Robert Merle: Nekünk nem kel föl a nap
A mindmáig töretlen népszerűségű Robert Merle-nek szinte valamennyi műve
megjelent már magyarul. Egyik utolsó nagy adósságunkat törlesztjük most
ezzel az 1986-ban, tehát a hidegháborús korszak végén, de a nagy
világváltozásokon még innen íródott regénnyel. Merle az izgalmas
technikai részletek mellett hiteles képet fest benne a haditengerészek
közel három hónapra összezárt, szigorú hierarchia és munkarend szerint
élő közösségének mindennapjairól, az együttélés nehézségeiről, a
külvilágtól elzárt katonák és a kisegítő személyzet gondjairól,
örömeiről. Arról a természet közepén, az óceán mélyén természetellenes
módon, de nagyon is létező világról, ahová soha nem jut el a napfény,
ahol nincsenek ünnepek, és a napszakokat csak a változó színű
neonvilágítás különbözteti meg egymástól.
A regény egyúttal felhívja
az olvasó figyelmét a nukleáris energia veszélyeire és a nukleáris
háború szörnyű eshetőségére is. Annak a hidegháborúnak vége immár, de
Merle több mint 25 éve megfogalmazott aggodalmai - sajnos - ma is
aktuálisak." (a Kiadó)
Megjelenés: március 17.
Amikor sorozatot olvasok az általában úgy szokott történni, hogy véletlenül a kezembe akad egy könyv - persze naiv Csenga akkor még nem tudja, hogy sorozat.
Aztán elolvasom, megszeretem ( vagy nem), ha megszeretem persze azonnal kell(ene) a folytatás.
Telik az idő, gyakran évek!!! mire sikerül egy-egy kiadónak megszülnie a sorozat következő részeit.
Jelen sorozat esetében az első részt 2012-ben olvastam: A napszemű Pippa Ken és "már" itt is van a második rész.
Az eltelt időnek köszönhetően annyi maradt meg bennem az első rész kapcsán, hogy egy lányról szólt aki egy fán lakott. Majd felbukkant egy fiú, és ezek után már ketten laktak a fán.
Nos a Pippa és Ruben lemászott a fáról (lombházikó) és elindultak, hogy ne legyenek annyira magányosak, meg minél többen vannak annál jobb.
Ha az első részben túl kevés a szereplő, akkor most meg túl sokan lettek hirtelen, egy egész kolónia!
A sápadtak elől menekülők között aztán új szereplők csatlakoznak Pippához, nem véletlen a könyv címe sem.
Már az első rész kapcsán is említettem, hogy jó pár hasonló témát feldolgozó könyv és film köszönt vissza a lapokon. Mondjuk a szerző stílusa, és a történet gördülékenysége és izgalma miatt muszáj olvasni és olvasni.
Mozgalmasabbnak éreztem ezt a részt. Az elején túl soknak éreztem ennyi szereplőt, kellett egy kis idő míg megszoktam, hogy ilyen sokan lettek.
Akik szeretik a hasonló műfajt ez a sorozat is tetszésre talál majd. (Éhezők viadala, Tiszták, Walking Dead)
Értékelés:
4 hősies cseresznye az 5-ből!!!
A Cartaphilus Könyvkiadó két remek könyvvel örvendeztet meg minket hónap végén. Jupppiiiii
Richard Preston: Halálzóna
Az amerikai szerző máig mérföldkőnek számító bestsellere az Ebola-vírus
felbukkanásának és terjedésének lenyűgöző története. A kötet
mindemellett részletesen beszámol arról a döbbenetes epizódról, melynek
során az Afrika szívéből származó halálos kór váratlanul megjelent és
kis híján elszabadult Washington tőszomszédságában.
Gyógymód az
ebolára nem létezik. A fertőzöttek halálozási aránya közel 90 százalék. A
sokáig titokban tartott amerikai incidens alkalmával a hadsereg
katonákból és tudósokból álló különleges "kommandót" vetett be, hogy
megfékezze a világ egyik legveszélyesebb vírusát.
A Halálzóna nem
csupán bolygónk leghalálosabb kórokozóinak és az emberi fajnak a
találkozásairól szóló hajmeresztő és felkavaró krónika, hanem
egyszersmind mellbevágó jóslat arra vonatkozóan, ami napjainkban az
Ebola kapcsán bebizonyosodni látszik: a közlekedési hálózat fejlődésével
előbb vagy utóbb óhatatlanul végigsöpör világunkon egy gyilkos vírus. A
kötet igazolja a régi közhelyet: a valóság rémisztőbb, mint a fikció.
"A
Halálzóna első fejezeténél hátborzongatóbbat soha életemben nem
olvastam... És később a kötet még hátborzongatóbbá válik. Ez benne a
lenyűgöző: hogy egyre félelmetesebb. Igen figyelemreméltó mű. Két vagy
három nekifutásra elolvastam, és az az érzésem, sokáig nem tudok majd
szabadulni az emlékétől." (Stephen King)
Ha Stephen King azt mondja jó, akkor csak jó lehet.
Cheryl Strayed: Vadon
Se szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú
tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e
célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé
utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak,
testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a
világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába,
Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat,
élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a
Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se
nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez
a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után
Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei
meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő
éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben.
Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai
túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra
teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot
öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100
mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények
között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra,
testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel
a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a
fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső
utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont
felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása
elsöprő és alapvető élményt jelentett számára.
U.I: Világgá mentem!
"...boldogtalan kutyák módjára telepedünk le bárhová, ahol egy kevés hely és meleg van."
A dán szerzőnek ez a harmadik regénye.
A fülszöveg rögtön megfogott.
Az iskolaigazgató Frederik, felesége Mia és kamaszfiúk Niklas átlagos dán család. Jómódban élnek, szeretik a munkájukat.
Mia úgy érzi tizenöt év házasság és pár rossz év után férje újra az az ember akihez anno hozzáment.
Nyaralásuk alkalmával azonban kártyavárként omlik össze a röpke boldogság. Egy életveszélyes helyzet után a kórházban férjénél agyhártya daganatot diagnosztizálnak. És bár a daganat műthető, az orvosok szerint a férfi olyan személyiségváltozáson megy keresztül ami örökre szólhat.
Mia átértékeli a tökéletes három évüket, és az azt megelőző rémálmot, amelyben a szeretők éppúgy szerepelnek mint a munkamánia.
A műtét után Frederik agresszív, érzéketlen és kiszámíthatatlan lesz. Tiszta pillanataiban pedig csak sír.
Mia próbál alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, vigyázni a férjére, és feltérképezni ezt a furcsa betegséget.
Támogatói csoportot keres, ahol némileg hasonló helyzetben lévőktől vár támaszt és segítséget.
Ám a családnak még fellélegezni sincs ideje, amikor kiderül, hogy Frederik sikkasztott...
Mikor volt beteg Frederik? És mikor egészséges? Hogyan, és hová sorolják be tetteit?
Hogyan hozzon helyre mindent Mia egymaga?
Lendületes regény egy rémálomról.
Ijesztő volt olvasni, hogyan tud egyik napról a másikra idegenné válni számunkra a valaha hozzánk legközelebb álló személy.
Az anyagi és lelki terhek elviselése lehetetlennek tűnik.
Van jó megoldás és életszemlélet ilyen esetekre?
Voltak a regényben gyengébb részek, számomra ilyen volt a történet vége, és pár momentum, amit a szerző az izgalmak miatt alkalmazott, de úgy gondolom itt a kevesebb több lett volna. Kicsit sok volt, hogy a történetben lassan már minden szereplő agysérült lett.
Összességében egy izgalmas, elgondolkodtató történet.
Értékelés:
4 horpadt cseresznye az 5-ből!!!
Minap sikerült végre megnéznem az Út a vadonba c. filmet.
Korábban már olvastam a könyvet is: Könyv
A rendezőnek Sean Penn !! sikerült átadnia a könyv hangulatát.
Szép lett és megható. Emile Hirsch hitelesen alakítja a világgá ment fiút.
Furcsa volt, hogy a film alatt ugyan azok a gondolatok és érzések köszöntek vissza mint a könyv olvasásakor.
Végig reménykedtem és izgultam.
A film kicsit jobban át tudta adni, hogy miért is vállalta az önkéntes száműzetést Chris. A könyvben ez nem ennyire egyértelmű.
A filmben feltűnik Kristen Stewart is.
Két szerző, egy pici könyv, sok jó gondolat.
Tari Annamária Pszichoanalitikus, pszichoterapeuta, Horváth Gergely újságíró.
2x33 gondolat a szerelem, párkapcsolat témakörében. Szeretem a hasonló könyveket, egyetlen félelmem az általánosítás.
Szerencsére a kötet mellőzi ezt.
Mindenbe belekóstolunk, legyen az a szex, a félelem, vagy a bánat.
"A rapid randikat talán senki sem veszi komolyan, de jól szimbolizálja a kort, amelyben párt keresünk, és a módot, ami maga a kétségbeesettség."
Többek között a fenti mondatokért szerettem meg a könyvet! Jó volt olvasni, hogy egy-egy témáról nem csak én gondolkodom így. Számomra sokszor furcsa a világ. Ha párkeresésről, szerelemről van szó, akkor meg pláne.
Persze van ahol egyáltalán nem értettem egyet a szerzőkkel, viszont remekül elvitatkoztam velük.
Már rég túl vagyok a párkeresés bizonytalan időszakán, de azért még így is találtam érdekes, nekem szóló témát.
"Sok nő gondol úgy magára, mint örök vesztesre, aki csak nézheti mások könnyed lépteit a táncparketten, miközben ő nehéz bakancsban az ajtóban ácsorog."
Érdekes volt bepillantani egy férfi agyának, lelkének ablakán. Bizony olvastam meglepő dolgokat. Sokszor, sok témáról gondoljuk úgy, hogy a férfiakat egyáltalán nem érinti, vagy nem érdekli.
Nagy tévedés. Nekik is megvan a saját kis szorongani valójuk.
Horváth Gergelytől a kedvencem a Félelem 1. rész. A rá csodálkozás mellett, jót nevettem.
Érdemes mindig a kezünk ügyében tartani a könyvet. Emlékeztetőnek, bátorításként, támasznak a mindennapokban ha elakadnánk a saját kis érzelmi világunk buktatóin.
Értékelés:
4,9 érzelemdús cseresznye az 5-ből!!
"Tudom, hogy a világnak egy pénteken lett vége."
Jó ideig maga a szerző tartott vissza a könyvtől.
A szerelmes köteteivel nálam igencsak mellé lőtt. (Gyönyörű sorscsapás)
Nem hittem, hogy tud tökös zombis, világvégés könyvet írni. Pedig tud!!
Remek szereplők, pergő cselekmény, akciódús jelenetek jellemzik a könyvet.
Nincs benne nyafogás, időhúzás.
Scarlet, Miranda, és Nathan a főszereplőink. Váltakozó szemszögből ismerhetjük meg a saját világvége történetüket.
"Nem tudtam, meddig maradhatunk életben, de azt igen, hogy nem fogok meghalni az átkozott zombiapokalipszis első napján."
Van akit a véletlen, van akit pedig a tudatosság irányított Red Hill-be. Messze a várostól az eldugott farmház remek rejtekhelynek tűnik.
Főszereplőinkhez a rázós út alatt aztán többen is csatlakoznak. A szerző remekül kötötte össze a karakterek szálait, így az idegenekből egycsapásra ismerősök lettek.
Nem mondom, hogy elállt a szavam a történettől, de azt hiszem amit lehetett kihozott a zombis műfajból.
Épp annyi öldöklés, és trutyi volt benne amit még elviseltem. És remekül jelent meg a káosz közepén, a szerelem ami fénysugárként hatolt át a sötét hangulaton.
A történet nemcsak magából az útból áll, ami alatt szereplőink számtalan veszélynek teszik ki magukat, csakhogy a biztonságosnak hitt Red Hill-be érjenek, hanem aztán a farmházban töltött napok is helyet kapnak a történetben.
Jamie kisasszony nem volt rest odavetni a zombiknak egypár kedves szereplőt!! Volt akinél bizony, felhördültem, hogy ne már!!!
A figurák reakciói élethűek voltak, ahogy maga a hirtelen világvége is.
"Ha csak kicsit is olyan lesz, mint a filmeken, akkor az életünk halálközeli élmények közötti átmenetek sora lesz."
Pár apró szépséghibája azért van a történetnek. Legyen egy ember bármilyen felkészült és előrelátó azért nem hinném, hogy életszerű annyi élelmet felhalmozni ami egy nagyobb csoport embernek évekig kitart. Sajnos a fegyver és lőszerkészlet is hasonlóan kiapadhatatlan volt, ez is nehezen hihető.
A könyvben van egy mellékszereplő, konkrétan egy bika, akinek szintén Red Hill az otthona. Nos egy kifejlett bika nem egy marék füvet csócsál egész nap, ám valamilyen csoda folytán az állatnak is évekre elegendő takarmány volt felhalmozva.
"Pontosan úgy nézett ki minden, mint ahogy a világvégén várná az ember."
Értékelés:
4,9 zombimentes cseresznyés szörp.
