Lisa See: A Lótusz leánya

 Büszkén jelentem, hogy a szerzőtől magyarul megjelent könyveit mind olvastam, ez öt darab könyvet jelent. Mint korábban most is az író egy teljesen új világot nyitott meg előttem. A történetei egyszerre mesések, történelmiek, izgalmasak. 

Ezen könyve a Covid járvány ideje alatt íródott a szerző saját bevallása szerint teljesen a véletlennek köszönhette, hogy megírta a  Ming - dinasztia korában élt női orvos történetét. Tan Jün-Hszien könyve a mai napig kapható!!!  1511-ben ötvenévesen írta a saját orvosi eseteiről. Hihetetlen igaz?

Tan Jün-Hszien  félárva, mindössze nyolcéves volt amikor az Aranyló Fény Palotába költözik apjával és öccsével. A család negyven tagot számlál! Húsz szolga teszi zökkenőmentessé a népes család életét. 

Hamarosan eljegyzik ( Ekkor még mindig nyolcéves!!) tizenöt évesen házasságot köt.

Nagyszüleitől megtanul írni és olvasni, nagyanyjától pedig az orvoslás tudományát veszi át. Rangban alatta álló, a bába lányában barátra talál.

A történet a lábelkötéssel indul - egy a nőktől elvárt borzalom egy a férfiak uralta világban, ahol pontosan meg volt szabva, hogy mit lehet egy nőnek és mit nem. Babonák, hiedelmek, ágyasok, feleségek.

Lélegzetelállító kaland, ami egyben egy egykor élt nő igaz története.

Értékelés: 5 orvosi cseresznye az 5-ből!!!

M. L. Stedman: Fény az óceán felett

 

A szerző első regénye új köntösben, gyönyörű védőborítóval jelent meg. Ötmillió eladott példány, megfilmesítés, mi kell még, hogy kedvet kapjunk elolvasni?

Nagyon tetszik a szerző stílusa, így várom a jövőre beharangozott új könyvét.

"A Janus-szikla névre hallgató sziget, mintha csak jóvá akarta volna tenni társai bűneit, világítótoronynak adott otthont, amelynek fénycsóvája ötven kilométer széles védőtakarót nyújtott. Éjszakánként dalra fakadt a levegő: állhatatosan zúgó lámpás dalát zengte, amely egyre csak forgott, forgott és forgott pártatlanul, részrehajlás nélkül. Nem vádolta a sziklákat, nem félt a hullámoktól: egyszerűen csak ott volt, hogy megmenekülhessen, aki akar."

 

1918-ban indul a történet. Tom négy évig harcolt, békére, nyugalomra és felejtésre vágyik, ezért jelentkezik a Janus-szikla fényjelző őrének. Nagyon tetszett, hogy a világítótornyokról is megtudhatunk sok érdekes dolgot, egész más megvilágításba kerültek számomra ezek az épületek.

A férfi  magányos terveibe beleszól, hogy megérkezésekor megismerkedik Isabel-el. Később pedig  házaspárként élnek a magányos szigeten. 

Mindketten imádják új életüket, remekül megértik egymást, és még a világtól elszigetelve is tökéletesen boldogok.

Isabel többször is teherbe esik, de valamiért újra és újra elveszti a  magzatokat.

Egy napon a Janus-szikla tövében gyereksírás hangzik fel...

Isabel és Tom, igaz nem egyetértésben, de meghoznak egy döntést.
A könyvben zseniálisan van bemutatva, hogy mennyire tudja alakítani sorsunkat a környezetünk, a múltunk.
Milyen nagy hatással vannak ránk a körülöttünk élő emberek, és sokszor ezek a hatások csak évek múlva nyernek értelmet.

"A város bizonyos eseményekre fátylat borít:ebben a kis közösségben mindenki jól tudja, hogy az egyezményes feledés néha ugyanolyan fontos lehet, mint az ígéret, hogy nem felejtünk. A gyerekek nyugodtan felnőhetnek úgy, hogy nem tudnak apjuk ifjúkori ballépéséről, illetve törvénytelen testvérükről, aki tőlük nyolcvan kilométerre él, és egy másik férfi nevét viseli. A történelem mindig az, amit közös megegyezéssel elfogadnak."


Mind a kettőjüket megértettem, bár szívem szerint Tom felé hajlottam, akkor is ha mint anya, tudom min ment keresztül Isabel, de mégis nem hiszem, hogy annyira vágytam volna egy gyerekre, hogy minden mást háttérbe szorítok miatta. A következményekről nem beszélve. 

Értékelés: 5 világító tornyos cseresznye az 5-ből!!!