2012. január 30., hétfő

Laurie Halse Anderson:Jégviráglányok

"...és a sarokban rakásba gyűlnek a dühös szavak."

Anorexia-egy betegség mely lányok tucatjait táncoltatja az éhhalál szélén.
Főszereplőnk Lia aki már nem gyerek,de még nem is felnőtt.Mindkét szülő orvos,mégis Lia egyedül érzi magát ,magányos,retteg.Barátnője tragédiája csak még mélyebbre taszítja-hazudik,csal,koplal,hashajtót szed....
Furcsa stílus,nyelvezet,fogalmazás jellemzi a könyvet.Az elején nehezen álltam át "Lia" üzemmódra aztán már kézen fogva haladtam vele a betegség sikátoraiban,ahonnan mindig újabb és újabb szörnyek vetették ránk magukat.Féltem,hogy egy idő után képtelen leszek lépést tartani vele és inkább visszafordulok,mintha sosem nyitottam volna ki ezt a könyvet..de aztán megkedveltem Liát és úgy gondoltam ha elég erősen akarom sikerülni fog neki.

Az anorexia számomra megfoghatatlan betegség..érthetetlen...
Eddig abban a hitben éltem,hogy az anorexiások nem kívánják az ételt!Dehogynem,majd elepednek,hogy érezzék az ízeket de a betegségükből eredő bűntudat miatt úgy érzik,nem érdemlik meg.Nehéz átérezni ezt a betegséget de nem lehetetlen.Ajánlom minden szülőnek ezt a történetet,nemcsak azért,hogy idejében észrevegye ha baj van a gyerekével ,hanem azért is mert remek tükröt tart elénk,hogy,hogyan viszonyulunk egy beteg emberhez,egyáltalán valakihez akinek fáj az élet.

Értékelés:

4 jeges cseresznye az 5-ből!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése