2012. október 4., csütörtök

Elizabeth Bard:Ebéd Párizsban

Elizabeth Bard Párizsban él,nem volt ez mindig így amerikai lányként kellett megvetnie a lábát,na meg a szívét is a csodás Francia fővárosban.
Ez a könyv,akár lehetne egy napló is,Elizabeth nemcsak magának számol be francia kalandjairól,hanem nekünk is.
Nemrég olvastam JuliaChild:Életem Franciaországban c.könyvet ,és nagyon tetszett,most már keresem a hasonló könyveket ,ahol az önéletrajzi írás keveredik a főzés örömeivel. Egy nagy csokor receptet is kapunk,amit bátran próbálgathatunk,majd dicsekedhetünk,hogy eredeti fhrancia recept alapján készült finomsággal kedveskedtünk a családnak,barátoknak.
Szerencsére nagyon sok recept található az egyes fejezetek között,így bőven van miből válogatni legyen az leves,vagy desszert,bevallom én inkább a süteményeknél időztem el,tetszik,hogy normális alapanyagokkal kell dolgozni,szóval nem kell  sárkányfűárust keresnünk,sem hasonló hókuszpókuszt végeznünk,a legtöbb hozzávalót a sarki boltban is megkapjuk.
A könyv másik része Elizabeth beilleszkedése,élete körül forog,ha nem főz ,vagy piacra jár(úgy tűnik a Franciáknál nagy hagyománya van a piacra járásnak)akkor gyakorolja a nyelvet,ismerkedik kedvese lakásával,családjával.
Nekem Elizabeth kissé távolságtartónak tűnt,vagy nem is tudom mi a jó kifejezés erre,nem kellően tudtam beleélni magam az életébe,nem tudtam azonosulni vele,mintha egy kedves barátnőnk vendégségbe hívna,de lerí róla,hogy alig várja,hogy távozzunk...valami ilyesmit éreztem olvasás közben.Pedig a szerző nem csak a sikerélményeit tárja elénk,hanem kudarcairól is beszámol.
A ruha és cipővásárlás élményétől kezdve a francia szokásokig a politikán át sok minden szóba kerül.

Mikor ilyen témájú könyvet olvasok,sokszor elgondolkodom,hogy én vajon tudnék-e egy másik országban új életet kezdeni,lenne-e elég erőm,kitartásom,hogy beilleszkedjem,megszokjam,elfogadjam egy másfajta élet lehetőségét. Nem igazán tudom a választ,igaz nagyon kevés helyen jártam,ami biztos,hogy a tenger látványért sok mindent megtennék.Emlékszem pár évvel ezelőtt Split kikötőjében vártunk a kompra, a tengerrel szemben hatalmas bérház állt,sok-sok emelet magasan,,potyogó vakolattal,és leszakad redőnyökkel övezve.
Férjem azt mondta nem tudna itt élni-majd rá mutatott a leharcolt panelkockára.Én tudnék-mondtam férjemnek,a tenger kárpótolna mindenért.

Értékelés:3,5 cseresznye az 5-ből!!


2012. október 1., hétfő

Cynthia Hand:Angyalsors

Igazából nem tudom megmondani,hogy mennyire tetszett ez a könyv, a miértjét pedig végképp nem.Az biztos,hogy nagyon gyorsan elolvastam,érdekelt,lekötött.
Talán azért nem tudok áradozni róla,mert nagy durranások nincsenek benne, a humora viszont nagyon jó,ami nekem fontos egy könyvnél.
Az angyalok most már szerves részei a fantasy könyveknek,igaz még mindig a fiataloknak íródnak,talán ezért sem éreztem a nagy rajongást,mert ez is egy YA könyv,én meg már mint korántsem fiatal lányka nem tudok annyira lelkesedni,hiába van jól megírva mégsem az én korosztályomnak szól,ráadásul ez is egy sorozat első darabja,jááájjj:P

Adva van egy tizenhat éves lány,Clara(mint mindig) ,tudja ,hogy nem csupán egy átlagos tinédzser,mégsem tud mit kezdeni adottságával,mármint azzal,hogy félig angyal.Az tetszett,hogy Clara-nak nem kellett eljátszania,hogy -"Olyan fura vagyok..mi lehetek?? Lássuk a guglit..szárnya van de nem madár..." tudta,hogy micsoda,már csak az van hátra ami minden félangyalnál a szokott protokoll,vagyis mi a küldetése,miért is vannak látomásai(ez is megszokott momentum)
Persze előbukkannak a fiúk,rögtön kettő( mínusz pont, a szerelmi szál úgy tűnik már unalma ,szerelmi háromszög viszont milyen frankó már...kár,hogy ez is unalmas séma már)
Persze az egyik fiúval valami nem stimmel(én már az első mondat után ordítottam,hogy mi nem stimmel,de senki sem hallgatott rám)
Alakul a sztori iskolába járunk,találkozgatunk mindkét fiúval,bálba megyünk!!! (örökre megutáltam a bálokat),aztán persze komolyodik a helyzet,mert ugye nem a semmiért félangyal valaki.

Ami még kicsit fura volt nekem,hogy egy városba tömörült a sok félangyal....

Nagyjából sejtem miről fog szólni a következő rész,egy nyugis hétvégi délután remek kelléke lehet ez a könyv,na meg a folytatások is.Bár ezek a sztorik túl sok kombinációt szerintem már nem tudnak,ezért is lehet,hogy nem váltott ki belőle túl sok izgalmat.
Kicsit olybá tűnik nekem,hogy ez a sorozat a Halo trilógia ikertestvére lehet.
A borítót kissé fantáziátlannak találom...egy igen csak rossz szabású ruhában álldogál egy kék lány,kék háttérben,kék ruhában....

Értékelés:
4 angyali cseresznye az 5-ből!!!

Elizabeth Von Arnim:Elvarázsolt április

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet,olyan kis csacska meg édes,de közben igen csak görbe tükröt tart elénk,hogyan is viselkedünk egymással? Milyenek vagyunk egyedül?Aztán pedig milyenek amikor valakire haraggal gondolunk,de évődünk vele mikor előttünk áll.
Négy nő elindul a ködös Londonból,hogy egyedül,magányosan töltsenek egy hónapot egy gyönyörű villában Olaszországban ,ahol már áprilisban nyár van,ahol az okozza a legnagyobb fejtörést,hogy mit együnk reggelire.
Kissé ellentmondásos ,hogy mind a négy hölgy egyedüllétre vágyik,mégis négyesben vágnak neki az útnak.Nos a zord anyagiak miatt kénytelenek elviselni egymás társaságát,bár indulás előtt mindegyikük kinyilatkoztatja,hogy egyedül óhajtja tölteni a napjait,és persze látszólag mindenki egyetért abban,hogy nem fogják zavarni egymás köreit.A négy hölgy közül,kettő házas,egy özvegy és van egy egyedüllálló gyönyörű hajadonunk.
A könyv elején kissé megfájdult a fejem a tekervényes mondatoktól,na meg az ismétlésektől,kissé idegesítő volt,aztán már tetszett,mert a könyv kész komédia!Rengeteget nevettem és bizony eszembe jutott Maugham ,aki hasonlóan tudja levetkőztetni előttünk a karaktereit,ha kissé komolyabb lett volna a hangvétel teljesen úgy éreztem volna,hogy drága William írta volna a könyvet!!
Rettenetesen jól szórakoztam,kész vígjáték volt ahogyan teltek a napok,ahogy az árnyas kertben egymás elől bujkáltak a hölgyek,vagy ahogyan egymás agyára mentek a közös étkezésekkor.Persze az igazi komédia akkor jó,ha új szereplők is felbukkannak,itt is így történik.
Olvastam volna még,olyan jól esett a napsütés a tenger zúgása ,és a virágillat.
A borító nem lehetne ennél tökéletesebb,olvasás közben annyiszor álltam én is így képzeletben San Salavtore gyönyörű kertjében.


Értékelés:
4.9 cseresznye az 5-ből!!

2012. szeptember 27., csütörtök

Liane Moriarty:Add vissza az életem!

        Mostanában egyre többször bukkan fel ez a téma,több könyv és számos újságcikk témája.

Épp a könyvvel egy időben olvastam egy cikket,ami egy amerikai nőről szólt,aki csak elesett és hipp-hopp kitörlődött agyából az élete...de film is készült hasonló témában,gondoljunk csak az Ötven első randira...
A téma hálás,és kimeríthetetlen.
Aki hasonló izgalmas könyvet vár,mint a Mielőtt elalszom akkor kicsit csalódni fog,mert a thriller szál teljesen hiányzik ebből a könyvből,ami egyáltalán nem baj így is remek olvasmány volt.

Alice elesik,fej bever.Aztán már csak a sokk marad,hiszen Alice leragad 1998-nál,holott már 2008 a valós dátum. 1998-ból mindenre,és mindenkire emlékszik-innen kell összeraknia életét,a gond csak az,hogy a mostani Alice teljesen ellentétes személyiség a régi Alice-hez képest. Az új Alice pedáns,komor,minden lében két kanál,igazi anyák gyöngye aki zsúrokat szervez,és éppen elpereli gyerekeit az apjuktól.
A régi Alice pedig éppen megházasodott ,az első babáját várja és kedves és aranyos stb.

Nos a könyv nekem néhol fura volt,bevallom Alice  testvére Elizabeth sokkal érdekesebb,érzékenyebb karakter aki egy orvosnak számol be életéről napló formájában.De szerepet,és oldalakat kap a könyvben a nagymama is aki blogot ír a családi történésekről.
Így ebből az egyvelegből alakul ki egy történet ami lekötötte a figyelmem,és tippem sem volt mi lesz a vége.
Szerintem a szerző egész jól,és hihetően megoldotta.Tetszett,hogy a tágabb család is bele lett gyúrva a történetbe,nem csak statiszták voltak hanem szerves részei a könyvnek, életük apró mozzanataival együtt.

A történet rá világit arra,hogy bár mi magunk nem vagyunk vele tisztában,de igenis rengeteget változunk az évek alatt,vajon a tíz évvel fiatalabb énünk ugyanazokat a döntéseket hozna mint most?Ugyan úgy oldanánk meg egy adott problémát?
Azt nem mondanám,hogy mindenkinek jót tenne egy fejre esés ,de kétségtelenül hasznos néha magunkat kicsit távolabbról ,vagy épp mások szemével látni.


Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!

2012. szeptember 24., hétfő

Rácz Zsuzsa:Ismeritek Terézanyut?


 

 "Néha szeretnék inkább domb lenni,csak nézni az elrobogó vonatokat.Guggolnék csendben az ég alján,míg világ a világ."


A válogatáskötet  1990-2010 közötti időszakot öleli fel,kiadott és kiadatlan írásokat olvashatunk kedvenc Terézanyunk tollából.
Nekem a szerző újságíróként volt ismert,közvetlen hangnemével,nyíltságával,humorával hamar kedvencem lett,és bizony régebben egy-egy női lapot miatta (is) vettem kézbe.
Most egy hatalmas csokorban olvashatjuk a néhol sírós,néhol nevetős sztorikat. Én utazás alkalmával vittem magammal a kis kézhez álló kötetet,és bizony sokszor felröhögtem a csendesen zötykölődő buszon.
Sajnálom,hogy ilyen kis vékony a kötet,olvastam volna még a kedves,megható ,szívbemarkoló sorokat.
Szerintem nem véletlen,hogy annyi nőnek kedvence Rácz Zsuzsa, a könyvei a személyisége.Leírja helyettünk  amit mi nem tudunk megfogalmazni,olvasva a könyvet olyan mint egy otthonos kis szobába lépnénk,ahol tudjuk,hogy csupa szép pillanat vár ránk. A szerző egy laza csuklómozdulattal eléri,hogy résztvevői legyen a történéseknek,mi is ott legyünk vele,újra és újra átélhetjük a kalandjait,a történeteit,elég ha kinyitjuk a könyvet.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

2012. szeptember 19., szerda

Karen Thompson Walker:Csodák kora



       "Most az utolsó tíz percben,a világ legvégén valaki megszorít egy csavart,alig szempillavékonyat,valaki keskeny csuklójával egyengeti a virágokat." /James Richardson/

Sok jó könyvet olvasok,mégis kevés az olyan amiért éjszaka is fent maradok,amit aggódva lapozok,hogy milyen kevés oldal van még hátra,és milyen gyorsan fogy ..nos ez a könyv pont ilyen volt.
A stílusa, az utópisztikus világa,de mégis a hétköznapisága teljesen lehengerelt.
Julia tizenegy éves(ezt aztán olvasás közben el is felejtjük,annyira jó narrátor) családja éli az átlagos Kaliforniai kisvárosi életét,még nem aznap mikor a történet is kezdődik,valami megváltozik a világban..szokták mondani ,valahol a világon egy pillangó meglibbenti a szárnyát és a világ másik végén szökőár lesz...
Mellbe vágott,hogy ez a változás mennyi mindent,vagyis hogy mindent érintett!!
Sok mindent felhasználtak már könyvben is ,filmben is a világvége okaként ,de ez a "megoldás" annyira egyértelmű,és egyszerű,hogy csodálkozom,hogy még senki sem lőtte még el...miközben Julia és környezete próbál alkalmazkodni a váratlan eseményhez,az élet másik normális szelete folytatódik tovább,az emberek dolgozni járnak,Julia szerelmes lesz,szülei kapcsolata megromlik,iskolába jár-fura volt ezt a kettősséget olvasni,hogy első körben mindenki homokba dugja a fejét,próbál úgy tenni,mintha az emberiséget semmit sem pusztíthatná el,semmi sem árthat neki.

"Történeteket meséltünk,szerelmesek lettünk.Veszekedtünk és megbocsátottunk.Még mindig reméltük,hogy a világunk rendbe jöhet."

Aztán ahogy szaporodtak a nehézségek,úgy jött tisztába a dolgokkal Julia is...valami felé tart az emberiség,de ami elromlott megjavítani már nem lehet,és visszafordulni is lehetetlen.

"Az autópályák bedugultak.A hírek hallatán az emberek azonnal költözni akartak:egész családok zsúfolódtak a kisbuszaikba,aztán irány az államhatár.Úgy szaladtak szét mindenfelé,mint megannyi apró bogár,ha hirtelen rájuk világít az ember egy zseblámpával.
De persze nem volt hová menni."

Laikus vagyok nem tudom,hogy ami a könyv lapjain megtörtént lehetséges-e,ha igen akkor borzasztó lenne,ha egyszer a saját bolygónk  fordulna ellenünk.

"Minden lehetőség megvalósul a maga külön univerzumában."


Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

2012. szeptember 17., hétfő

Gayle Forman:Hová tűntél?


   "Szükségem volt valakire akit, gyűlölhetek és mivel téged szeretlek a legjobban  ...rád esett a választás."


Az első részről nem igen tudtam mit írni: http://betuveto.blogspot.hu/2012/08/gayle-formanha-maradnek.html

Most pótolnám ezt, hiszen mindkét könyv megérdemeli, hogy szót ejtsek róluk. Nekem mindkettő kedvenc lett, ha lehet így fogalmazni, tudván,hogy mindkét történet szomorú és nehéz. 

Az első részben megismerünk egy tehetséges és kedves lányt, Miat és a családját. Mia, Adam személyében megízleli az első szerelmet, aztán élete első csapását is, amiből sokan képtelenek lennének felállni.
A második részben,vagyis ebben a könyvben, három évet átugorva Adamhoz csatlakozunk, aki elmeséli nekünk, hogy mi történt azután...

Azt leszögezném, hogy bár fiatalkoról szól a történet,én mégsem sorolnám az ifjúsági vagy ha jobban tetszik YA kategóriába, annál sokkal nehezebb, töményebb, szomorúbb könyv, hogy egy kamasz megértse, felfogja,átérezze.
Tetszett,hogy Mia is, Adam is olyan érett, értelmes!! Távol áll a tőlük a korukra jellemző flegmaság,butaság,felszínesség.
Érett,értelmes emberek,szerintem ezért is lehetett rájuk építeni a második részt,úgy ahogy.
Tetszett ahogy a szerző végig gurította történetük fonalát,olyan logikus az egész,és persze nem mellékes,hogy izgulhattunk is, így úgy érzi az olvasó,hogy ez több mint egy szimpla szerelmes regény.

A hangulata nekem nagyon hasonlít a Love story -hoz, ami egyáltalán nem baj,sőt örülök,hogy lehet hasonlóan gyönyörű,fájdalmas regényt írni. Emlékszem azt végigsírtam,ezt a két kötetet pedig végig reménykedtem.

Értékelés:
5 szerelmes cseresznye az 5-ből!!!