2020. március 2., hétfő

Emma Donoghue: A rokon


 "Az utazásban pont az a lényeg, hogy megtanuljuk:nincs olyan, hogy normális."

Nagyon vártam ezt a könyvet, a szerző nekem már bizonyított. és nemcsak abban, hogy jókat ír. Tetszik, hogy mindig új témákhoz nyúl. Korábbi két kedvencem tőle  A csoda és a  Hétpecsétes titok -mindkettő zseniális.

A mostani regénye egy nyolcvanéves idős férfi, és egy égből pottyant  tizenéves rokon története. Nemcsak a generációk közötti ordító különbségekre világít rá a történet, de a nyugdíjas professzor Noah múltjából is felbukkan egy izgalmas szál.

Noah élete minden fontos szereplőjét elveszítette. Felesége és húga halála után már csak az emlékei maradtak. Kerek születésnapjára meglepi magát egy Nizzai úttal. Még húgával tervezgették a nagy utazást, hogy újra láthassák gyerekkoruk színhelyét.
Húga hagyatékát rendezgetve anyjuk holmija között furcsa fényképekre bukkan.

Nizzába az elveszettnek hitt unokaöccsével érkezik, a kényszerű együttlét mindkettejüket próbára teszi. A fiú apja halott, anyja börtönben ül.
A két leharcolt ember próbálja kihozni a maximumot az együtt töltött időből.

Ahogy egyre több helyszínt és szereplőt azonosítanak a rejtélyes képekről, úgy csapnak össze a hullámok Noah feje felett. Persze saját vívódásai közepette sem feledkezhet meg Michael-ről, akinek éppen olyan bizonytalan a jövője, mint amilyen Noah családjának a múltja.

"Noah a sötétben feküdt, türelmes, megszállott ügyészként gyűjtötte a bizonyítékokat a saját édesanyja ellen." 

Nem szeretnék mindent elárulni a történetről. Annyi biztos, hogy ezen történet alapján biztos, hogy sokféleképpen meg lehet menteni egy embert.

Az hogy mennyi mindent ad az olvasás az embernek, mi sem bizonyítja jobban mint a sok összefüggés, szereplő amire/ akikre rá lehet csodálkozni. Például a könyv megemlíti Man Ray nevét, én pedig nagy örömmel konstatáltam, hogy tudom ki az, hiszen a korábbi olvasmányom- A fény kora -  egyik főszereplője Man Ray volt!!!

Értékelés:
4 megmentett cseresznye az 5-ből!!!

2020. március 1., vasárnap

Abby Fabiaschi: Szerettem élni

"Ha bánt az élet, fogj egy könyvet, és lépj át egy másikba."

Ez a remek könyv nagyon sokáig várt rám. Nagyon bánom, hogy nem vettem már korábban a kezembe. A komfortos mennyország c. könyvvel emlegetik a fülszövegben, ezért is akadt meg rajta a szemem.

Madeline az anya és feleség fentről látja csonka családja szenvedését.
Madeline halott, ők élnek, és nem értik mi történhetett, hogy az a Madeline akit ők ismernek eldobta az életét.

Rettentő csavarra meg húhára számítottam, de sokkal többet kaptam. Egy remekül összerakott regényt, amiben mindenre van magyarázat, nem mellesleg humoros is.

Különleges és nagyon szerethető volt az összes szereplő és maga a történet is. Nem volt nehéz elhinni amit a  szerző leírt.

Sajnos még tavaly olvasásom volt, így ennyi maradt meg belőle:-)

Mindenképpen megérdemli az 5 cseresznyét!!!


2020. február 29., szombat

Van egy álmom

Az álmodozás az élet megrontója, vagy megmentője, ugye attól függ...Én mostanában gyakran álmodozom - a rémálmaim közepette- hogy milyen is lehetne az ideális életem. Hogyan telnének napjaim-általában semmittevéssel,minden felelősség híján, ráérősen, és elégedetten. Ennek valószínűleg köze van a téli fáradtsághoz, de lehet, hogy ez már a tavaszi fáradtság?? Nehéz eldönteni.
Pont az az időszak van amikor marhára topon kellene lennem. És nehéz úgy tenni mintha ott lennék. Minden hétköznap egy maraton, de rendre leverem azokat a szenya akadályokat. Sikerélmény nulla.
Ilyenkor persze jöhet az álmodozás!


2020. február 25., kedd

A zacskós tulipán

Mi sem bizonyítja örökös lemaradásom - minden téren!! - az, hogy ma egy csodás szabadnapomon  a hét (majdnem) közepén, észre vettem egy zacskót ami tulipán hagymákat rejt(ett).
Két bibi is volt a nagy rá csodálkozással; egyrészt szegényeket még ősszel! el kellett volna ültetnem, másrészt azért szúrtak szemet, mert szó szerint kizöldelltek a zacskóban...
Nagy szégyenemben eldobtam kaszát, kapát. Töröltem minden elkövetkező fél órára betervezett programot ( főzés elkezdése, mosogatás elkezdése, és még sok minden elkezdése) elő túrtam egy cserepet és virágföldet, és tavaszi hangulatot varázsolva gyorsan elültettem őket. Közben  pironkodva kértem tőlük elnézést az okozott szenvedésért.
Persze úgy is felfoghatom, hogy új tulipán fajtával kísérletezem, a zacskóssal.




                                            (Kép forrása: Google)

2020. február 7., péntek

Whitney Scharer: A fény kora

"Kioldotta a zárat, és ahol addig nem volt semmi, egyszer csak ott termett a művészet."

A könyv megírásával a legfőbb célom az volt, hogy Leet olyan bonyolult nőnek ábrázoljam, amilyen valójában volt; gyönyörűnek, tehetségesnek, ugyanakkor törékenynek és sebezhetőnek.
A szerző tökéletesen teljesítette a küldetését. Pazar regényben ismerhetjük meg Lee Millert.
Érezhető az az éles kontraszt amivel be szerette volna mutatni a fiatal és zabolátlan szerelmes nőt, aztán a fotóművészt  a háború poklában, majd megkeseredett, színehagyott embert.
 Mostanában már másodszor fordul elő velem, hogy önkéntelenül is egy olyan nőről olvasok aki valóságos személy volt. Én kicsivel több mint egy hónapos voltam, amikor 1977-ben Lee elhunyt. Kétszer volt férjnél.
Lee Miller (Forrás: Google)

 1966-ban kéri fel régi barátnője és főnöke a Vogue szerkesztője, hogy munkásságának megmentésre irányuló utolsó szalmaszálaként írjon Man Ray-el való kapcsolatáról. A lapokon felváltva elevenedik meg a lüktető Párizs a művészeivel, aztán a vérzivataros háború.

Élete meghatározó része, és szerelme a festő és fényképész Man Ray, akinek a  tanítványa lesz.
1929 -ben ismerkednek meg Párizsban, Lee ekkor huszonkét éves. A nála jóval idősebb férfi oldalán tanulja meg a fényképészetet. Felnő egy komoly kapcsolat buktatóihoz miközben  családjához, főként apjához való bizarr viszonya is állandóan kísérti.  Fényképez, vagy éppen filmben vállal szerepel. Ray pedig vagy rajong érte, vagy uralkodni próbál rajta.
Miután Lee kinövi Ray mellett az asszisztens szerepét, a férfi konkurenciának tekinti Lee-t. Irigység, lopás, csalás fűszerezi az egyébként sem hétköznapi kapcsolatukat.

Héjanászuk  húsba vágón elevenedik meg a lapokon. Olyan a történet mint egy pazar díszletekkel és karakterekkel teli film, amit tátott szájjal bámulunk.
Nem vagyok egy érzelgős típus de az utolsó oldalak olvasása közben bizony könnybe lábadt a szemem.

Számomra kicsit sok alkohol fogyott, már attól rosszul voltam hacsak egy pohár előkerült. De persze ez az akkori korszak elkerülhetetlen velejárója volt.
  



Értékelés:
4,9 bohém cseresznye az 5-ből!!!


2020. február 6., csütörtök

Anno




 A szorgos hétköznapokban sokszor eszembe jut, hogy vajh' tavaly ilyenkor mit is csináltam, vagy éppen olvastam.
Nos tavaly februárban többek között az Anyám titkai  könyvet olvastam, ami nagyon tetszett!!!
Jó, hogy ennyi idő elteltével is rögtön beugranak a könyvek okozta hangulatok, érzések. Bárcsak az élet minden területén ilyen éles elme lennék!!!

Micsoda szerencse, hogy a február egy rövid hónap, így befejezettnek tekintem a könyv rendelgetést. ( Három darab.) Nagyon figyelek!! a kiadásaimra, szemmel tartom saját magam :-)

2020. február 1., szombat

C. W. Gortner: A Romanov cárné

 "Jobb néhány boldog illúzió, mint tízezer igazság."
/Puskin/

Az olvasó mindig azokkal szimpatizál akiknek a szemszögéből megismered a történetet. Most se volt ez másképp. A nagyívű regény a Romanov dinasztia hanyatlásáról szól.
II.Miklós cár édesanyja van a középpontban. 1863-ban, nővére esküvőjével indul a lélegzetelállító kaland, ami ez esetben sajnos szomorú véget ér. Alexandra cárné és gyerekei életútja gyönyörű keretbe foglalva.

Nem ez volt az első könyv amit a Romanovokról olvastam, de azt hiszem nem lehet megunni. Annyi minden történt velük, és nem mellesleg halálukkal egy háromszáz éves dinasztia szűnt meg létezni.

Mint mindig a szerző most is elérte, hogy ne tudjam letenni a könyvet. Fantasztikusan ír, teljesen a hatása alá kerültem.

Azt, hogy mit csinált jól, avagy rosszul II.Miklós cár, vagy éppen az édesanyja, annak már nincs jelentősége. Utólag már senki sem tudja megmondani, hogy mi lett volna ha...

 "Álomvilágban éltünk, hímes tojásokként, egy lakkozott, aranyozott, ragyogó álomvilágban, miközben nem vettük észre, hogy a kapuinkon kívül a világ lassan elenyészik."

Egy hatalmas családot nagyon nehéz összefogni, hát még ha uralkodói családról van szó. Az egyéni érdekek, szerelmek, az ország érdeke. Megannyi feladat, és megfelelési kényszer.

A szerző mint mindig most is zseniálisat alkotott.


"Fogalmam sem volt mi vár ránk. Nem voltak előérzeteim." 
 

Értékelés:
Nem kérdés 5 romanov cseresznye.