

Senki se ijedjen meg, ha nem olvasta az első részt az sem baj. Bár a főszereplők ugyanazok, nem kapcsolódik szervesen egymáshoz a két könyv.

Az első rész tetszett is meg nem is. A bűbájolás, illúziókeltés olyan varázslatos volt, feldobta a történetet. A körítés viszont elég gyengécske lett.

Jane és Vincent az első részben találnak egymásra, itt már boldog házasok. Mindketten a bűbájolás elkötelezett hívei. Bár akkoriban ez főleg férfiak foglalatossága volt, Jane bátran vállalja, hogy nemcsak hímezni szeret.

1815. A házaspár közkedvelt a felsőbb körökben. Sok megrendelésük van. A walesi herceg megbízása után, úgy döntenek, hogy nekik sem árt ha naprakész a tudásuk, ezért Belgiumba utaznak, hogy új technikákat tanuljanak.

Jane és Vincent azonban váratlanul politikai viszályok között találja magát, ahol a bűbájolás egy olyan új fegyver lehet a hadsereg kezében amit mindenki szeretne a saját birtokában tudni...

Valahogy ez a rész kevésbé volt mesés és olyan Jane Austen hangulatú.
Inkább izgalmas volt és lendületes. Bár még ezen is lehetne mit javítani.

A borítót kár volt elrontani ezzel a biggyedt szájú nőszeméllyel. 


Értékelés:
3,5 üvegbe zárt cseresznye

Amy Kathleen Ryan: Szikra

 
A trilógia második része kicsit nehezebben indult, na de aztán beindult a gépezet.
Az első rész Ragyogás  nagyon jól indult, izgalmas volt.

A két űrsiklónk az Empyrean és az Új Látóhatár még mindig úton van.
Az első részben történt támadás során a szülők és gyerekeik elszakadtak egymástól.

Főszereplőink Waverly, Seth, és Kieran már újra együtt az Empyrean fedélzetén van, ám Waverly és Kieran kapcsolata végképp befuccsolt, Seth pedig árulónak lett bélyegezve.

Kirean vezetésével most az a feladatuk, hogy utolérjék az Új Látóhatár-t és kiszabadítsák a szülőket.
Már ez a feladat is elég nagy falatnak tűnik a maroknyi tizenévesnek, de a csoportban egyre- másra szabadulnak el az indulatok és állítják szembe egymással a fiatalokat.

Már megint teljes a káosz és a zűrzavar. Ki az áruló? Kinek lehet (kell) hinni? Ki, és mit titkol még?

Ahogy fentebb írtam, a könyv eleje nem kezdett valami erőteljesen. Aztán egyre- másra történnek a hajón a furcsaságok, és egyre inkább tisztázódik, hogy valaki az Új Látóhatárról átkerült az Empyreanre és nem fél akár ölni is, hogy megfélemlítse a legénységet.

A nagy széthúzások ellenére a fiatalok abban egyetértenek, hogy veszélyes, de utolsó lehetőségként  egyezkedniük kell az Új Látóhatár vezetőjével ... 
Persze sokkal borzalmasabb dolog várt rájuk mint egy szimpla egyezkedés...

Ebben a részben is remekül el lettek találva az arányok, a lélektani kérdések éppoly hangsúlyosak mint a gyakorlati dolgok.
Tetszett, hogy a szerző nem nagyon támaszkodott a szerelmi szálra, így nem éreztem, hogy e köré lenne kitalálva a többi történés.
Nem rózsaszín űrséta, a szerző bőven áldoz a történet oltárán szereplőket.
Remekül lett kitalálva Kieran  és Seth karaktere, valahol mindkét fiúnak igazat tudunk adni, na de ha azt kellene eldönteni ki mellé álljunk, nehezen tudnék dönteni. 

Az utolsó oldalak iszonyatosan fel lettek töltve feszültséggel.
És persze megint lehet várni a befejező részre.

Értékelés:
4,9 űrben lebegő cseresznye az 5-ből!!!

Lionel Shriver: Születésnap után

 
Először is nézzük meg a borítót, oké. 
Most pedig vegyük le a védőborítót és tádám...ugye milyen huncut? Vagy mondhatnánk pikáns.
És tulajdonképpen pikáns a könyv is. 
Kellően huncut is.
Irina gyermekkönyv illusztrátor. Nyugis, átlagos élete, és egy kapcsolata van, ami nem törvényes házasság, de házastársként tekintenek egymásra.
A laza baráti kapcsolatok ápolása, születésnapok együtt ünneplése hozza el a fordulatot Irina életébe amikor választhat. A majdnem férj, vagy a jóképű snookerjátékos?
Unalom vagy izgalom?

"- Na és a nők mit szeretnek jobban? Ha jó az emberük? Vagy ha szeretnivalóóóó?

-Hát, akármelyik mellett köt is ki egy nő, azon fog agyalni, hogy nem inkább a másik kellene-e neki?"

Sajnos ha a főszereplő(k) nem szimpatikusak, nekem nehezen meg az együtt érzés, a kellő átélése a történetnek.

Sok olvasó zseniálisnak tartja ezt a könyvet, én annyira nem ájultam el tőle. De lehet velem van a baj, kevésbé vagyok fogékony az ilyen nehezebb, sűrű fogalmazásokra, történésekre.

Mint egy erős sodrás, hömpölyög a szöveg, a történet.

Irina beleesik abba a hibába, amibe sok, magát szépnek gondoló nő, beleesik egy idő után. vagyis, hogy miért ne lehetne jobb, izgibb minden mint ami van? És persze ha keresünk, találunk is elég okot unni, kritizálni azt a ki mellettünk van.

És persze az ismeretlen, a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

"Ha egyvalamit megkapsz, amit szeretnél, máris jobban látod, hogy mi az, ami még hiányzik."

A szerző ezt a két vonalat viszi nekünk végig a könyvben, két - Mi lett volna ha...

Már Jojo Moyes könyvének szereplője ( Az utolsó szerelmes levél)is elismerte:" -Én már régen megtanultam, hogy a mi lett volna, ha nagyon-nagyon veszélyes játék."

Shriver pedig bemutatja ennek a veszélyes játéknak a lehetőségeit.

Értékelés:

3 válogatós cseresznye az 5-ből!!!

 

Jodi Picoult : Szelíd vadak

 
Jodi Picoult kicsiben is olyan tehetséges mint nagyban.
A rövidke kis novella féleség nem született meg papírformában, e-könyvként olvasható.
Kivételt tettem egyik kedvencemmel. Nem szeretek gépről olvasni, és hiába van már a családban e-olvasó, nem lettem a rabja, sőt.

Nos örülök, hogy olvastam, már csak azért is, mert az ősszel megjelenő Találj Rám! könyvének előzménye ez a kis szösszenet.



Alice tudományos munkatársként Afrikában figyeli meg az állatokat. Az elefántok emlékezetét kutatja.
Nem állatvédő, így a sorsára hagyott, megcsonkított, levadászott állatokat tanulmányozhatja de segíteni nem segíthet. Statisztikai adat lesz belőlük.
Ám a nő pont a ellenkezője a realitás talaján mozgó orvosoknak. Látva a sok magára hagyott, árva elefántot és eszébe sem jut más, mint az, hogy valahogyan segíteni kell az állatoknak, akkor is ha ezzel beavatkozik abba a bizonyos természetbe.

A gördülékeny és cselekményben gazdag történetben egy csomó új dolgot tudhatunk meg az elefántokról, a csorda életéről.
Közben Alice is beavat minket életének fontos állomásiba, és anyjával való kapcsolatába.

Egy elefántbébi, egy vadőr, és egy távirat érkezése Alice életének körforgása.
A  múlt hibáinak  helyrehozása, a boldogság keresése a jelenben, és anyjával való kapcsolata a jövőben.
Úgymond bemelegítés a nagy regény előtt, amiben reményeim szerint Alice újra visszatér az imádni való elefántok közé.


Értékelés:
5 védett elefánt az 5-ből!!!

Teddy Wayne: Jonny Valentine szerelmes éneke

Meghökkentő történet az amerikai álomról.
Érdekes, szomorú és olyan igazi amerikai fröccsöntött műanyag ízű. 

Mit vagyunk képesek elviselni, feláldozni a sikerért, hírnévért, hatalomért?



"Azt akarom, hogy az életem buli legyen. Se szülők, se szabályok, se semmi. Hogy senki se állíthasson meg.
              Senki se állíthasson meg."
              /Justin Bieber/
           
             
Jonny Velentine tizenegy éves!!!! Két éve egy véletlen, és egy a YouTube  oldalára feltöltött éneklése máris a hírnév felé repíti.
Jane -aki sosem anyaként, mamiként, csakis Jane -ként van Jonny mellett inkább menedzsere mint az anyja. Apa sehol, anyuka pedig vasmarokkal szorítja a fiát és az egyetlen lehetőséget, ami egy szupermarketből a Los Angeles-i lemezcégekig és a sokcsillagos szállodákig emelte őket.
Jonny magántanuló, cégek öltöztetik, szállodák nyújtanak neki otthont, a délutánjait próbákkal tölti, az éjszaka a munkáról, koncertezésről szól.
Ha interjút ad, minden várható kérdésre betanult választ ad.
Telefonja, számítógép nincs.
Imázsát anyuka építi, a közösségi oldalakat Jane tölti meg Jonny tartalommal.

És mindebben a káoszban, ami ki tudja hová vezet, -Jonny álma szerint, Michael Jackson nyomába -  áll egy tizenegy éves gyerek, aki hajnalonként a világ legmagányosabb gyereke a pazar szállodai szobákban, ahol egyetlen szórakozása és társa egy játékkonzol.

Tilos önálló döntéseket hozni, tilos szénhidrátot enni, tilos Jane-t  és a döntéseit kritizálni, tilos minden ami kicsit is jó vagy élvezhető lenne.

Jonny altatóktól remél álmot, és nyugtatóktól magabiztosságot a színpadon.

A szerző a tökéletes gépezetbe apránként szórja a homokot, Jonny számára kiderül, hogy Jane sem jobb, erősebb mint bárki más. Ő is gyarló, esendő ember, akinek ezer hibája és még több titka van.

Miközben a magabiztos  Jonny meghódítani készül a világot, egy gyerek az apját és a helyét keresi a világban. Vagyis abban a fura világban amiben Ő  (kényszerül) él(ni.)

Értékelés:
4 sikeres cseresznye az 5-ből!!!

David Wagner: Élet

Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk... az ismerős mondat Örkény egyperces novelláit hívatott bemutatni. Nekem viszont Wagner könyve kapcsán jutott eszembe.
A furcsa szerkesztésnek köszönhetően, apró, rövidebb mint egyperces részekre van tagolva a könyv. Néhol hosszabb lélegzetvételű, de inkább  jellemzik ezek a gyors, tömör adagok.


Főhősünk gyerekkora óta beteg, autoimmun hepatitis.  
W. Immunrendszere  idegen szövetként kezeli a májsejtjeit..ördögi kör amiből a hosszú évek kórházi kezelésének egyetlen járható útja, a transzplantáció.

W. úrral ezt az utat járjuk be. A reménykedés, a csüggedés és az unalom stációi közben  megismerhetjük egy ember életének fontos és kevésbé fontos részleteit, mozgatórugóit, vágyait, betegségéhez való viszonyát.

Olvasás közben többször felmerült bennem, hogy ennyire mélyen és hihetően leírni egy ilyen élményt csak akkor lehet ha az illető személyesen érintett. Bár ezt tényként sehol sem olvasni, a könyv értékelése kapcsán a többi olvasó is hasonló végeredményre jutott.

Egy életen át kísérő betegség megterheli az ember lelkét, W. úr pedig a transzplantációban nemcsak egy új élet lehetőségét látja, hanem egy másik élet végét is, akitől a májat kapja.
Sokszor, és sokat lamentál ezen a kérdésen, mégsem éreztem úgy, hogy elcsépelt frázisokat pufogtatna.

"Megtaláltuk egymást. És persze el is kerültük egymást, mégis együtt maradunk. És élünk még egy kicsit, te általam, én általad."

Józan, ésszerű, mégis felkavaró írás egy beteg érzéseiről, milliók közül egy, aki a könyv által közel kerül hozzánk, és része lesz a mindennapjainknak, amit a kórházi ágyon épp tőlünk irigyel.


Értékelés:
4,9 újjászületett cseresznye az 5-ből!!

Priscille Sibley: Csillagpor

Matt és Elle házasok, sikeres emberek. Matt idegsebész, Elle pedig a NASA munkatársa, és már az űrben is járt.
Gyerekkori barátságuk, majd szerelmük ugyan kis időre megszakad, ám az élet úgy hozta, hogy újra egymásra találnak.
A gyerekáldás az egyetlen sötét folt életük kéklő egén. Mindent megtesznek, hogy gyermekük szülessen, ám Elle immunbetegsége, és egy sor ismeretlen tényező megakadályozza őket a családalapításban.

Elle egy banális baleset következtében agyhalott lesz. Nincs egy halvány reménysugár sem, nincs értelme várni. Ám ekkor kiderül, hogy a nő állapotos.

Hamar kiderül, hogy a családban ahányan vannak, annyiféleképpen vélekednek Elle életben tartásáról, vagy éppen elengedéséről.
Az a furcsa helyzet áll elő, hogy még férje, apósa és barátnője Elle életben tartásáért, és egyben a babáért harcol, addig Matt anyja, és Elle testvére valamint volt élettársa Adam, Elle méló távozása mellett kardoskodnak.

Miközben elindul egy értelmetlen harc, bírósági perrel, ügyvédekkel, közben megismerjük a múltat. Elle életét, véleményét a gyerekkérdésről, várandósságról.

A történet nagyon jól indul, izgalmas volt mindig egy újabb dolgot megtudni a házaspárról, a múltjukról.
Ám ami Elle és a baba életét illeti, szerintem felesleges huzavona volt, számomra egyértelmű volt a jó döntés. Kicsit vérszegénynek éreztem az ellentábor érvelését, miszerint Elle nem akarta, hogy mesterségesen életben tartsák. Ennyi.
A múltbéli események feltárása közben vártam, hogy lesz egy fordulópont ami megingat a kezdeti álláspontomon, de semmi ilyesmi nem történt.
Ha egy picit másképp írja meg a szerző a könyvet, akkor lehetett volna kétséget ébreszteni, elérni amit Jodi Picoult tud kiváltani az olvasóból, ez itt a szerzőnek nagyon nem sikerült.

Elle nem érzett fájdalmat, nem szenvedett, viszont a méhében egy baba lett volna halálra ítélve, ha lekapcsolják a gépeket.
Hol itt a dilemma?????

A könyv végét nem lehet sírás nélkül olvasni.

Értékelés:

 4 újszülött cseresznye az 5-ből!!!

Peter Prange: Égből lopott szerelem

Egy szép szerelemi történetet vártam. Tulajdonképpen az is, egy kis ripacskodással- nem tudok rá jobb szót. Nekem az ilyen emberek, legyen az férfi vagy nő, nagyon ellenszenvesek.

A művészetért, a múzsáért, ihletért való felkiáltással Harry Winternek szüksége van a rajongókara. Lehetőleg művészpalánták legyenek, szépek, fiatalok.
A sok bugyuta nő meg akár arra is képes, hogy egy zsúfolt kávéházban pucérra vetkőzzön...

Londonban indul a történet, egy kiállítás megnyitón, ahol Harry és a hamvas Laura találkoznak. (Az a húsz év korkülönbség meg hanyagolható.)

A lányt szülei a napokban szeretnék bevezetni a társasági életbe, Laura azonban a bálok helyett az őrült festővel Párizsba szökik.
Közeleg a háború, Hitler, Harry és sok más művész alkotásait elfajzott művészetnek bélyegzi, így egyre kisebb a festő mozgástere ahol békében dolgozhatna, épp aktuális múzsája csókjai által.



A háború mellett, a szerelmesek bimbózó románcát nehezíti egy feleség, és Harry fia is, aki mielőtt kivándorolna Amerikába szeretne beszélni az apjával.

A sors a párocskát Sainte-Odile-ba sodorja, itt alakítják ki a szerelmi fészküket. Itt alkotnak, amolyan művésziesen, vagyis széles gesztusokkal, nagy kirohanásokkal és a többi.

Taszított és vonzott is ez a történet. Tetszett és egyben viszolyogtam is a szereplőktől.
Szerintem nem a nagy szavaktól lesz egy szerelem nagy és meghatározó, hanem a tettektől, attól mennyire tiszteljük a másikat. 
Tiszteletről, megbecsülésről nemigen olvastam ebben a történetben, csak nagy lángolások, és nagy szavak vannak.
De persze aláírom, hogy van aki ilyennek képzeli a szerelmet.

Azért a szerelmesek is próbára lesznek téve, a háború elől hiába menekülnek.


A borító nagyon hatásos! 

Értékelés:
3,99 művészien megfestett cseresznye az 5-ből!!!

A.O. Esther: Gombnyomásra 1.

A trilógia első kötetét  egy hétvége alatt sikerült elolvasnom, és máris szeretném a kezembe tudni a következő részt!
Általában úgy választok könyvet, hogy téblábolok a polc előtt, leemelem, beleolvasok, aztán vagy magával ragad vagy nem és tovább próbálkozom.
Hát innen is látszik, hogy ez a könyv a ragadós fajta, mert már csak azt vettem észre, hogy gyökeret eresztettem a polc előtt az első harminc valahány oldalt olvasva. Vagyis elvesztem.

A szerző neve az Összetört Glóriák sorozattal lett ismert a könyvfalók között. Az angyalos sorozat is megy a maga  útján, és közben Esther szerencsére újba is belekezdett.

Ebben a történetben túl vagyunk a negyedik világháborún, a naptár pedig 2222. évben jár.
 Dimenzióváltás, megalopoliszok, jók, és rosszak, auralátás, energiafalak- csak pár szóban arról mi jellemzi ezt az új világot.

Mia Milton sokak szerint irigyelt életébe pillanthatunk bele.

A  tizenkilenc éves lány Manipura városában él, ahol minden ingyen van a szerencséseknek. 
Sem harag sem bosszú, de még rosszkedv sem környékezheti meg az ott élőket.
A lánnyal viszont komoly gondok vannak, hiszen álmában egy halott férfi kéri segítségét, ráadásul legszívesebben egy kanál vízben megfojtaná az apját...

A falon kívül rekedtek csak álmodoznak Manipura kényelméről és csillogásáról. Nekik a vadon, a vadászat és az állandó életveszély jut. 
A bűnözők mellett a mutánsok is kedvükre vadásznak.
 Liam és Russel  a kinti világ vadászai. Bár Russel Manipura falai közé vágyik, míg testvére mindent gyűlöl ami a városhoz kapcsolódik.

Nem árulok el titkot azzal, hogy a három ember sorsa valamilyen úton összefonódik. És a meglévő hármas mellé számos szereplő csatlakozik, ahogy kibontakozik ez a hihetetlen és remekül megalkotott világ.

Egyetlen oldal sem telik el események nélkül. 

Értékelem, hogy a szerző csupa olyan újdonságot csempészett a történetbe amit eddig egyetlen hasonló műfajú könyvben sem olvastam.
Esther sajátos stílusa pedig még inkább különlegessé teszi ezt a történetet, nincs értelme más könyvhöz hasonlítani.

Két problémám azért van, az egyik, hogy mind a női mind a férfi szereplők tökéletes külsővel rendelkeznek. 
A férfiak markáns arcélűek, izmosak, igazi macsók.
A nők pedig mind törékeny virágszálak, derékig érő hajzuhataggal, telt ajkakkal, keblekkel stb.
Anélkül, hogy savanyú lenne a szőlő, én valahogy az átlagos szereplőkhöz sokkal jobban tudok viszonyulni, hamarabb elnyerik a szimpátiám ha átlagos kinézetűek.

A másik gond, tulajdonképpen csak felvetés: A kint mutánsok miért nem eszik meg a lovakat??
Logikus lenne elvégre vérszomjas fenevadak... mégis a történetben többször előfordul, hogy akár egy teljes napra egyedül marad a lovacska, mégis gazdája sértetlenül találja ott ahol hagyta.


Esther könyveire jellemző a pazar külső. Ez most sincs másképp, gyönyörű ez a könyv. 
Igényes, szemet gyönyörködtető.
Szerintem ezerszer át lehetne forgatni anélkül, hogy fikarcnyit veszítene szépségéből.
Sok kiadó példát vehetne hogyan is kell kinéznie egy könyvnek.
A könyvjelző, a fejezetek elején található szimbólumok, a különleges rizspapír csak ráadás az olvasónak.

A következő rész várhatóan októberben jelenik meg.

A szerző honlapja: http://aoesther.com/


Értékelés:

4,99 Manipurai cseresznye az 5-ből!!!

Rachel Seiffert : Lore

     
              "Ez a semmi ideje háború és béke között."

Lore testvéreivel a II. világháború végén Hamburgba indul nagymamájukhoz.

Az öt gyerek szívszorító, izgalmas, kegyetlen útját kísérhetjük nyomon.

Az induláskor Lore még családi emlékeket, fényképeket, albumot is csomagol, aztán ahogy az útjuk egyre csak nyúlik, ahogy egyre fáradtabbak és csüggedtebbek lesznek, úgy szabadulnak meg a "felesleges" holmiktól.

Sok könyv született már a háború árván maradt gyerekeiről, a koncentrációs tábor apró lakóiról.
Ez a könyv annyiban más, hogy a náci szülők gyerekeként a háború végén talán még nehezebb élet vár rájuk, mint a háború alatt. 
Arról nem beszélve, hogy a naiv, és ártatlan gyerekek egyszer kénytelenek lesznek szembenézni majd szüleik tetteivel.

A sok- sok Lore miatt született meg ez a könyv. 
Őket sem lehetett megóvni a háborútól, sajnos.
Rossz belegondolni, hogy mennyi gyereknek volt hasonló a sorsa háború alatt, és után.

Útjuk során sok érzéketlen ember, határ vonalak, katonák keresztezik útjukat, hiába reménykedtem, sajnos nem múlik el tragédia nélkül a kényszerű utazás.

Nincsen pontosan meghatározva, hogy Lore menyi idős, én olyan tizenöt évesnek tippeltem, de mindegy hány éves, ilyen helyzetben ennyi terhet egyetlen gyerek sem cipelhetne.
Le a kalappal a kislány előtt. 
Hiába félt, rettegett, a testvéreire példásan vigyázott, próbált nekik mindent megadni amit csak lehetséges volt.

Mellék szereplő Thomas viszont a másik oldalt képviseli... furcsa, kurta  jelenléte akár egy szellemé.


Értékelés:
5 romokon nyíló cseresznye az 5-ből!!!

Marc Levy: Ha lenne még egy esély

 
Marc Levy akárcsak Cecelia Ahern szinte minden könyvében az alap sztori mellett valamiért erőlteti a misztikus vonalat. Ez aztán vagy bejön az olvasónak vagy nem. (Többnyire nem, ami engem illet.)

A szerző korábbi könyvei: Ha igaz volna, Ki nem mondott szavaink, Mint a mennyben.
A felsoroltak közül kettőt olvastam, az elsőt és az utolsót. Az utolsóból film is készült.

Nos úgy tűnik az író vessző paripája az, hogy hogyan tudunk visszatérni és jóvátenni dolgokat életünk után.

Ebben a könyvben a misztikum mellé kapunk egy kis krimit is. 
Nem vagyok egy krimi faló, de még így is gyengének találtam ezt a szálat.

Egy oknyomozó riporter Andrew szokásos kocogására indul. Megtámadják. Mikor magához két hónappal  korábbi életébe csöppen vissza. Előtte van a megtámadásnak és az esküvőjének...

Jól hangzik, de a kivitelezésen lehetett volna még finomítani.

A mellék szereplők sem dobtak a történeten, és a sok töltelék történés csak felhigította az amúgy sem ütős történetet.

A Ki nem mondott szavaink hasonlóan jól indult, aztán bugyuta és lapos lett.

Kár ezekért az ötletekért, mert a maguk nemében mind nagyon jók, de valamiért mire papírra kerülnek már nem hatásosak.

Értékelés:

3 átverhető cseresznye az 5-ből!!